„Utólag azt mondom, hogy hatalmas szerencsém volt, mert körülbelül négyszázan jelentkeztek Lajcsiért” – meséli Áron. Lajosnak is nagy szerencséje volt, mert altatás várt rá egy miskolci sintértelepen, ahonnan a Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát csapata hozta el, hogy gazdát keressenek az akkor egyéves kutyának.
Sintértelepről szerető otthonba
Lajosnak valószínűleg a gyeptelep előtt sem volt könnyű élete, mert egy nagy seb nyoma van a mai napig az orrán, ami már soha nem fog begyógyulni teljesen. A bal mellső mancsában pedig egy csomót találtak, amiről az állatorvosnál kiderült, hogy szerencsére nem daganat, hanem sörét. Azaz valaki rálőtt még kiskutya korában.
Áron amikor 2018-ban hazajött Angliából, már régebb óta tudta, hogy szeretne egy kutyát, de amíg külföldön tanult, nem volt lehetősége öröke fogadni egyet. Itthon elkezdte követni figyelmesen a különböző alapítványok és örökbe adással foglalkozó szervezetek oldalait, de végül nem ő talált leendő kutyájára. „Egy csomóan rám írtak, hogy nézd ezt a kutyát, tökéletes lenne neked” – idézi fel az egymásra találást, ami után felpörögtek az események.
Az ideiglenes gazdival közösen elvitték sétálni Lajost – aki akkor még Luigi néven futott, később magyarosította Áron a nevét –, és nincs mit szépíteni, szerelem volt első látásra. „Pár nap múlva megkaptam a kutyát, és azt mondták, ha minden flottul megy, maradhat is nálam” – mondja Áron. És minden flottul ment az azóta eltelt két évben is.
Kevesebb magány, több szőr
Áron szerint gyökeresen nem változtatta meg az életét a kutya, de „rendbe rakta a napi rutinját”, és az egyedüllétből fakadó magányon is enyhített. Úgy is, hogy a lányok is imádják Lajost, és akkor ezt innen nem kell tovább magyarázni.
Szintén változás Áron életében, hogy a korábbinál jóval többet jár a Városligetbe, vagy az erdőbe, mert Lajosnak kell minden nap pár óra mozgás. „Ami még változott, hogy anyám kocsija mindig szőrös” – mond még egy dolgot Áron, ami a kutyás élet gyakori velejárója.
Lakásba is való a kutya, de nem mindegyik
Az örökbe fogadásnál egyébként is fontos szempont volt, hogy olyan kutyát keresett Áron, aki kompatibilis az életével „Az egy mítosz, hogy lakásba nem való kutya, de az igaz, hogy nem való lakásba minden kutya” – mondja, és el is mesélte, hogy Lajos előtt „randizott” egy másik kutyával is, de látta, hogy nagy a mozgásigénye, ezért nem vállalta.
„Körültekintőnek kell lenni ilyen szempontból is, mert a gazda felelőssége, hogy le legyen mozgatva a kutya” – véli Áron, amit alá is támasztanak azoknak a történetei, akik nem jól választottak, és az unatkozó kutyáik lakás átrendezésbe kezdenek, ha nincsenek otthon a gazdák.
Amikor Áron befogadta Lajost, akkor örökbefogadási szerződést is írtak, amibe pontosan meghatározták a gazda kötelességeit. Ezek között volt az ivartalanítás is, valamint az is, hogy rendszeresen jár vele orvoshoz. Ez Lajosnál eleinte volt különösen fontos, mert szívférgessége volt, amikor Áron befogadta, amit csak hosszadalmas kezeléssel lehetett meggyógyítani. „Ez lelkileg is megterhelő volt, de erre is fel kell készülni, mert a kutya kicsit olyan, mint egy gyerek” – meséli Áron.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
