Ezt a szőrös labrador-pékárut egy dobozban tette ki valaki, onnan került az Illatos útra, ahol gazdája, Kriszti meglátta és megszerette. Kriszti kölyökkutyát szeretett volna, és olyat, amelyik viszonylag kisméretű lesz felnőve is, Cipó pedig olyan pici volt az első találkozáskor, hogy simán hihető volt, hogy kicsi is marad. Ráadásul Cipó volt az alom legpörgősebb kiskutyája, hiperaktívan rohangált fel-alá, majd beletelepedett Kriszti ölébe, ezzel el is dőlt a dolog. Ez még 2012 őszén történt, Cipó azóta gazdája társa minden kalandban.
Márpedig kaland az akad bőven, Cipó ugyanis nagyon energikus kutya, aki igényli a rendszeres agymunkát és a komoly lemozgatást, így a kiskutya járt minden elképzelhető kutyás foglalkozáson, kutyaiskolában, mantrailingen, agilityn, és Kriszti mai napig minden reggel másfél-két órát sétál vele és tanítgatja, mielőtt egyáltalán elkezdődik a nap. De nem teher, ahogy soha nem volt semmi teher a kutya kapcsán: valahogy természetes volt, hogy a kutya figyelmet és törődést igényel, és amellett, hogy a legédesebb partner lett mindenben, Cipó olyan struktúrát hozott gazdája életébe, ami korábban hiányzott belőle.
Az első időszak sem viselte meg különösebben a gazdit, pedig a kölyökkutyáktól megszokott kezdeti nehézségek Cipónál is jelentkeztek, de valahogy ezek is teljesen belesimultak Kriszti életébe, aki ekkoriban a testvérével élt, és közösen azért megoldható volt a kölyökkutyáknál még gyakori egészségügyi séta is. Cipó egyrészt imádnivalóan aranyos és okos volt, és a rosszalkodást is csak mértékkel űzte, egy cipővel és egy töltőkábellel megúszták a rágcsálás időszakát, a szobatisztaságot is hamar, egy rövid pelusos időszak után megtanulta. Az egyetlen nehézséget a szülők reakciója okozta: mivel ekkor már külön háztartásban élt, Kriszti nem szólt előre, hogy kutyát fogad örökbe, és amikor kiderült, hogy Cipó megérkezett, kitört egy kisebb családi vita, ám a kiskutya olyan angyali volt, hogy az első hazalátogatás ötödik percére beleszeretett mindenki, sőt, Cipó hatása olyan erős volt, hogy később Kriszti édesanyja is örökbefogadott egy kutyust.
Fél évvel Cipó után még egy kutyus érkezett a háztartásba, egy újabb péksütemény, Bagett, aki eredetileg közös kutyának indult, ám nagyon hamar kialakult, hogy Cipó Krisztihez, Bagett pedig a testvéréhez húz, és bár jó játszópajtások, egyértelmű, hogy melyik kutya kit tekint főnöknek. Cipó egyébként is meglehetősen egyértelművé tette, hogy kizárólag Krisztit fogadja el tekintélyszemélyként, és még rá sem hallgat mindenben. Mivel Cipó labdamániás, és már akkor is visszahozott mindent, amikor még el sem bírt egy átlagos labdát, ezért eleinte rendszeresen elcsente más kutyák játékát, és nem volt hajlandó visszaadni.
Nekem meg tele volt a telefonom olyan névjegyekkel, hogy Labda1, Labda2, és amikor órák után Cipó megunta az aktuálisan ellopottat, külön találkozókat szerveztünk rá, hogy visszajuttassam a labdát
– meséli Kriszti. A lopkodás étellel kapcsolatban is előfordult Cipónál, egy alkalommal egy egész rúd szalámit rágcsált el akkurátusan.
Így hamar eldőlt, hogy kutyaiskolába fog járni kutyus és gazdája. Ami nem kevés nehézségbe ütközik egy autóval nem rendelkező kutyás életében: a kutyaiskolák jellemzően a város szélén vagy azon kívül találhatók, így volt ez Krisztiék esetében is, akik 5-kor keltek, hogy 8-ra odaérjenek a suliba – de ez sem volt teher. „Ez furán hangozhat, de tényleg soha semmi nem nehéz, amit a kutyával „kell” csinálni, hanem felüdülés, ha vele vagyok, le tudok tenni mindent, ami a fejemben kavarog, csak a kutyára figyelek, egészen meditatív állapot ez nekem. Nem is lettem az a tipikus közösségi kutyás, mert nekem az a legjobb, ha egyedül sétálok Cipóval, és csak egymásra figyelünk. Igényli is ezt ő is, amint egy kicsit megosztott a figyelmem, máris csinál valamit, amiről tudja, hogy nem szabad” – meséli Kriszti kettejük viszonyáról.
Pedig Cipó mai napig kicsivel több figyelmet igényel, mint egy átlagos kutya, ugyanis néhány év nyerskoszt után
Hogy mire, az azonban máig csak tipp, ugyanis a kutyák allergiatesztje nem túl megbízható, így az állatorvos inkább azt javasolta, hogy kísérletezzék ki, mi az, amitől javulnak a tünetek, és mitől rosszabbodnak. Nagyjából másfél-két évig tartott az a folyamat, aminek a végén egyáltalán az kiderült, hogy mit ehet meg Cipó üzembiztosan, és arra most is figyelni kell, hogy sose fogyjon ki otthon ez a prémium kategóriás táp, ami többe kerül ugyan, mint egy átlagos kutyatáp, de egyértelmű, hogy megkapja, hiszen ez is a kutyatartás része. Ahogy a rendszeres egészségügyi ellenőrzés, oltások, vérszívók elleni védekezés és féreghajtás is az. Emellett Kriszti a hosszabb utakra magukkal visz egy kisebb kutya-elsősegély csomagot is, amiben minden van, ami a gyors ellátáshoz szükséges lehet.
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
