Egy kisgyerek vészhívása feldobta egy coloradói hatóság munkatársainak a napját, mégis tipikus esete volt annak, hogy mennyire sokan tartják fel feleslegesen a rendőröket irányító diszpécsereket.
Hogy napi szinten milyen rengetegen tárcsázzák a segélyhívó számokat tök feleslegesen, arról sok szó esik (csak Magyarországon a 112-es számra évente érkező ötmillió hívás közül négymillió nem igényel beavatkozást – ezek a telefonok pedig a valóban beavatkozást igénylő helyzetek kezelésétől vonják el a kapacitást).
Na, de térjünk végre a lényegre: a felvételen hallható, ahogy a diszpécser felveszi a telefont, a vonal túlsó végén pedig egy Isaiah nevű kisfiú hangja szólal meg. Innentől következzék a nem mindennapi párbeszéd:
Segélyhívó: Arapahoe 911. Mi a cím, ahol a vészhelyzet történik?
Kisfiú: Ööö, lehetne, hogy elmennek az óvodámba, hogy megnézzék, mennyire jó ott? (…) Letehetem a telefont?
Segélyhívó: Nem, ne tedd le. Otthon vannak a szüleid?
Kisfiú: Ööö. A szüleim itthon vannak.
Segélyhívó: Beszélhetek az anyuval vagy az apuval?
Kisfiú: Beszélhetsz az apuval.
Segélyhívó: OK. Hívd oda az apukádat. Szeretnék vele beszélni.
Kisfiú: OK.
Megint a kisfiú, elváltoztatott hangon: Hello. Itt Isaiah apukája.
Segélyhívó: Isaiah, tudom, hogy még mindig te vagy az.