Amikor 2015. április 24-én megjelent az Apple első viselhető eszköze, az Apple Watch, akkor nem igazán hasonlított arra, amit addig a közmegegyezés órának tekintett. A cég legújabb terméke a klasszikus óraértelmezéssel szembemenve inkább volt ízléses szíjjal ellátott hightech krumpli, mint luxus divatkiegészítő. Pedig az Apple Watch először még az utóbbi réteget kívánta megcélozni: drága anyagokból készített tokokban árulták a nagyjából 2-3 évente elévülő eszközöket, amiknek az ára szélsőséges esetben elérte a 10 ezer dollárt is.
A termék stratégiája aztán az utóbbi években lassan átalakult, kiforrott a koncepció, a fókuszba az egészséges életmód és a multimédiás felhasználás került, az eladások pedig szépen erősödni kezdtek.
Viszonylag kevesen tudják, hogy az egyedi dizájnnal megjelenő Apple Watch valójában nagyon is sokat inspirálódott egy másik termékből, és most nem a Braun-féle formatervezéssel kapcsolatos megoldásokra gondolok, hanem konkrét dizájnelemek átemeléséről. Persze lopásról, vagy koppintásról szó sincs, annál jóval profibb a kaliforniai cég, de erről majd kicsit később.
A kaucsuk szíj, a tok illesztése, a hátlap felülete és kidolgozása mind olyan összetéveszthetetlen elemek, amik megtalálhatók az Apple órájában is, ráadásul ezek azok a jegyek, amik miatt úgy gondolunk az Apple Watchra, mint egy jövőből érkezett eszközre.
De mi ez az óra, mi olyan különleges benne, és miért másolta le ilyen durván az Apple?
Marc Newson és az Ikepod
Az Ikepod órás léptékben egyáltalán nem régen, 1994-ben jött létre, a céget egy svájci üzletember, Oliver Ike és egy ausztrál formatervező, Marc Newson alapította. Ike a bútoriparból érkezett, ott ismerte meg Newsont, aki akkoriban már elismert dizájner volt. Newson munkái minden esetben felismerhetők, a stílusa összetéveszthetetlen, elképesztő tisztaság és egyszerűség jellemzi. Az ausztrál első óradizájnja 1986-ban Pod néven futott, így kapta az Ike-kal közösen megálmodott brand az Ikepod nevet.
View this post on Instagram
Az Ikepod órák már a 90-es évek elején is különlegesnek számítottak a futurisztikus, de mégis vintage formavilággal, a hatalmas számlapok pedig szó szerint korszakalkotók voltak, mivel akkor még az előszele sem fújt a manapság nagyon népszerű oversized-őrületnek. Az Ikepod egy klasszikus dizájneróra, még akkor is, ha kifejezéshez ma már negatív konnotáció is tartozik. A dizájnerórák mostanában egyet jelentenek a túlárazott, gyenge minőségű tömegórákkal, ezt azért fontos megjegyezni, mert az Ikepod ennek a szöges ellentéte.
Hiába volt a hangsúly a dizájnon, Newsonék olyan maximalizmussal dolgoztak, hogy minden tekintetben meg akarták csinálni a világ legjobb óráját. Emiatt az Ikepod árai rendesen el is szabadultak: a legdrágább modellek elérték a 100 ezer dolláros határt is. De az Ikepod nem állt le, egyre több és jobb órát gyártottak, nagyon gyorsan komoly tényezővé váltak a luxusóra-piacon. Mindent elárul, a cég menőségéről, hogy egy idő után forgalmaztak tourbillon szerkezettel felszerelt modelleket is.
(Az, hogy pontosan mi a tourbillon-szerkezet a történet szempontjából nem lényeges, ám abból a szempontból igenis fontos, hogy elképesztően drága és magas minőségű technológiáról van szó. Aki szeretne többet tudni róla, angol nyelven itt tud utána olvasni.)
Egy idő után azonban világossá vált, hogy ilyen minőségben egyszerűen nem éri meg órákat gyártani. A vállalat nem tudta tartani a saját növekedési tempóját, a bevételek pedig rövidesen esni kezdtek. Elfogytak azok az emberek, akik akartak és ami fontosabb: tudtak is Ikepod órákat venni. A cég 2006-ban csődöt jelentett, de öröksége a mai napig él.
Jony Ive barátja
Amikor az Apple elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen irányba induljon a saját órájával, akkor rengeteg inspirációt merítettek az Ikepodból. Már csak azért is, mert az Apple fő dizájnere, Jony Ive maga is birtokol egy Ikepod Manatee-t:
Másrészt Ive jó barátja az Ikepod alapítójának, Marc Newsonnak. A képlet innentől egyszerű: az Apple Watch és az Ikepod hasonlósága onnan ered, hogy a kaliforniai cég egyszerűen leigazolta az ausztrált, aki akkor már elhagyta a süllyedő hajónak számító órás vállalatát. Newson az Apple-nél a megoldásait átültette egy új koncepcióba, így a végeredmény más, de mégis nagyon hasonló lett.
View this post on Instagram
View this post on Instagram
Mennyire nevezhető ez lopásnak?
Leginkább semennyire. Számos példa van arra az órás történelemben, hogy ugyanaz a dizájner több cégnek is tervezett hasonló modelleket. A legjobb példa erre a Jaeger LeCoultre Reverso és a Cartier Tank Basculante esete. Mindkét óra hasonló elven működik, ráadásul a megjelenésük között csak 12 hónap telt el.
View this post on Instagram
View this post on Instagram
Mindkét óra különlegessége, hogy a számlapot be lehet fordítani a csukló felé. Erre azért van szükség, mert ezeket az órákat arra tervezték, hogy lovaspóló közben hordhassák őket. Pólózás közben az ütő és a lovagláshoz szükséges felszerelések könnyen összekaristolhatták volna a drága órákat, így kifejlesztették a forgatható tokot, hogy az üveget megóvhassák a sérülésektől. A JLC modellje hiába került hamarabb piacra, mégsem nevezhető a Cartier koppintásnak, mivel mindkét órát ugyanaz a csapat tervezte meg.
Emellett látszik, hogy a Cartier Basculante valamivel komplexebb munkát igényelt, a korona ugyanis az óra tetejére került, illetve szükség volt egy forgó keretre is, ami lehetővé teszi a számlap befordítását.
Bár a folytatás kapcsán érdemes megelíteni, hogy épp az elmúlt időszakban éledt újjá (Newson nélkül) az Ikepod.
Az új irány kicsit kiábrándító, de mégis biztató. A brand ezentúl olcsó, de jó minőségű japán miyota kvarc szerkezetekkel fog órákat forgalmazni, ami a múlthoz képest mindenképp méltatlan, de jó hír, hogy a dizájnon szerencsére nem változtatnak, az árak pedig jóval olcsóbbak lesznek. A Kickstarterük szerint aki most rendel, 100 ezer forint körül hozzájuthat egy Ikepod órához.
Kiemelt kép: Ikepod.com
