39 éves vagyok, és beleszerettem a 25 éves kollégámba úgy, hogy akkor már 12 éve éltem együtt az akkori partneremmel. Megvolt mindenünk, ház, autó, háziállat, de az élet máshogy alakította az sorsomat. A kollégával egy intézményben dolgoztunk, de nem együtt, más emeleten. Amikor megláttam, egyből beleszerettem, elvarázsolt a modora, a stílusa. Alig vártam, hogy megpillantsam, bár tudtam, hogy menyasszonya van és semmi esélyem nála. Így teltek el hónapok az életemből, mindössze köszöntünk egymásnak, más nem történt. Aztán egyik nap együtt dolgoztunk, nekem az ő emeletére kellett mennem, majd a következő héten neki kellett az én irodámba jönnie. Majd meghaltam, annyira szerelmes voltam. A következő időszakban beszélgettünk, időnként félrevonultunk beszélni, és néha odabújtam hozzá. Egyszer megtört a jég, odaadtam neki a telefonszámomat, gondoltam, semmit nem veszíthetek. Üzenetet írt, így kezdődött minden, és nagyon boldog vagyok vele a mai napig. Tavaly karácsonykor megkérte a kezemet, azóta a felesége lettem és boldogok vagyunk. Ez az én mesébe illő történetem, amiben én vagyok a királynő és ő az én királyom.
Az olvasói levelet Anita küldte nekünk, aki 12 éves kapcsolatát adta fel a nagy szerelemért.
Ha jön a szerelem, annak nehéz ellenállni
Vajon létezik szerelem első látásra? Lehetséges, hogy valakit meglátunk és egy pillanat alatt eldől bennünk, hogy szerelmesek vagyunk? Az emberek nagy része tapasztalta már ezt az érzést, és akinek sikerrel zárult az ilyen első látásra szerelem élménye, esküsznek arra, hogy ez az igazi szerelem. Amikor meglátunk valakit és érezzük a lábremegést, a pillanat alatt bekövetkező érzéseket, akkor nem történik más a szervezetünkben, minthogy fizikailag igen vonzónak látjuk a másikat. A vonzerő ilyenkor szexuális eredetű, ezért is van, hogy általában számunkra gyönyörűnek tartott emberekbe leszünk azonnal szerelmesek. De egyáltalán nem biztos, hogy az a másik minket ugyanilyen vonzónak tart.
Az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély nem egy pillanat alatt alakul ki és nem úgy, hogy a másikkal egy szót sem váltottunk. Márpedig ez a három dolog az, ami egyértelműen a szerelem feltétele. Ha valakiben ki is pattannak ezek az érzések egy pillanat alatt az ismeretlen irányába, azok általában nem olyan mértékűek, mint amilyen mélyek a kölcsönös szerelmi kapcsolatban. Ritka, amikor egy ilyen első látásra szerelemből kölcsönös elköteleződés lesz, és ezért tenni is kell: ahogy olvasónkkal történt, ahhoz egy jó adag szerencse is kellett, hiszen lehetőségük nyílt arra, hogy beszélgessenek egymással, megismerjék egymást és kialakuljon köztük valami más.
A szerelem első látásra nem több, mint egy jó pillanat és lehetőség arra, hogy változtassunk az életünkön, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, hogy megéljünk valamit, amire régóta vágyunk. Ez elsöprő erőt ad, olyan motivációt, amivel akár könnyedén kimászhatunk egy kevésbé kielégítő kapcsolatból. Amikor megérkezik az életünkbe, akkor tulajdonképpen nyitottak vagyunk valami másra, és ha ebből egy csodálatos, tartós kapcsolat, házasság születik, akkor a szerelmi történet valóban sikertörténet és mesébe illő. Olvasónk volt annyira bátor, hogy megélte a vágyait, mindketten feladták az addigi kapcsolataikat, hogy azt a szerelmet, ami köztük alakult, megélhessék.
Még mielőtt bárki ítélkezne felettük, ne feledjük, hogy jobb kilépni valamiből, ami nem ad boldogságot és örömöt, csak a megszokást és unalmat, mint benne ragadni és életünk végégig azon álmodozni, mi lett volna, ha. A jó párkapcsolat alapja, hogy tudni kell jól választani, és nem árt, ha mindehhez társul egy hatalmas szerencse és bátorság.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
