A barátnőmmel tavasszal ismerkedtünk meg, minden szépen alakul köztünk, úgy érzem, van közös jövőnk, jól érzem magam vele. Van egy macskája is, most már két hónapja élünk együtt így mindannyian, és megbeszéltük, hogy karácsonykor, szenteste kettesben leszünk itthon. Főzünk, sütünk, fát díszítünk, és nagyon várom, hogy végre ne rohanjunk semmivel, hanem kettesben legyünk legalább aznap. Csakhogy az édesapám egyedül lesz aznap, édesanyám évekkel ezelőtt meghalt, és mivel a testvéremék sem mennek át édesapámhoz mert az anyósáéknál lesznek, így elvileg nekem kellene az apámmal lenni. Sosem volt jó a kapcsolatunk, nem is terveztem, hogy vele töltöm a szentestét, 25-én megyünk hozzá a testvéremékkel együtt mindannyian. Az apám azonban kiakadt, hogy akkor ő most egyedül lesz szenteste, és elkezdett ezzel zsarolni: a telefonban mindig megjegyzi, hogy ő egyedül lesz, ő egyedül nem fog főzni, sem fát díszíteni, satöbbi. Elegem van, és nem tudom, mit tegyek, menjünk hozzá szenteste vagy töltsük a napot kettesben a barátnőmmel? Nehéz helyzetben vagyok, mert sajnálom is az édesapámat.
Az olvasói levelet Istvántól kaptuk, neki is álnevet adtunk, hogy a személyére ne ismerjen rá senki. Az ünnepek sajnos nem mindenki számára szólnak a szeretetről és a kedveskedésekről, sokkal inkább egy olyan ünnep, amikor meg kell felelni a családi nyomásnak, elvárásoknak.
Mit lehet tenni?
Az a valódi karácsony és a valódi ünnep, amikor mindenki élvezi és szereti az együtt töltött időt, nem pedig az, ha a fogainkat összeszorítva végigcsináljuk, csak hogy megfeleljünk valamilyen elvárásnak. Az összetartozás élménye, a közös étkezés, a szokások adják meg az ünnep valódiságát, és vannak, akiknek ezek kihívást jelentenek. A drága ajándékok helyett jobb lenne azt néznünk, mire van valójában szüksége a rokonunknak, partnereinknek. A karácsony rendkívül érzékeny ünnep azok számára, akik magányosak, akik egyedül maradtak. Az ember társas lény, így érthető, hogy az olvasónk édesapja nem szeretne egyedül maradni szenteste és kvázi kimarad a karácsonyi készülődésből, a családi élményből, a valahova való tartozás érzéséből. Ugyanakkor az is teljesen érthető, hogy olvasónk a szerelmével szeretné tölteni az estét, hiszen fontos a párkapcsolatban kialakítani a közös szokásokat, a közös ünnepi hangulatot. Érdemes feltenni a kérdést, van-e arany középút a kettő között? 24-én van-e olyan időpont, amikor az édesapa is megkaphatná amire vágyik és a párkapcsolaton se esne csorba? Esetleg van-e olyan más rokon, barát, aki szintén özvegy, és aki az édesapával szívesen lenne és örülne is ennek? Az összes döntési helyzetet vizsgáljuk meg, és ha úgy van, tudatosítsuk magunkban: jogunk van nemet mondani. Általában a haragtól való félelem vagy az önbizalomhiány, kishitűség szabnak gátat annak, hogy cselekedjünk, és inkább fejet hajtunk mások akaratának.
A nehéz családokban, ahol sok a probléma, esetleg ahol mérgező valamelyik szülő személyisége, úgy lehet jobbá tenni a karácsonyi időszakot, ha megtervezzük a dátumokat. Az alábbi szabályokat bátran felállíthatjuk a saját magunk védelme érdekében:
- ne töltsük az egész családdal a karácsonytól egészen az újévig tartó időszakot együtt, összezárva;
- találkozzunk minél többet másokkal is a családon kívül a barátokkal, randizásokkal, bulizással;
- az alkohol sok családban családtag, az ünnepek alatt korlátozzuk ennek fogyasztását minimálisra;
- minden családban megvan mindenki szerepe, ha ezt tudatosan látjuk, változtathatunk rajta (a fekete bárány szerepből is ki lehet jönni) a viselkedésünkkel;
- amikor kényelmetlen témák kerülnek szóba, bátran hagyjuk el a szobát, menjünk ki a lakásból is akár;
- a karácsonyi stressz abból is adódik, hogy sokkal többet vállalunk, mint amire képesek vagyunk, ezt módosítsuk arra, hogy csak annyit tegyünk és csak annyit adjunk, amennyire képesek vagyunk, ne többet, ez nem a mártírok ünnepe;
- az elvárásokat hagyjuk a lakás falain kívül, nézzünk vicces filmeket, viccelődjünk, tereljük a gondolatainkat tudatosan jó irányba;
- csak a mostra figyeljünk, a múltbéli dolgokra ne gondoljunk, csak azt nézzük, hogy éppen most mit csinálunk, mit fogunk csinálni: kimegyek a konyhába, hozok egy sört, megkérdezem, hogy kér-e valaki kávét, és ha igen, főzök, ilyenekkel foglalatoskodjunk.
Olvasónk azt írja a levélben, hogy érzelmileg zsarolja őt az édesapja. Az a jó ebben a helyzetben, hogy olvasónk felismeri a zsarolást, sokan erre nem képesek. Az érzelmi zsarolásnak egyetlen egy oka van, a félelem. Félelem az egyedülléttől, a változástól, bármitől, ami éppen munkálkodik az illetőben. Azzal, hogy a zsaroló fél kimondja azokat a bizonyos mondatokat, ő úgy érzi, ura maradhat a szituációnak és minden az ő terve szerint alakul. A környezetük pedig megadják neki ezt, és inkább lemondanak olyan tevékenységekről, szeretteikről, akikkel szívesebben lennének. Hosszú távon segíthet, ha Susan Forward Érzelmi zsarolás című könyvét elolvassa olvasónk, ebben rengeteg hasznos információt talál majd, konkrét stratégiával, amin keresztül hosszú távon képes lesz kezelni a helyzetet. A saját határainkat védve fontos megtanulnunk úgy kommunikálnunk az érzelmi zsarolókkal, amiből ők is értenek.
Nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy megküzdési stratégiájával álljon neki a karácsonynak, hiszen nem mindenki ismeri fel, milyen szituációba került. A leírtak ugyan egyfajta érzelemközpontú megoldások, és nem feltétlenül arra irányulnak, hogy a konkrét problémát megoldjuk, azonban ez a fajta struccpolitika a családi drámákat mellőzheti és az ünnepeket jócskán elviselhetőbbé teheti. Azoknál, akiknél a család nem funkcionál, ha felnőttkorra is rengeteg problémát jelent, ha a leválás (érzelmileg vagy fizikailag) nem történt meg, akkor mindenképpen szakember segítségére van szükség. Családterapeuták tudnak ebben segíteni.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
