Nemrég a házasságkötések számának alakulását és trendjét néztük meg bő két évtizedre visszamenőleg, most hasonló időtávra fókuszálva a belföldi migrációra vetettünk egy pillantást. Statisztikánk az 1995 és 2017 közötti időszakot vizsgálja, bő két évtized alatt kicsivel több mint tízmillió költözés volt az országban – ebben benne vannak azok is, akik maradtak a régiójukban, és azok is, akik úgy döntöttek, az ország másik felében kezdenek új életet. A KSH módszertana a költözéseket fejenként tartja nyilván, tehát ha egy négytagú család vándorolt valahova, az néggyel növeli meg a számokat.

Átlagosan nagyjából minden évben 450 ezer ember dönt úgy, hogy elköltözik, ezt az értéket szaggatott vonallal jelöltük a lenti ábrán, és jól kivehető, hogy az első tíz évben végig ez alatt maradt a költözések száma, majd hiába pörgött fel a belföldi migráció 2006-2007-ben, és lépte át az 500 ezres küszöböt, a válság – szürke háttérrel jelölt – intenzív évei visszavették a belföldi költözési kedvet. 2011-re már újra átlagon felüli értéket produkáltak a vándorlók – olyannyira, hogy a legfrissebb, 2017-es adat rekordot is döntött, ugyanis két éve 572 ezer költözés volt az ország határain belül.

Vessünk egy pillantást az adatokra régiónként! Budapestet és Pest megyét a KSH módszertanához hasonlóan mi is külön kezeltük, a lenti grafikonon pedig az látszik, hogy a két területi egység számai összhangban vannak egymással, azaz amikor a fővárost többen hagyják el, mint ahányan oda költöznek, azok javarészt nem mennek messzire, Pest megyében telepednek le. Az arány pontosan 50 százalék, ami azt jelenti, hogy a 23 év alatt Budapestről elköltözők közül minden második a fővárost körülölelő megye valamelyik településén lelt új otthonra.

És hogy mi látható még az ábrán?

Hogy Pest megye népszerűsége a 2000-es évek elején visszaesett picit, hogy aztán 2014-ben újra erőre kapjon, illetve hogy a Nyugat-Dunántúlt is felfedezték maguknak a valószínűleg jobb életet keresők. Bár a költözési kedv a válság éveiben visszaesett, Északkelet-Magyarországról aligha véletlenül 2008-2009-ben költöztek el a legtöbben.

Budapestről a ’90-es évek végén özönlöttek el az emberek, a mélypont 2000-ben volt, amikor 18 ezerrel több ember költözött el, mint amennyi oda költözött. 

Szemléletesen lehet ábrázolni a mozgások irányát is. A már említett, több mint tízmilliós nagyságrendű összesített vándorlás fele régión belül történt, így azokat nem mutatjuk a lenti ábrán, csak azt, amikor valaki az ország más tájára költözött, keletről nyugatra, vidékről a fővárosba, Budapestről keletre és így tovább. A 4,7 millió vándorlóból nagyjából 700 ezret tettek ki azok, akik a fővárosból valamelyik Pest megyei településre költöztek, míg az ellentétes irányban 449 ezer mozgást regisztráltak a statisztikusok. A harmadik legnépszerűbb útvonalat az Észak-Alföldről a fővárosba vándorlók taposták ki.

A Budapestről vidékre vándorlók közül százból negyvenöten a Dunántúlon kötöttek ki, a legnépszerűbb régió pedig ezen belül a fővároshoz legközelebb eső Közép-Dunántúl, ahova 160 ezerszer költöztek a vizsgált 23 évben. 143 ezer esetben Észak-Magyarország volt a cél, a legkevesebbszer, 77 ezer esetben pedig az ország legnyugatibb részére mentek Budapestről.

A főváros 900 ezer esetben volt új lakhely a vidékről érkezőknek, akiknek egy nagy része (400 ezer ember) az északkelet-magyarországi régiókból, azaz Észak-Magyarországról és az Észak-Alföldről érkezett. Elenyésző, hét százalék azok aránya, akik a Duna-Tisza közéből vagy a Tiszántúlról költöznek el, és maradnak ebben a két tájegységben.

A fenti grafikonon az egyes blokkok kattinthatóak, minden kattintás után eggyel mélyebb szintre érkezünk, a legvégén pedig láthatjuk a költözések konkrét kiindulási és végső helyét. És ha már részletes adatok: a következő grafikán a hét régió, illetve Budapest látható, a baloldalon lévő szám jelzi, hányan költöztek el az adott helyről, a jobboldali pedig azt, hányan költöztek oda. Ha az egeret valamelyik régió fölé visszük, a kapcsolódó vonalak megmutatják, hova, illetve honnan költöztek az emberek és hányan.

Például: a Dél-Dunántúlról 882 ezerszer költöztek el a 23 év alatt, nagy részében, 630 ezer esetben az alanyok maradtak a régióban, 78 ezerszer Budapest felé vették az irányt, a legkevesebben, alig tízezren pedig Észak-Magyarországra költöztek.

Budapesten belül az említett időszakban 1,38 millió költözés volt, amik közül a négy legnépszerűbben közös, hogy szomszédos kerületbe vándoroltak a lakhely-változtatók. A toplista így alakult:

1.  a XI. kerületből a XII. kerületbe: 14 824 költözés;
2. a XIII. kerületből a IV. kerületbe: 13 898 költözés;
3. a XIV. kerületből a XVI. kerületbe: 13 876 költözés;
4. a XII. kerületből a XI. kerületbe: 12 406 költözés;
5. a IV. kerületből a XVI. kerületbe: 11 560 költözés.

Bár valószínűleg bőven van ilyen is, a fenti számokat és ábrákat elnézve nehéz elképzelni, hogy van olyan olvasónk, aki 1995 és 2017 között nem költözött sehova az országon belül.

Kimelet kép: Mohai Balázs / MTI