A depresszióval együtt élő emberre a mindennapi élet szinte minden folyamata jóval nagyobb terhet ró, mint egészséges társaira. A depresszió gyakran jár együtt olyan tünetekkel, mint a reménytelenség és az üresség érzete, az enerváltság, és az, hogy bármibe is kezd az illető, az egyáltalán nem okoz neki örömet. Mindez természetesen akadályozhatja az egészséges és boldog párkapcsolatot is.
Nem könnyű az embernek a mentális egészségéről nyíltan, tabuk nélkül beszélnie, ezért sokan nem is teszik meg. Pedig kifejezetten segíthetne, ha képesek lennénk a partnerünkkel őszintén beszélgetni stresszről, szorongásról és depresszióról. Egy ilyen lépés persze már eleve feltételez bizonyos szintű elköteleződést a párunk iránt, hiszen az ember csak azt képes ilyen mértékben beavatni az életébe és a problémáiba, akit hosszú távon a partnerének tekint.
Sajnos a mentális problémákban szenvedőket napjainkban még mindig gyakorta megbélyegzik, ezért még nehezebb mások előtt megnyílniuk, másokkal megosztani lelkük féltett titkait.
Akkor kell beszélnünk a problémánkról, amikor természetesnek érezzük. Ez megtörténhet reggelizés közben, mozi után, vagy elalvás előtt az ágyban fekve. Akár azt is megvárhatjuk, hogy magától jöjjön elő egy beszélgetés során. Ami viszont fontos: úgy kell ezt elmondanunk, hogy ne érezzünk közben semmilyen szégyent. Megosztani a depressziónkat nem sokban különbözik attól, mintha azt mondanánk el, milyen hiteltartozásaink vannak.
A módszer többféle is lehet. Ha nem akarunk a semmiből nyíltan előrukkolni azzal, hogy depresszióval küzdünk, akkor rávehetjük a partnerünket, hogy beszélgessünk az életünk fontos pillanatairól, és mellékesen megoszthatunk vele valamit a depressziónkról is.
Ha nem akarunk, vagy nem merünk közvetlenül kommunikálni a gondjainkról, akár üzenetben is leírhatjuk, de persze jobb megoldás, ha az írással csak felvezetjük a problémát, és végigbeszélni már élőben fogjuk. A beszélgetés során ugyanis mindenkinek lehetősége van feltenni a megfelelő kérdéseket, és nem értünk félre esetleges reakciókat sem.
Ha terápiára járunk, akkor még egyszerűbb dolgunk van. Elég csak természetes módon megemlítenünk, hogy mikor megyünk a következő időpontra, társunk pedig felteheti a saját kérdéseit. Egyébként is lényeges, hogy a másik fél szintén elmondhassa a depresszióval kapcsolatos érzéseit, és szabadon kérdezhessen.
Ha megosztjuk vele a depressziónkat, azzal a választás lehetőségét is felkínáljuk számára: velünk marad, vagy inkább kihátrál az életünkből. Ha a távozás mellett dönt, akkor nagyon valószínű, hogy amúgy sem ő volt számunkra a megfelelő ember.
