A szex korántsem annyira pofonegyszerű, ahogyan a pornóban látszik, rengeteg finom jelzés, udvarlás, csábítás előzi meg. Amikor két ember csókolózni kezd, akkor a csókból már érezhető, hogy merre haladunk tovább, mennyire van jelen a vágy. Minél tovább csókolózunk annál inkább haladunk a szexuális vágyakban is tovább, és elkezdjük egymást simogatni, levetkőztetni. De rendszeresen visszatérő hibákkal könnyen elronthatjuk saját magunk számára az egészet, például azzal, hogy fogalmunk sincs arról, hogy hogyan jelezzük egymás felé azt, hogy akár most szeretkezhetnénk egyet.
Ha a kezdeményezést észre sem vesszük
Hogy ki kezdeményezzen, mikor kezdeményezzen, hogyan kezdeményezzen, akár többéves együttlét után sem egyértelmű. Szexuálterápiás beszélgetésekből sokaknál kiderül, hogy nem tudják, mikor kezdeményezi a szexet a partner, és ők maguk sem tudják, hogyan kezdeményezzenek. Van, akinek kevés, ha csak belecsókolnak a nyakába vagy megsimogatják a karját, ebből még nem következtet erre. A kezdeményezés, mint gond főleg a hosszú távú párkapcsolatokban, házasságokban fordul elő. A legtöbbször eddig azzal a gonddal találkoztam, hogy a nő arra panaszkodik, hogy a férfi mosogatás közben a fenekére csap és máris szexet akar, mindenféle felvezetés nélkül, de neki még tennivalója van. Az is sokaknál előforduló probléma, hogy az egyik fél már az ölelést is kerüli, mert úgy érzi, a partnere csak azért öleli meg, mert szexet akar. Ezek helyett inkább kezdjük a verbális részével: napközbeni üzenetekkel fokozzuk a vágyat, ha saját szavakkal nem megy, akkor válasszunk erotikus novellákból, versekből. Az együttlétet ne a nap utolsó perceire bízzuk, mert akkor nagy eséllyel mindenki fáradt, hanem korábbra, és akár várjuk egymást közös fürdéssel, közös vacsorakészítéssel, vagy fehérneműben, köntösben, ahogy jólesik. Ezek után érintésekkel, csókokkal fejezzük ki a vágyunkat, bátran mondjuk egymásnak: kívánlak. Ebből már mindenki érti, hogy alkalmas a helyzet, a hangulat a szeretkezésre.
Ha nem mondjuk, hogy mi esik jól
„Néma gyereknek anyja se érti a szavát” – ez a mondás hatványozottan igaz a szexuális cselekvésekre. A szexet mindenkivel külön meg kell tanulnunk, senki nem születik úgy, hogy tudja, akivel ágyba bújik, annak hogyan, mi esik jól: hogy mennyire erősen, mélyen, gyorsan vagy lassan szereti csinálni. Elvárások sajnos mindenki fejében vannak, és ezek is olyan hibák, amikkel szexterápián gyakran találkozom. Elvárjuk, hogy a partner úgy érjen a csiklóhoz, ahogy nekünk jólesik, de hogy ezt hogyan tegye, abban nem kap segítséget, maximum csak a negatívumokat: ezt ne csináld, ez nem volt jó, ezt inkább hagyjuk. Ezek helyett nem ciki megkérdezni egymástól szex közben, ez neked jólesik? És mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy a partner megtanulja, mi a jó a szexben akkor, ha csak akkor mozgunk és sóhajtozunk, ha valóban élvezzük, és nem egyfolytában. Ha nem annyira élvezetes az érintés, legyen szó akár orális szexről akár a behatolásról, akkor álljunk meg egy pillanatra és váltsunk, ne játsszuk el a pornósztár.
Ha aggódunk a testünkön, méreteinken
A test folyton változik, hízik, fogy, izmosodik, öregszik, ez teljesen normális. A péniszméreten, a kisajkak formáján, a has tájéki zsírpárnákon, a szülés utáni testen sok-sok férfi és nő aggódik, teljesen feleslegesen. Amikor szexre kerül a sor, a partner tudja, ismeri a testünket, és arra vágyik, nem pedig arra, hogy vaksötétben tapogassuk egymást. Azzal, hogy csak arra gondolunk szex közben, hogy behúzzuk a hasunkat, hogy melltartóban szexeljünk, hogy vajon elég lesz-e a merevedésünk, máris nem a pillanatnak élünk, hanem szorongunk, aggódunk. Ezek az érzések pedig meggátolják azt, hogy élvezzük a szexualitást. Azoknak, akiknél ez rendszeresen előfordul, és nem partnerfüggő probléma, ajánlott a szexterápia, sokat lehet változtatni ezeken viselkedésterápiával.
Ha csak magunkra figyelünk
Gyakori hiba, ha valaki csak arra figyel, hogy ő tökéletes partner legyen, mindent jól csináljon, akár úgy, ahogyan a pornóban látta. Mindenfélét kér a szexben, elvár dolgokat, viszont nem figyel arra, hogy a partner mire vágyik valójában, mi esne neki jól. Ez egyoldalú dolog, és nem feltétlenül kölcsönös, ilyen helyzetben a partner alárendelődik, és sokszor csak azért csinál meg mindent, amit elvárnak tőle, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Ilyenek például a szadomazo játékok, a kötözés vagy akár a hármasszex, de ilyen lehet az is, hogyha elvárás a heti x számú szex. Ezek helyett inkább beszélgessünk arról, kinek melyik közös szex volt a legjobb, melyik helyszínt szerették a legjobban és mit csináltunk előtte, hol randiztunk, hova utaztunk. Egy ilyen beszélgetés közelebb hozhatja a kölcsönösséget a szexben.
Ha az orgazmusra fókuszálunk
Az orgazmus száma nem egyenlő azzal, hogy valaki jó szerető az ágyban. A kulturált szerető ennél több, tudja, hogy a szexben nem a nő hüvelyi orgazmusa az igazi orgazmus, és hogy nem ezen múlik a jó szex fogalma. Sajnos vannak olyan párok, akiket hónapok alatt sem lehet meggyőzni arról szexterápián, hogy a nő hüvelyi orgazmusa helyett az érzékiségre érdemes fókuszálni, a sok-sok előjátékra, arra, hogy jól érezzék magukat együtt. Az is előforduló probléma, hogy a szexterápiára érkező nő nem is akarja a hüvelyi orgazmust megtanulni, ő élvezi máshogyan is a szexet, viszont a partnere erőltetné. Ez így természetesen nem jó, hiszen azzal, hogy a teljesítményt az orgazmusok számában mérjük, máris feladattá kicsinyítjük a szexuális együttlétet, nem pedig úgy tekintünk rá, mint örömteli, fantasztikus pillanatokra, amiket együtt töltünk. A szex akkor jó, ha kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás határait, ha tudjuk, számunkra mi a jó, ha képesek vagyunk kimondani amire vágyunk és ha benne maradunk a pillanatban. Ezeket pedig meg lehet tanulni, egyikünk sem születik úgy, hogy ezeket a képességeket birtokolja.
Kiemelt kép: iStockphoto
