Ötvenkét éves nő vagyok, Imre nevű párom nálam tíz évvel idősebb. A válása után, nyolc éve lettünk egy pár, és együtt neveltük a gyerekeimet az előző kapcsolatomból. Igazi család voltunk, szerettük egymást. Még az elején szembesültem azzal, hogy szexuálisan eléggé mások vagyunk. Ő egy higgadt, stabil, kiszámítható szokásokkal rendelkező ember, nem vágyik annyi változatosságra, játékosságra mint én. Szeretkezni is csak otthon, az ágyban akart, idővel pedig már csakis hétköznap reggel. Eleinte jó volt így is, mert akkora élményt jelentett az a mély szeretet, amit éreztem, de lassan unalmassá vált számomra. Nagyon hiányzott a spontaneitás, a vágy, a tűz, a változatosság. Megtanultam, hogy ne improvizáljak, ne mocorogjak annyit, várjak a soromra. Mivel már csak a hétvége reggel jöhetett szóba, kínosan ügyeltem rá, hogy más program ne legyen akadály a részemről. Ő sajnos nem, gond nélkül szervezett akkorra is programot, nem zavarta, ha kimarad a szex.
Az olvasói levelet Katalintól kaptuk, neki és párjának is álnevet adtunk, hogy ne ismerje fel őket senki a környezetükben. A mély, szerelmi kapcsolatok egyik fő gondja, hogy hogyan lehet megtartani a vágyat, akárhány éves korosztályról is legyen szó.
„Egyre jobban eltávolodtunk egymástól, más dolgokban is komoly vitáink támadtak, és három év küzdelem után elhagytam. Majdnem másfél évig éltünk külön, hiányoztunk egymásnak. Közben volt egy alkalmi kapcsolatom és egy féléves szeretői viszonyom is. Ezek csodás, kielégítő szexuális élmények voltak, de hiányzott belőlük az igazi egymás iránti érzelmi elköteleződés. Közben Imrével baráti alapon folyamatosan támogattuk, segítettük egymást. Két éve úgy döntöttünk, megpróbáljuk újra. Megmondtam neki, hogy nekem kell a vérmérsékletemnek és az életkoromnak megfelelő szex, anélkül nem fog menni. Tisztában voltam vele, hogy ez soha nem lesz az a tűz, amit már másokkal megtapasztaltam. Eleinte talán az újralátás öröme adott lendületet, de körülbelül fél éve nem találjuk az összhangot. Szerinte az öregedés miatt már csak ritkán feltörő, hamar elmúló vágyat érez. Szeretetteljesen simogat, de nem vevő semmi mozgalmasságra. Ettől még a légzésem sem lesz szaporább, nemhogy izgalomba nem hoz. Meg tudunk mindent beszélni – ez lett a szakítás fontos hozadéka –, de nem találjuk a megoldást. Ezek nem csak impotencia gondok, egyszerűen a vágy hiányzik: a szeretkezéseink annyira ingerszegények, hogy sehova sem jutunk. Azt gondolom, 15-20 év múlva boldoggá tenne ilyen szeretetteljes simogatás, de most az kellene, hogy teperjen már le végre.”
Mit lehet tenni?
A szex nem a hálószobában kezdődik el, ahogy az előjáték sem az ágyban, hanem már jóval korábban, a tervezéskor, amikor elhatározzuk, mikor menjünk randizni, mit veszünk fel, hogyan beszélgetünk egymással az előtte való napokon – nem szabad például azon veszekedni egymással, ki hova nem tette el a szennyest vagy hasonlók. Emellett azt is jó tudni, hogy a férfiak és a nők libidója honnan is indul. A vágy a képzelettel kezdődik el, és nagyon sok esetben a képzelet hiánya az oka a vágy hiányának.
