18 éves fiú vagyok, és egy nagyon régóta fennálló problémám miatt szeretnék tanácsot kérni. Gipszfétisem van és nem könnyű önkielégítést végeznem normális tartalomra, például egy lányra, csak úgy. Már kiskorom óta valamiért vonz és izgat, ha valakinek be van gipszelve vagy fáslizva valamije, leginkább a lába, vagy ha mankóval jár. Nekem még sosem tört el semmim, nem volt részem egyikben sem, és régóta szeretném már kipróbálni. Természetesen nem akarok sérülést okozni magamnak, és egyáltalán nem a fájdalom és a baleset az, ami vonz. Egyelőre amit kifejezetten a célra vásároltam és/vagy ki tudtam próbálni (természetesen titokban), az a fásli, a mankózás és a kerekesszék, illetve a közelmúltban végre sikerült vennem műanyag gipszet is, amit magamnak tettem fel és szedtem le. Pár napig tudtam viselni. Mindegyiket kipróbáltam közösségi helyeken, utcán, plazákban, és nagyon élveztem! Rájöttem már, hogy a kiemelt figyelemmel, vagyis annak hiányával függhet össze a dolog, legalábbis amikor sétáltam az utcán vagy a suliban befáslizva. Fontos pont, hogy csak a saját korosztályom, iskolai környezet érdekel és izgat, itt nem kaphatok elég figyelmet, és szerintem erre épült rá a kötések, gipszek iránti gyermekkori érdeklődésem és alakult ilyen komoly fétissé.
Az olvasói levelet Ádám álnevű olvasónktól kaptuk, és köszönjük az őszinte sorokat, nehéz ilyesmiről beszélni, megnyílni és felfedni a valóságot a szexuális élettel kapcsolatban. Minden olvasót arra kérünk, hogy mellőzzék az ítélkezést és a gyűlölködő, cinikus kommenteket.
„Szinte mindig gipsszel kapcsolatos tartalmakra végeztem önkielégítést körülbelül 13 éves korom óta, kifejezetten erre a célra keresek képeket a neten. Először csak arra voltam kíváncsi, hogy mégis hogyan kerül fel egy gipsz, aztán a képek és videók, amiket találtam, felizgattak, majd ez lett belőle, ami most van. Legtöbbször viszont csak a fantáziámban kitalált sztori izgat fel, amikor bizonyos helyzetekben elképzelem, hogy (iskolai vagy baráti környezetben) én vagyok gipszben. Előfordul az, hogy egy átélt történetre indulok be, például ha láttam valakit gipszben, tehát vizuális élményre szoktam önkielégítést végezni. Egy érdekesség vagy probléma, hogy a képeknél viszont mindegy, hogy fiú vagy lány az alany, az izgató maga a kép, a helyzet és a szép láb a lényeg. Bár a képeknél mindegy a nem, természetesen a lányokat szeretem és szeretnék is kapcsolatot, később családot is, amibe nem szeretném bevezetni ezt a fétist. Egyrészt, mert valószínűleg eltaszítana mindenkit, másrészt mert ez tényleg egy legbelső, magán dolog. Ritkán végzek önkielégítést rendes képekre lányokról, de ha igen, akkor az jóval tovább tart, a gipszes idő többszöröse, mire sikerül. Főleg azért, mert nincs meg egyből az az izgalom. Viszont ha sikerül, az orgazmus sokkal jobb és tovább tart, mint az átlag. A gipszes dolgoknál, mivel ritkán mutatnak újat, ezért általában gyors az egész folyamat és nem túl kielégítő.
Mit tegyek? Mi a véleménye? Mit javasol? Hogy érjem el, hogy jobban izgassanak a lányok? Mit gondol erről az egész gipszfétisről? Mennyire normális? Hogyan tudnám elmulasztani vagy kiélni? Beteg vagyok? Mert én nem tartom normálisnak egyáltalán, anonim kérdésfeltevő oldalakon pedig akárhányszor feltettem ezt a kérdést, azt írták, hogy beteg vagyok, aberrált, be kellene zárni satöbbi.”
Mit lehet tenni?
A fétis kifejezés azt jelenti pontosan a szexológiában, hogy valakit egy tárgy izgat fel szexuálisan, gyakran valamilyen ruházat. Többszáz fétis lehet a világon, a leggyakoribbak a lábakhoz, női lábakhoz köthető fétisek: harisnya, cipő, lábujjak, zoknik, vagy valamilyen cselekményt végző lábak (például autóban a pedál pumpálása harisnyás lábakkal). A fetisisztát tehát nem az az illető hozza lázba, akihez a lábak, ruhák tartoznak, hanem pusztán csak egy bizonyos tárgy vagy testrész izgatja fel, a tulajdonosától függetlenül. A szexológia mint tudományág a fétisekkel kapcsolatban kevés kutatást, felmérést tudhat magáénak, éppen ezért kijelenthető, hogy ez a terület gyerekcipőben jár a gyógyítást tekintve. Általános kérdés az, hogy lehet-e, kell-e egyáltalán azokat a fétiseket felszámolni és megszüntetni, amik nem okoznak gondot, nem ütköznek törvénybe és kölcsönös beleegyezéssel történnek. Vannak olyan klinikai szakpszichológusok, akik úgy vélik, kell és lehet változtatni a fétisen, a módszertan pedig egyfajta negatív és pozitív jutalmazási rendszerre épül: amikor az illető a fétisét gyakorolja, utána valami undorító szagú dologba kell szagolnia (ammónia, hányás, ilyesmik), amikor pedig teljesen hétköznapi szexuális cselekvést végez, mint csókolózás, simogatás, orális szex, akkor valamilyen jutalmazást kaphat. Ezt a fajta gyógyítást kognitív negatív kondicionálásnak nevezik.
Van másmilyen módszer is, amit páran alkalmaznak, mégpedig a telítéses módszer, amikor a stimulálást annyira sokszor meghatározott időre kell végezni, hogy az már szinte fáj, semmilyen örömöt nem okoz. Például úgy, hogy egy fétismentes orgazmus után rögtön elő kell kapni az izgalmat kiváltó tárgyat, majd arra kötelező még további 20 vagy több percben maszturbálni, akkor is, ha kellemetlen, ha nem megy, ha nincs merevedés, ha fájdalmas. És ezt rengetegszer kell ismételni, meghatározott időkben, ezt a klinikai szakpszichológus utasításai adják meg. Ez is egyfajta negatív kondicionálás, hiszen ezzel is az érhető el, hogy a kudarcélmény a fétist kiváltó tárggyal garantált lesz, tehát idővel ebben is az elkerülő magatartásra lehet számítani: az illető kerülni fogja azt a tárgyat, ami a fétise volt korábban. Mint látható, ezek bonyolult folyamatok, és egyelőre kutatások sem támasztják alá ezeket a módszereket. A fétisektől való megszabadulást egy szexuálterapeuta nem tudja megoldani, csakis a gyógyítás jöhet szóba, mint amilyen a klinikai szakpszichológus. Kevesen, de vannak Magyarországon olyan klinikusok, akik egyúttal a szexuálpszichológiával is foglalkoznak, bárki, aki szeretne megtanulni együttélni vagy megszabadulni fétisétől, őket keresse meg.
Olvasónk megkapta már többektől is, hogy perverz, és azt is megírta nekünk, hogy jólesik neki az a fajta törődés, amit kapott akkor, amikor befáslizta valamelyik testrészét. Hogy pontosan mikor és hogyan kapcsolódott össze az agyában a szexuális izgalom és a gipsz, valóban csak egy pontosan feltárt élettörténetből mondhatja meg egy klinikai szakpszichológus. Az egész biztos, hogy a fétisek igen könnyen kialakulhatnak, például úgy, hogyha van a falon egy piros cipős meztelen nő és a fiú arra a képre maszturbál rendszeresen, huzamosabb ideig. Az első maszturbálásoknál sem mindegy tehát, hogy mire teszi ezt az illető, saját fantáziájára egy olyan lánnyal akibe szerelmes, vagy készen kapott videóra, képekre. Olvasónk másra is igyekszik önkielégíteni, fétismentes tartalmakra, és ebben tulajdonképpen az a jó, hogy működik, csak máshogyan, lassabban, nehezebben, de a kielégülés megtörténik – bár az nem világos, hogy ez csak testi vagy testi-lelki is egyaránt. Ez fontos részlete a fétisek megértésének, hiszen rengeteg fétisimádó képes házasságra, családalapításra anélkül, hogy a feleség valaha megtudna bármit is a fétiséről. Lehetséges tehát az, hogy nővel, heteroszexuális kapcsolatban, fétis nélkül is megy a szex, csak az nem ad akkora örömöt, teljes kielégülés érzését, mint amikor a fétis is benne van.
Olyan párokból is sok van, akik együtt élik meg a saját fétisüket, legyen az bőr, latex vagy valamilyen cipő, ruhadarab. Ha őszinte és mély a kapcsolat, ha van elköteleződés, akkor hosszú távon is meg lehet élni a fétist, amennyiben a partner nyitott rá és ő is benne van. Olvasónk ugyan még csak 18 éves, és ha most segítséget kér terápiával, és valóban meg szeretne szabadulni a gipszfétistől, jó időben teszi meg. Azt is lehet, hogy úgy dönt, mégis inkább megtanul együtt élni vele, hiszen amíg nem töri el senki lábát azért, hogy begipszelve lássa és kedvére önkielégítsen a látványra, addig ezzel senkit sem bánt. Külföldi fórumokon többekkel is felveheti a kapcsolatot, akik hasonló fétissel élnek együtt, vannak olyanok is, akik kimondottan az amputált lábú nőkre buknak, vagy olyanok, akik a partner etetésével élik meg a lelki gyönyört. Mindezt csak azért írom le, mert alapvetően amíg nem követ el bűncselekményt valaki a fétisével, és nem tesz kárt másokban, egyáltalán nem lenne szabad, hogy bárki a saját szexualitása miatt szenvedjen, hogy rosszul érezze magát. Ebben sokat segítene az is, ha az emberek nem ítélkeznének senki felett.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
