Szülőként sokan halogatják, elkenik a beszélgetéseket a szexualitásról a gyerekükkel, leginkább azért, mert azt hiszik, még nincs itt az ideje erről beszélni. A gyerekeket azonban már óvodás kortól fogva érdekli a téma, ebben a korban már megnézik, kinek mi van a bugyija alatt, kialakulhatnak az első szerelmek és elkezdődik a pszichoszexuális fejlődés. A gyerekek egészen kicsi kortól fogva találkoznak a nemiséggel, érthető, ha kérdéseik vannak a témában – például, hogy miért keményedik meg a kukija az ötéves kisfiúnak –, és az is érthető, ha a szülő zavarban van ilyenkor, nem tudja, mit mondjon, hogyan mondja.
Hány éves kortól?
Kezdjünk el korán beszélgetni a témában, hogy jó alapokra építhessük a későbbi beszélgetéseket. Ne várjuk meg a tinédzserkort ezzel, amikor maguktól kérdeznek rá majd minden olyanra, ami őket érdekli. Az egészen kicsi gyerek már megkérdezi, honnan jön a baba, pláne, ha testvér is születik, ebben a korban elkezdődhet a felvilágosítás.
Milyen szavakkal mondjuk?
Életkornak megfelelően használjunk pontos kifejezéseket. A méhek és a pillangók nemi életét inkább hagyjuk, a pénisz, a vulva, a mell, a kuki, a punci, a petefészek, a sperma, a váladék bátran használatos szavak legyenek. Az anya és apa szexuális élete tabu legyen, helyette a felnőtt férfi és felnőtt nő kifejezéseket használjuk.
Milyen segítséget kaphatunk?
Nem ciki könyveket, weboldalakat, cikkeket is elővenni, és átnézni, mit is mondjunk a gyereknek a szexről. Sok esetben maguk a szülők azért érzik magukat kényelmetlenül a beszélgetésekben, mert anno nekik sem volt ebben részük. Ezt ne felejtsük el, és törekedjünk arra, hogy ezt a rossz mintát ne vigyük tovább. A szülő sem tudhat tehát mindent, érdemes szembenézni azzal, miért kellemetlen a téma számunkra, és a hiányzó információkat érdemes tényleges tudással gyarapítani. Ez magabiztosságot is ad majd a beszélgetéshez, és így lesz a szülő hiteles a gyerek előtt. Ha nagyon nehéz a témáról beszélni, célszerű szexuálterapeuta segítségét kérni.
Hogyan kommunikáljunk?
Kerüljük a kiselődást, inkább nyitott kérdéseket tegyünk fel a gyereknek, például kérdezzünk vissza, mit gondolsz, hogy mi az pontosan? A gyerekeknek már van fogalmuk arról, amire rákérdeznek, a beszélgetések legyenek inkább aktívak, ne pedig húsz percnyi előadásból álljon, amiben a gyerekek passzívan hallgatnak. Legyünk nyitottak a gyerekek kérdéseire, ezzel is odafordulunk hozzájuk a témában, ami nagyon fontos.
Mit mondjunk?
A félelemkeltő dolgok helyett az örömmel teli élményekre fókuszáljunk. Azaz, iszonyú káros, amikor azt hallja a lánygyerek, hogy a férfiak semmirekellők, és minden férfi csak azt akarja. Ehelyett a szerelem érzéséről, a kellemes érzésekről beszéljünk, mondjuk el, hogy jó érzés, amikor a felnőtt férfi és felnőtt nő szerelmesek egymásba és csókolják, simogatják egymást. A reprodukció, a megtermékenyítés, a nemi betegségek mellett tehát az érzelmekről, a szakításról, az udvarlásról is legyen szó.
Mindezek mellett arra is figyelnünk kell szülőként, hogy a gyerekek látják a férfi-nő kapcsolat mintáját a szülőktől, nagyszülőktől, és azt viszik tovább a saját felnőtt párkapcsolataikban. A biztonságos kötődéshez az is hozzátartozik, hogy a gyerekek látják, hogy a szülők tisztelettel, szeretettel beszélnek egymással. Az ölelések, a búcsúzások reggelente, az esti köszönések ennek szerves részei, a gyerekek ezekből is megtanulják, hogyan viselkedjenek majd egymással – ahogy a negatív példát is megtanulják. Az tehát kerülendő, hogy a gyerekek maguktól a kezükbe nyomott felvilágosító könyvvel kezdjenek valamit, vagy szexedukációs színezőkön keresztül tanuljanak a szexualitásról. Ezekkel ne hagyjuk egyedül a gyerekeket, együtt olvassák, színezzék a szülőkkel, együtt dolgozzák fel a témát.
