Hogyan lesz valaki Vogue-fotós? Mennyire és hogyan kell helyezkednie egy fotósnak, miként fedezik fel?

Sok fiatal fotográfus kérdezi ezt tőlem, de nincs rá receptem. Mindenki saját maga kell, hogy megtalálja az utat a sikerhez, és ehhez nincs egy konkrét megfejtés. 1995-től kezdtem komolyabban foglalkozni a fotográfiával, hosszú, kemény és kitartó munka, önfeláldozás és fontos döntések előzték meg azt a pillanatot, amikor tizenöt évvel később lehetőséget kaptam az olasz Vogue magazintól. Szerintem ma egy művész nemzetközi sikere legalább annyira marketing és hálózatépítés kérdése, mint a tehetségé. Ötven évvel ezelőtt talán még létezett a fiatal tehetségek felfedezése, ez ma már nem szerepel a gyakorlatban. A menő ügynökségek és művészeti menedzserek olyan alkotókat keresnek és szerződtetnek, akikben nemcsak nagy potenciál van, hanem már jelentős szakmai sikereket tudnak maguk mögött, és kialakult látásmóddal, vizuális nyelvvel rendelkeznek. Számomra a kitartó és fókuszált szakmai törekvések hozták az eddigi sikereket, nem vagyok szerencsés, és különleges képességeim sincsenek.

Mindenképpen szükséges ehhez egy ügynök vagy ügynökség? Neked van még ügynököd?

Művésze válogatja. Van fotós, akinek nincs szüksége művészeti menedzsmentre, viszont a jó képviselet biztonságot és kényelmet biztosít a mindennapokban. Ez persze csak akkor lehet igaz, ha az adott alkotónak már eredendően jó szakmai kapcsolatai vannak a területen. Új piacon történő bemutatkozás esetén egy jó ügynök szerepe kulcsfontosságú, hiszen rövidebb úton érhetünk el a kívánt lehetőségekhez. Az amerikai ügynökségemmel tavaly felbontottam a szerződésemet, jelenleg egy New York-i producer segít a tengerentúli munkák szervezésében, míg a világ más területein a londoni bázisú Darling Creative menedzsel.

Hogyan működik egy fotós-magazin kapcsolat?

Mára sokat változott az újságok felépítése, a nagyvállalati érdekek átrendezték a régi rutint. Manapság a magazinok zöme saját divatszerkesztővel vagy szabadúszó stylisttal működik együtt, és a fotós személyéről a szerkesztőségi csapat dönt. Persze fontos szerepe van egy-egy fényképész már jól kiépített kapcsolatának is az újsággal. Engem legtöbbször a stylist javasol, majd a lap producere keresi fel az ügynökömet. A gyakorlat azt igazolja, hogy az első sikeres együttműködés után már könnyebb a további közös munka és a saját ötletek érvényesítése is.

Miért pont téged választ egy magazin vagy egy márka? Miben nyújtasz mást a többieknél?

A fotós saját világa az irányadó, de ezt nehéz csupán a vizualitásra lefordítani. Sokkal inkább a munkám egészének üzenete, a személyes varázs a fontos, az, amit csak én tudok adott módon képben elmesélni. Szívesebben akasztanék Schielét a falamra, mint Klimtet, ez nem rangsor vagy elismertség függvénye, inkább vonzódás egyfajta esztétika vagy gondolkodás irányába. Nem nyújtok feltétlenül többet, inkább mást.

Hogyan lehet kitűnni úgy, hogy már komplett kampányok készülnek iPhone-nal is?

Számomra az a meghatározó, hogy ki készíti a fényképet és milyen szándékkal, a technika a fotó nívóját tekintve teljesen érdektelen. Minden művész olyan eszközöket és formátumot válasszon, amivel az adott problémát vagy gondolatot a legjobban tudja képben megoldani. Ez olyan, mintha azt feltételeznénk, hogy nem lehet olyan jó verset írni egy táblagépen, mint töltőtollal. Nekem a prioritás maga a fotográfia gyakorlása és saját magam szórakoztatása, a tömegből való kitűnés inkább a szorgalom és a kitartás eredménye.

Egy kampányfotózásnál ragaszkodsz egy megszokott csapathoz? Van egyáltalán beleszólásod, hogy kivel dolgozol együtt? 

