A nyolcéves kislányom ügyében írok. Néhány hónappal ezelőtt endokrinológus doktornőnél voltunk magánúton vizsgálaton. A doktornő kérte a kislányomat, hogy vetkőzzön le bugyira, majd feküdjön le a vizsgáló ágyra. Miután megvizsgálta, végezetül minden kérdezés nélkül belenézett a bugyijába, hogy nincs-e korai pubertásra utaló jel, szőrösödés. Az a pillanat, amíg a doktornő bekukkantott a bugyijába, annyira fájdalmasan esett a kislányomnak, hogy csillapíthatatlan zokogásban tört ki. Még az eset után is körülbelül két hétig minden este az ágyban zokogott a kislányom. Azóta pedig irtózik az orvosoktól, nem engedi még a gyerekorvosunkhoz sem, hogy elvigyem. Az ominózus vizsgálat után úgy zokogott, mint akit meggyaláztak. Ez természetes reakció egy kislánytól ebben a korban? Azóta sem hagy nyugodni ez az eset, úgy tűnik, mintha kitörölhetetlen nyomot hagyott volna a kis lelkében. Mit tegyek, hogy ezt elfelejtse? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Az olvasói levél Tamarától érkezett hozzánk, álnevet adtunk neki is, hogy személye ne legyen felismerhető, ezt mindenkinek garantáljuk. A téma ritka, és örömmel fogadjuk a hasonló kérdéseket, amik arról szólnak, hogy szülőként miként a legjobb a gyerekek fejlődésével járó, nemiséget érintő kérdéseket kezelni.
Mit lehet tenni?
A gyerekek általában aggódnak, amikor orvoshoz kell menniük, teljesen függetlenül a vizsgálat céljától, hogy betegségről vagy rutinvizsgálatról van-e szó. Szégyenérzet, bűntudatérzet, félelem, szorongás, ezek mind megjelenhetnek, és ezeknek semmi más oka nincs, mint az a zsigeri félelem, ami mindannyiunkban ott van: az ismeretlentől való félelem. Nem tudják, mi fog velük történni, nem tudják pontosan, miért kell odamenni, és aggódnak. Az aggódás okai közt az is szerepel, hogy félnek attól, hogy a szülő nem lesz bent velük a vizsgálószobában és elválasztják őket egymástól, aggódnak amiatt, hogy milyen lesz az orvos viselkedése, azon is aggódnak, hogy fájni fog-e, lesz-e szuri, és az is lehet az aggodalom tárgya, hogy rosszabb lesz az egész, mint ahogyan a szülők mondják, hogy esetleg valami baj van, azért szükséges orvoshoz menni. Gyakori, hogy a gyerekek bűntudatot éreznek az orvosi vizsgálat miatt, hogy úgy érzik, ez valamiféle büntetés olyasmiért, amit nem tettek meg.
Szülőként a legfontosabb felkészíteni a gyerekeket az orvosi vizsgálatra, pozitív hangvételben elmagyarázni a gyerekeknek, hogy azért szükséges orvoshoz menni, mert az orvos megnézi, hogy hogyan fejlődik a teste, hogyan nő. Hogy az orvos megnézi, hogy a teste egészséges-e. Azt is bátran mondjuk el a gyerekeknek, hogy a felnőttek is ugyanúgy járnak orvoshoz. A felkészítésben segítség lehet egy mesekönyv, ami az orvosi vizsgálatról szól, de a kedvenc babája, plüssállata, pónija is segíthet, játékos formában játsszuk el a gyerekekkel, hogy a póni is elmegy orvoshoz, és azt is játsszuk el, hogy mit csinál az orvos a vizsgálaton. Legyen benne a torok vizsgálata, a vérnyomás mérése, a mellkas, hát meghallgatása sztetoszkóppal, hogy megmérik a testsúlyt, a testmagasságot a nővérek. A játékosság segíthet abban, hogy felkészítsük a gyerekeket az orvosi vizsgálatra.
Olvasónk esetében a nyolcéves kislány nem tudhatta, hogy bele fognak nézni a bugyijába, ráadásul ez olyan dolog az orvos részéről is, hogy jobb lett volna, ha megkérdezi, szabad-e megnéznie, hogyan fejlődik a kislány teste, tehát az engedély kérése szükséges lépés lett volna. A kislány megijedhetett, szégyellhette magát emiatt, összezavarodhatott, miért van erre szükség. A bugyiszabály megtanítása a gyerekeknek rendkívül fontos, olvasónknak is azt javaslom, hogy nevelje rá a kislányt arra, hogy amikor anyaként lehúzza a bugyiját, előtte kérdezze meg tőle, megengedi-e, hogy levegye. Ezt minden fürdésnél, öltöztetésnél, pisilésnél, minden alkalommal kérdezze meg a kislánytól, így meg fogja tanulni, hogy nemet is mondhat, és ez az ő saját teste. Azt is tanítsa meg neki, hogy a bugyit levenni, odanyúlni csak édesanyának és saját magának van joga. Emellett nyugtassa meg a kislányt azzal, hogy minden más kislánnyal is ugyanez történik, megnézik, hogyan nő a testük, ez nem büntetés, hanem az élet része.
Arra is ki kell térnem, hogy vannak olyan esetek, amikor édesanyaként észre kell venni az abúzus jeleit. A gyerekkorban gyakran előforduló húgyúti fertőzések, felfázások, a hasfájás-fejfájások utalhatnak arra is, hogy szexuális bántalmazás áldozata a gyerek. Az emelkedett kortozil hormonszint mellett szorongás, depresszív hangulat, önbántalmazó viselkedés, egyéb viselkedészavar, agresszió együttesen is megjelenhet, a fizikai tünetekkel együtt mind utalhatnak szexuális zaklatásra. Ilyen esetben azonnal szükség van gyerekpszichológusra és arra, hogy a gyereket a bántalmazótól távol tartsuk, természetesen a megfelelő jogi lépéseket is szükséges megtenni (feljelentés), továbbá a pontos orvosi vizsgálatok is igen fontosak.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
