A XIX. században Viktória királynő uralkodása meghatározó volt Nagy-Britannia számára. Az országot az ő idejében hálózták be a sínek, pályaudvarok, hidak épültek. Ezek mind a mai napig az ottani közlekedési rendszer részei, alapjai. A csatornázási rendszer egy része is abból az időből való.
Igaz, a történelemben már korábban is voltak ilyen illemhelyiségek, az ókorban is, az első fizetősek pedig már az I. században is léteztek. Pontosabban Vespasianus római császár adót vetett ki rájuk, tőle származik a mondás:
a pénznek nincs szaga.
Az emberek viszont nem nagyon kedvelték, hogy fizetniük kell, részben emiatt a nyilvános vécék a középkorban – pár kivételtől eltekintve – el is tűntek, majd a XIX. században hozták újra létre őket, előbb Párizsban, majd Berlinben, aztán a viktoriánus korban szerte az Egyesült Királyságban rengeteg nyílt. Az utóbbi években pedig úgy tűnik, itt az ideje elbúcsúzni tőlük.
Egyre másra zárják be a brit önkormányzatok a vécéket, hogy spóroljanak a kiadásaikon. Annak ellenére is folytatódik ez a tendencia, hogy a nyilvános vécéknek még saját lobbiszervezete is van, a British Toilet Association, tagjai önkormányzatok és vállalatok. Adataik szerint az elmúlt tíz évben a nyilvános mellékhelyiségek 40 százaléka bezárt az Egyesült Királyságban. Még drasztikusabb a csökkenés a kedvelt turistacélpontban, Cornwall megyében, ahol a 2011-es 247-ből mindössze 14 maradt 2018-ra.
A vécélobbi vezetője, Raymond Martin szerint 2013 óta a vécékre szánt személyi kiadások is megfeleződtek. A bezárások azért sem jók, mert rengeteg idős, gyerekes és kiszolgáltatott embert „a saját lakásának foglyává” tesz, egyszerűen azért, mert sokkal tovább kell keresnie egy helyet, ahol könnyíteni tud magán. Ezért is próbálják elérni, hogy minél több vendéglátóhely, bolt nyissa meg a mellékhelyiségeiket a nem fizető vendégeik előtt is.
Az igaz, hogy a világ számos államában zárnak be a nyilvános toalettek, a briteknek viszont azért fáj különösen, mert ez is egy olyan veszteség, amiben korábban vezető szerepet töltöttek be. Illetve közülük pár még építészetileg is jelentős emlék.
Volt a szigetországban egy híres vízvezeték-szerelő, George Jennings, aki az 1851-es londoni Hyde Parkban tartott világkiállításnál egy sor mellékhelyiséget helyezett el a kiállítás részeként. Olyan dolgok mellett „mutatták be”, mint a híres Koh-i-Noor gyémánt, az első Colt pisztoly prototípusa vagy a faxgépek előfutára.
A látogatók egy penny ellenében használhatták Jennings – főleg a mai toitoiokhoz képest elég csecse – vécéit.
A siker miatt nem is bontották el, csak mikor leégett 1936-ban a Kristálypalota (Crystal Palace). És ha valamiben valóban megérzik a pénz szagát, akkor mindenki elkezd érdeklődni iránta, ebben az esetben azt jelenti, hogy Nagy-Britanniában kitört a nyilvános vécéépítési láz. Ami egy másik „láz” csillapítása miatt különösen üdvös volt, ugyanis ekkor még rengeteg ház nem volt bekötve a csatornahálózatba, így a fekália végül az utcákon kötött ki.
A brit vécépara csak egy jele egy nagyobb problémának. A gazdasági válság óta a konzervatív kormányzat csökkentette az önkormányzatoknak szánt támogatások mértékét, ezzel egy időben ugyanakkor az önkormányzatok kiadásai, például az idősgondozásra szánt összegek megnőttek. Így, hogy elkerüljék a csődöt (ha el tudták), kénytelenek a kiadásaikat redukálni, ezért zárnak be könyvtárakat, és nyilvános illemhelyeket, utóbbiak fenntartására egyébként semmilyen jogszabály nem kötelezi őket. Másrészt – főleg, amelyeknél nincs vécésnéni – egy bűnözési gócot is letudnak.
A kormányzat azért, hogy ne lehetetlenítsék el teljesen ezeknek a helyeknek a létét, a fenntartó kötelezettségein enyhített azzal, hogy nem kell utánuk iparűzési adót fizetni. Azonban az még mindig kérdés, elég lesz-e ennyi, hogy megelőzzék a közvécék teljes eltűnését. Máshol pedig elég komoly összegeket kérnek el. Bár három évvel ezelőtti cikk, de a Guardian arról írt, a brit pályaudvarok vécéi igencsak kifizetődőek, a nem a cikk eleji királynőről elnevezett
Ezzel mondjuk jócskán az ebből a legnagyobb bevételt szerző vasúti megálló Nagy-Britanniában.
Persze ez az egész tűnhet magyar szemszögből nyugati hasfájásnak, hiszen elég csak Budapest belvárosára, még speciálisabban a bulinegyedére gondolunk, ahol szinte nincs is nyilvános vécé, csupán egy pár, de azok is este zárva, pont mikor a turisták miatt a legnagyobb lenne a szükség rá. És noha a briteknél drasztikusan csökken a nyilvános mellékhelyiségek száma, még így is 15-öt üzemeltet átlagosan egy önkormányzat, vagyis átlagosan 833 lakosra jut egy.
Kiemelt kép: iStockphoto
