Természetes élethelyzet, ha egy családban átmenetileg vagy hosszabb időre az egyik, vagy mindkét szülő a családon kívüli elfoglaltságok miatt kevesebb időt tud szánni a gyermekekre és egymásra. Az ezáltal kibillent családi dinamikát és egyensúlyt azonban némi odafigyeléssel és tudatossággal vissza lehet állítani.
A családon kívüli elfoglaltságoknak létezik egy társadalmilag elfogadott skálája – magyarázza Kozma-Keleti Dániel családterapeuta.
Az egyik leggyakoribb és legelfogadottabb változást generáló ok az, amikor a szülőt a munka szólítja el a családtól. Jellemzően az anyuka munkaerőpiacra való visszatérése okoz nagyobb megrázkódtatást egy családban, hiszen többnyire az apa az, aki az elejétől kezdve dolgozik. Az anya munkába állása után a leggyakoribb helyzet, ami időt és energiát vesz el a családtól, az idősödő nagyszülők gondozása – mondja a családterapeuta, aki kiemeli, ilyen helyzetben a még aktív, úgynevezett szendvics generáció a saját gyerekeiről még gondoskodik, az idősödő szüleikről pedig már gondoskodnia kell, ami szintén időt és energiát vesz el a családtól.
A szülőt családtól elszólító tevékenység lehet az is, ha elkezd több időt fordítani magára, és például eljár találkozni a barátaival, vagy a hobbijára szán több időt.
Ami elvesz, az adhat is
Ezekben a tevékenységekben közös, hogy bár időt, figyelmet és energiát vonnak el a családtól, sokat hozhatnak is a konyhára – magyarázza Dániel. Gyakori, hogy a nők munkába való visszatérésük után arról számolnak be, hogy a munka nemcsak fárasztja őket, hanem töltekeznek is belőle. Hasonló hatása lehet az én-időnek is.
A családterapeuta szerint attól, mert valaki szülő, nem kell lemondania a saját életéről.
amihez az is hozzátartozik, hogy ha van módja az önkiteljesedéssel foglalkoznia, azzal nem elvesz a családtól időt, hanem általa egy kiegyensúlyozottabb, jobb fej szülővé tud válni – vázolja a szakemberek által is egyre fontosabbnak tartott én-idő pozitív hatását Kozma-Keleti Dániel.
Feladatok leadása
Legyen szó munkába való visszatérésről vagy több én-időről, esetleg más, a családtól figyelmet elvonó tevékenységről, az ezekkel járó változások mindegyike a család egészét érintik, és annak minden tagjára hatással van. Éppen ezért mindenkinek kell rá valahogy reagálnia – hangsúlyozza a családterapeuta, aki a munkába visszatérő édesanya helyzetével szemlélteti, hogyan lehet feloldani az ebből fakadó feszültséget.
Ha az anya elmegy dolgozni, akkor a funkcionális, az érzelmi és a jelképes feladatait is szét kell osztani a többiek között. Ilyenkor mindenkire több feladat hárul majd. Ehhez az is kell, hogy az anya az otthon vitt szerepeinek és feladatainak jelentős részét leadja.
A nagyobb változások gyökeresen felforgatják egy család életét, ami által a szokásoknak, az időbeosztásnak, a korábban érvényes szabályoknak is meg kell változniuk annak érdekében, hogy a család rugalmasan tudjon alkalmazkodni. Egy változás a legjobban összerakott családot is néhány hónapra képes kibillenti az egyensúlyából, és legalább 2-3 hónap kell ahhoz, hogy ez az egyensúly visszaálljon.
Állandóság a változásban
Például az állandó dolgok hangsúlyozása által teremtett biztonságérzettel. Érdemes nagy hangsúlyt fektetni azokra a dolgokra, amik megmaradtak a változások ellenére is: a szokásos szerda esti beszélgetés, a vasárnap délutáni séta. Ezek teszik kiszámíthatóvá az életet változások idején – emeli ki a szakember.
Ajánlott arra is figyelni, hogy a szülő a kevesebb odafigyelést plusz idővel kompenzálja. Nem az idő mennyisége számít, sokkal inkább a minősége: akár tíz perc csak a gyerekre vagy a házastársra irányuló minőségi idő is elég tud lenni a kompenzáláshoz.
Digitalizáció mint segítség
A 21. században nehéz elképzelni a kommunikációt digitális eszközök nélkül. Ezeket a családi életbe is be lehet építeni, hogy segítse a családtagok közötti kapcsolattartást. Egy, az érdeklődést és gondoskodást sugalló random üzenet a távol lévő szülőtől, egy rövid hívás, vagy éppen a telefonra feltöltött családi háttérkép megtartó erejű és kapaszkodó lehet – magyarázza a családterapeuta, aki azonban arra is figyelmeztet, hogy az online nem pótolja a személyes kommunikációt.
A telefon és az üzenet arra jó, hogy megbeszéljük, mikor találkozunk és beszélünk egymással. A cset vagy sms üzenet nem a kapcsolat fenntartója, de arra alkalmasak, hogy a sok külön töltött időben egyeztessünk egymással, és távolról is a támogatásunkról biztosítsuk a másikat.
