A 13 éves lányom miatt írok, egy ideje csetelget egy barátnőjével, aki többször is aludt már nálunk, és legnagyobb megdöbbenésemre a lányom közölte velem, hogy ő úgy érzi, szerelmes ebbe a lányba. Lehet, hogy nem jól reagáltam, kérdeztem, hogy biztos-e ebben. Magyaráztam azt is, hogy még bármi lehet, hiszen annyira fiatal, még nem volt kapcsolata, sem szexuális élménye. Korábban pedig a fiú padtársába volt szerelmes. Ez még megváltozhat, elmúlhat ez a szerelem benne vagy leszbikus? Vidéken élünk, és nem is tudom, hogyan kezelném ezt a helyzetet, az apja sokkot fog kapni, ha megtudja.
Az olvasói levél Franciskától érkezett hozzánk, akinek nem ez a neve, és aki azt is megírta a levelében, hogy Facebook-csoportokban is igyekezett választ kapni a kérdésére, de nem jutott előrébb.
Szülőként ezt hogyan okos kezelni?
A felvilágosultabb szülő szakemberhez fordul, és vagy egyedül, vagy a gyerekével együtt elmegy, hogy megértse, megtudja, mit is tegyen. Ez a legjobb módja annak, hogy a helyére kerüljön ez az egész, ami tulajdonképpen a társadalom szemében, pláne kisebb településeken valóban szálka lehet, azonban a gyerekünk akkor is a gyerekünk, ugyanaz a szeretni való, kedves, ámulatba ejtő gyerek, aki volt a bejelentése előtt. Az pedig, hogy azonnal elmondta az édesanyjának, mit is érez egy másik lány iránt, jó anya-lánya kapcsolatról tanúskodik, hiszen a legtöbb gyerek sokáig, akár élete végéig titkolja mindenki előtt, ki is ő valójában.
A legfontosabb, hogy a gyerek továbbra is szeretetben legyen a családban, támogassák, megvédjék őt mindenkivel szemben. Serdülőkorban általában tisztázódik, hogy a gyerek heteroszexuális-e vagy sem, és mind a szexuális fantáziákban, mind a kapcsolatokban megmutatkozik, mi az ő szexuális irányultsága. Vannak, akik eltitkolják, elfojtják a számukra természetes ösztöneiket, és belekényszerítik magukat a társadalmi normákba, csak hogy béke legyen. Sok férfi és nő él úgy házasságban, családalapítással a háta mögött, hogy végül szó szerint kirobban belőle az, aki ő, és akár a családot, házasságot is hátrahagyja a szerelemért, a vágyaiért.
A legtöbb, amit a szülő tehet, ha a nagyvilágtól nem is tudja mindig megvédeni a gyerekét, de a közvetlen környezetében szeretetet, törődést, elfogadást adjon neki. Csak ez vezethet el oda, hogy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban éljen a gyerek, akkor is, ha homoszexuális, leszbikus. Az olvasói levélben utalást kapunk az édesapa személyére, gyakori, hogy az egyik szülő keményebb dió, viszont beszélgetésekkel, odafordulással lehet változtatni a véleményén. Érdemes egy példával bemutatni az édesapának a helyzetet, ha nagyon makacs, hogy ő mit tenne, ha neki most azt parancsolná valaki, hogy a kemény férfi izmokra gerjedjen mostantól? Nem fog menni.
Arról is szót kell ejteni, hogy előfordul sok-sok családban, hogy gyerekként molesztálás, abúzus történt, ami szexuális trauma, és ami bizony erősen befolyásolja a szexuális irányultságot. Amikor a gyerekről egyértelműen kiderül, hogy nem heteroszexuális, szülőként fontos megérteni azt is, hogy ennek akár súlyos előzménye volt: lehetséges, hogy valaki a családból, rokonok közül, vagy a tanárok közül befolyásolta ezt. A molesztálás, abúzus, van hogy a tudatalattiban rejlik, és csak évek múlva tör a felszínre. A legtöbb esetben a gyerekek emlékeznek erre, de szégyenérzettel társul, ami miatt képtelenek erről beszélni. Szülőként a megértés, elfogadás és a szeretet a legtöbb, amit adhatunk a gyereknek, és mindenképpen térjünk ki egy beszélgetésben az abúzusra is, hiszen lehet, hogy korábban egy brutális trauma történt, amit azóta cipel teherként magával a gyerekünk.
Szexuálterapeuta szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
