Rozi egy tízéves fajtiszta mopsz, aki a Rosenberg név becézett alakja után lett végül magyarosan Rozi. Gazdája, Dávid rengeteg utánajárás után választotta ki őt, miután el kellett búcsúznia korábbi kutyájától, egy airedale terriertől. Mivel fontos szempont volt, hogy Dávidék egy kisebb lakásba költöztek, ezért kistestű kutya jöhetett szóba. Ilyen környezetbe remek választás a mopsz, akik kis méretük mellett barátságosak, lojálisak, nem igényelnek sok mozgást és viszonylag kevés genetikai fajtabetegség érinti őket. Rozi néhány hónaposan lett a család tagja, amikor még egy tenyérben elfért, de már ekkor is mutatta a mopszok jellemző röfögését-szörcsöségét, amit a furcsán befelé álló orruk miatt adnak ki. “Ezt eleinte furcsa volt megszokni, majd idővel természetessé vált” – mondja Dávid.
A gombszemű eb már az első perctől fogva okos, játékos és szobatiszta is volt, és néhány trükköt is hamar elsajátított. Ezeket Dávid azért emeli ki, mert sokan gondolják, hogy a mopszok buták és lusták is. A tízéves eb korából adódóan ma már egy könnyebb tízperces séta után is könnyen elfárad, illetve a fajtát jellemző foghullás is érinti, ifjabb korában a hosszabb sétákat és túrákat is élvezettel rótta.
Az embereket imádja, más állatok nem igazán érdeklik, a nagytestű kutyák jelenlétét ugatással kíséri. Hogy inkább hasonlít egy prédára, mintsem vérmes ragadozóra, jól szemlélteti az eset, amikor egy parkban varjak vették körbe, és Dávidnak kellett kimenekítenie a madarak gyűrűjéből. Kedvenc játéka egy plüsspatkány, és szívesen nézi a kanapén, ahogy az emberek tévéznek. Dávid több vicces emléket is fel tud idézni, ha Roziról van szó.
Amikor először járt vízparton, hívtuk, hogy jöjjön be a vízbe, mert láthatóan élvezte a part mentén, ahol még leértek a kis lábai. Felemeltük a hasánál fogva és beljebb vittük, ahol egy pillanatra elengedtük, hogy kiderüljön, tud-e úszni. Elmerült, mint egy tégla, ezért tovább nem erőltettük a dolgot. Sajnos az a négy kis botláb nem képes meghajtani a vízen a hordó formájú testét.
Rozi igazi egyéniség. Kedvenc évszaka az ősz, főleg amikor a fák hullatják levelüket. Ha a parkokban összegereblyézett kupacok közelébe kerül, azok nem sokáig maradnak rendezettek. Mivel utál a földön ülni, ezért mindig kell alá valamilyen alkalmatosság, legyen szó egy papucsról, vagy cipőről, de a kedvence a gazdi lába.
Az elmúlt évek során rengeteg szeretetet és boldog perceket adott az egész családnak. „Biztos vagyok benne, hogy felismer minket, sokszor érti, mit mondunk, érzi ha szomorúak vagyunk, egyszóval nagyon hálásak vagyunk neki, hogy létezik” – mondja Dávid, aki szerint aki csak tud, fogadjon örökbe kutyust. Lehetőség szerint menhelyről, hiszen a mentett állatok sokszorosan fogják meghálálni a szeretetet és törődést. Érdemes felkészülni arra, hogy a kutyatartás nagy felelősség, és anyagi források is szükségesek az orvosi ellátáshoz, oltásokhoz, speciális tápokhoz, de a rengeteg szeretetért cserébe mindez megéri.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