Ez a mindennapokra lefordítva azt jelenti, hogy nem azért gondolunk a másikra és mozgatja meg a fantáziánkat, mert annyira szeretnénk azonnal szeretkezni vele, hanem azért, mert szólt az illető, hogy hazafelé menjünk be a bankba, majd vásároljunk be. A hétköznapokban ez utóbbiból van több, hónapról hónapra egyre több, és ezzel együtt eltűnnek azok az esték, amik arról szólnak, hogy egymásnak esünk a mosógépen. Tehát a képzeletnek van igen fontos szerepe abban, hogy elmúlik a szexuális vágy, a libidó a társ felé (lehet, hogy mások felé van). Másrészt pedig sokaknál a szexuális élet hiányát az a tévhit okozza, hogy azt hiszik, a szexnek mindig spontánnak kell lennie.
Ha a hosszú távú kapcsolatokban a szex nem tud spontán lenni, gondoljunk arra, valójában akkor sem volt az, amikor megismerkedtünk: előre megbeszélt időpontban találkoztunk, szépeket írtunk egymásnak, készültünk a randira, szőrtelenítettünk, megcsináltuk a hajunkat, tisztálkodtunk, jegyet/asztalt foglaltunk, odafigyeltünk arra, hogy hogyan nézünk ki és arra is, hogy hogyan viselkedjünk egymással. A szexre készültünk évekkel ezelőtt is, benne lógott a levegőben, hogy az aznapi randiból talán lehet az is. Ez az érzés is eltűnik a mindennapokból, helyette melegítőalsóban, smink nélkül, kétnapos alsógatyában/pólóban fekszünk egymás mellett az ágyban. Vagy éppen vitázunk, hogy ki vigye le a szemetet, ki mit vásároljon be, és ki teregessen, tehát ebbe a miliőbe kellene az égből áldásként belerobbannia egy óriási, fergeteges, vággyal teli, spontán szexnek.
A vágy (függetlenül attól, hogy ki hány éves) visszahozható bármilyen párkapcsolatba, viszont a feltétele az, hogy mindketten egyaránt akarják, és tudatosan tervezzék a közösen töltött időt. Olvasónknál lehetséges az is, hogy mivel a férfi idősebb tíz évvel, ő legbelül úgy érezheti, hogy meg kell felelnie a fiatalabb nőnek, teljesítenie kell, és mivel ő valószínűleg kevesebb szexszel is beéri, a megfelelési kényszer uralja a szexuális életet. Számtalan férfit blokkol ez a fajta kényszer: szeretnének úgy teljesíteni, hogy a nőnek jó legyen, hogy a nő kielégüljön. De ha a nő arról beszél a kapcsolatban, hogy számára az kevés, nem jó úgy, ahogy van a szex, többre van szüksége a nőnek (a szükség itt fontos szó), akkor ez a férfiben elvárásként jelenik meg, egyfajta kötelezettségként, „kell” dologként élheti meg a szexet. Ezek az érzések pedig egyetlen egy útra terelik a férfit, hogy nem akarja majd a szexet, kerüli, eltűnik a libidója.
Mindez egyelőre csak feltételezés, hiszen nem olvasónk partnere szemszögéből ismerjük meg a problémát, hanem olvasónkéból. A megoldás az lenne, ha mindketten egyaránt szeretnének ezen javítani, és együtt elmennek egy szexuálterapeutához, aki segíthet összehangolni az eltérő szexuális igényeket, és aki egyúttal a vágyat is beindítja a terápiával.
Olvasónk tehát egyedül ezen nem fog tudni változtatni, de az igénye, hogy azzal az emberrel szeretné megélni a legszebb és legjobb testiséget, akihez a legmélyebb szerelem köti, érthető. Célszerű megoldás lehet az is, ha olvasónk kezdi el a terápiát (akár női orgazmusra, hüvelyi úton, csak behatolással történő orgazmusra), és idővel megkéri a partnerét, hogy segítsen a terápiában. Ez is jó irány lehet a közös szexuális élet fellendítésére.
Szexuálterapeuta szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
