A Magyar Vöröskereszt önkéntesei mesélnek a megváltozott helyzetről
A járványhelyzet a társadalom egészét váratlan kihívások elé állította. Mindenki igyekszik a lehető legjobban alkalmazkodni, és akár másoknak is segíteni. A karitatív szervezeteknek a rászorulók támogatásban persze már nagy gyakorlata van, de a koronavírus rájuk is új feladatokat rótt. Az alábbiakban a ‘Mindennapok hősei’- akik szinte láthatatlanul tesznek másokért – mesélnek arról, hogy miben változott a munkájuk.
A vírus terjedésénél az egyik legnagyobb veszély az, hogy olyan kapja el, aki nagyobb közöséggel él egy fedél alatt, így hatványozódhat azok száma, akik megfertőződhetnek. Dénes Andrea, a Magyar Vöröskereszt munkatársa a csepeli Családok Átmeneti Otthonában vonult önként karanténba, miután ott az egyik anyukának pozitív lett a tesztje.
“Tíz édesanyával és az ő gyerekeikkel, összesen harminchét fővel laktam együtt. Mindannyian átéreztük, hogy ők csak rám, én pedig csak rájuk számíthattam két héten át. Pontosan meg kellett tervezni a napokat – például az ebéd átvételét, a beérkező adományok fertőtlenítését, napi többszöri lázmérést.”
Szerencsére a bentlakókkal sikerült jól összefogni, és megható volt a közös munka. „Az egyetlen nehézséget talán csak az jelentette, hogy úgy értessem meg az anyukákkal a helyzetet, hogy közben ne keltsek pánikot. Szerintem mindenkiben átértékelődtek a dolgok ez alatt az idő alatt. Én legalábbis a tanulságokat, tapasztalatokat magammal hoztam.”– tette hozzá.
Karczagi Iringó 13 évig egy gyermekotthonban dolgozott, mielőtt a Magyar Vöröskereszthez csatlakozott volna. Önként jelentkezett, hogy a Madridi úti hajléktalanszállóra – négy másik kollégájával együtt – két hétre karanténba költözzön. A gyermekotthonban szerzett tapasztalatai ellenére a 124 másik fővel való összezártság számára is új helyzet volt.
“Aggódtunk a hajléktalanok immunrendszere miatt, sokuknak gyenge a tüdeje, és/vagy szív-érrendszer-beteg, illetve pszichiátriai kezelés alatt áll. Meglepődve tapasztaltuk, hogy jól. A nehézségek ellenére előnyökkel is járt a vesztegzár: a két hét alatt a lakók sokat pihentek, napi háromszor ettek, így láthatóan kisimultak. Én pedig rengeteget tanultam magamról, és a hajléktalanokról egyaránt: nem lehet csak rendszerszemléletben foglalkozni velük. Mindannyiuknak saját életútja, fájdalma, öröme, külön sorsa van.”
Az önként vállalt karantén a szervezet munkatársait is megviselte. Kiss László, a Madridi úti hajléktalanszálló intézményvezető-helyettese elmondta, hogy a szállón dolgozóknak – és szükség esetén az ellátottaknak is – a Magyar Vöröskereszttel kapcsolatban álló pszichiáter egyéni beszélgetések során online formában nyújtott segítséget. Az összetartás is fontos volt: a kollégák üzeneteket, finom falatokat küldtek a beköltözött társaiknak, sőt, egyikük születésnapját is sikerült a rendhagyó keretek közt megünnepelni.
Sűrű Enikőnek, a Magyar Vöröskereszt Tű, Cérna, Szeretet varroda vezetőjének és munkatársainak is gyorsan kellett alkalmazkodnia az új helyzethez. “Még nincs egy éve, hogy létrehoztuk a varrodát. Éppen belekezdtünk az új, gyermekeknek készülő ruha- és kiegészítő márkánk mintatermékeinek a legyártásába, amikor a koronavírus hazánkba érkeztével hirtelen többezer maszkra lett igény”. Elmondta, hogy összesen tizenhatan vannak – kollégái 70 %-a megváltozott munkaképességű-, és alkalmi bedolgozói segítséget is kaptak, de így is alig győzték. De bő egy hónap alatt 14 000 maszkot sikerült legyártanunk.
Végh Adrián, a Magyar Vöröskereszt Katasztrófavédelmi szakterületének tagja 6 éve önkénteskedik a szervezetnél. A 2015-ös menekültválságkor hozták létre a szakterületen belül a H-HERO egészségügyi gyorsbeavatkozó egységet, ennek logisztikai komponensében vállal szerepet Adrián, illetve segíti az adományok eljuttatását a rászorulóknak.
“Mindig nagy örömmel fogadják a támogatottak a csomagokat, hiszen tényleg a mindennapjaikban segítenek nekik például a higiénés felszerelések, amelyeket egyébként már a járvány kitörése előtt sem engedhettek meg. A koronavírus alatti egyik legkomplexebb munkám volt az egyik fővárosi kórház udvarán a vírusos betegek kiszűrését és vizsgálatát szolgáló vörös zóna kialakításában segédkezni: a sátrak elhelyezését, üzemeltetését, fenntartói ügyeleti rendszerét terveztem.
Hozzátette, hogy neki nagyon sokat adott az, hogy vöröskeresztes: „Ha valaki önkéntesként elkezd dolgozni, megtapasztalhatja, milyen érzés másnak segíteni, és ezzel meg fog változni az is, ahogy ő látja a világot!” Ezt erősítette meg Kériová Anikó, a H-HERO egészségügyi gyorsbeavatkozó egység vezetője is, ő a csapatszintű fókuszt emelte ki, és azt, hogy napi szinten tudják támogatni egymást, a vírushelyzet során is folyamatosan megosztják munkatársaikkal tapasztalataikat.