Minden megrendelés más. Az alkalmazott fotó területén dolgozni kicsit olyan, mint koncertzenésznek lenni: a lemezek és a fellépések összetétele a projektek függvényében változik. Természetesen Londonban, Párizsban és New Yorkban is van egy best of listám szakemberekből, de nyitott vagyok új kapcsolatok építésére is azokkal az ügynökségekkel, amelyeknek a művészei korábban már beváltak. Természetesen olyan stylisttal, fodrásszal és sminkessel szeretek együtt dolgozni, akikkel jó korábbi tapasztalataim vannak, vagy a portfóliójuk meggyőző. A divatban fontos a manír, a rangos divatkép alapfeltétele a magasan kvalifikált közreműködők hatékony munkája.

Száz százalékban az a kép jelenik meg a magazinban, amit elküldesz, vagy beleszólnak?

Általában minden tervezett oldalra egy képverziót küldök, esetleg kettőt, és ebből véglegesítjük az utómunkára váró fotókat. Ritkán előfordul, hogy kapok a lap tervezőjétől egy közelebbi vágás ötletet vagy oldalpár-cserét, de ez mindig a retust megelőzően történik, így meglepetés a megjelenéskor már nem érhet.

Előfordul, hogy módosítanak utána?

Nem emlékszem ilyesmire a közelmúltból. Az előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban kimarad egy-egy kép, mert a hirdetők miatt változott a lap oldalszáma, de ez sem jellemző.

Általánosságban fizetnek annyit a megrendelések, hogy egy fotós utána hónapokig csak a saját projektjeivel foglalkozhasson?

Én is, hasonlóan a művészek nagy részéhez, a kereskedelmi munkáimból finanszírozom az alkotói projektjeimet. A képzőművészeti feladatok költségvetése változó, aki Mongóliában szeretne fényképezni, annak valószínűleg több pénzre lesz szüksége, mint annak a művésznek, aki cigarettacsikkeket fotóz a műtermében. Szerintem az alkalmazott és a művészeti munkák színvonala az alkotó személye révén szervesen összefüggnek, saját magát generálja e kettő. Ha tudsz jól eladható képet csinálni, akkor lesz anyagi lehetőséged a szabadabb alkotásra is.

Palvin Barbit kis túlzással naponta háromszor fotózzák. Hogy lehet úgy lefotózni őt, hogy különlegesnek, másnak tűnjön?

Azt, hogy Barbara mitől néz ki különlegesnek, nem tudom megítélni, ez minden néző esetében változó. Anyukám szerint más a szép, mint szerintem, a generációk között amúgy is különbözik az esztétikáról alkotott vélemény. Az talán érdekesebb, hogy mitől lesz Barbara más, mint ahogy megszoktuk, és ez mennyire marad mégis hiteles. A Hazafelé című sorozatommal többek között erre is kerestem a választ.

Divatfotósként mindenképpen követni kell az aktuális trendeket? Vagy pont akkor lehet valaki jó, ha ezek nem érdeklik?

A kaméleon típus ugyanúgy lehet sikeres, mint az a fotográfus, aki egy életművön át hasonló esztétikát és stílust követ. Az én képeim is sokat változtak az elmúlt húsz évben, ami inkább a belsőm folyamatos alakulásával magyarázható. Nem sorolnám magam a trendkövetők csoportjába, a fotóm mindig zsigeri döntés eredménye, nem az uralkodó trend vagy marketingcélok határozzák meg. Nehezen hiszek annak a művésznek, aki túlzottan alkalmazkodó.

Mi foglalkoztat most leginkább a fotózásban? Továbbra is a divatfotózásban látod a jövődet?

Az elmúlt időszakban több időt fordítottam a saját témájú, nem megrendelésre készülő munkáimra. A divatcirkusz felületessége és vegyes társasága egyre taszítóbb számomra, a nagyvállalati érdekek nagyban változtatták meg a mi szakmánkat is. A célom, hogy kicsit lassítsak a jelenlegi tempón, szeretnék kevesebbet utazni, de mégis többet látni a világból. Dolgozom egy sorozaton, ami apámról, a köveskáli otthonában készülő portrék és a családi archívumunk keverékéből áll össze. Lehet, hogy 2020 végén ebből is kiállítás lesz. Ezen kívül két magyar könyvötletünk is van, az előkészületek a napokban kezdődnek. Izgalmas újra itthon.

Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu