A párkeresésben folyamatosan kudarcot vallok. A nők szajkózzák, hogy legyél őszinte az első randin, mert ezt értékelik, a tapasztalatom pont az ellenkezője, a nőknek folyton hazudni kell és azt mondani, amit hallani akarnak. A történetem egy társkereső oldalon kezdődött, megismerkedtem valakivel, normális levelet kültem neki, amire válaszolt is. Csinosnak és aranyosnak tartottam, Facebookon és emailekben beszélgettünk, jól indult Ágival az egész. Elmentem érte motorral az első randira, elvittem egy mesésen szép helyre, és rövid időn beül csókolózás, tapizás és szex is történt köztünk ott, a természetben. Amikor vége lett a randinak, hazavittem, abban maradtunk, hogy járunk, aminek örültem, mert különlegesnek tartottam a kisugárzását és füli belezúgtam az első randin.
A párkereséssel kapcsolatos csalódásokról szóló levelek elözönlötték a szerkesztőséget, ezek közül az egyik olvasói levelet tesszük közzé, ezt Árontól kaptuk, aki máig nem érti, mi történt vele, és miért is ejtették pontosan.
„Eltelt két nap, megkerestem, hogy találkozzunk ismét, csakhogy közölte velem, hogy bocs, de nem vagyunk együtt, mire azt válaszoltam, hogy te mondtad, hogy járunk és hogy tökéletes vagyok neked. Erre azt vágta hozzám, hogy bocs, de van más. Pár napra rá összefutottam velük, sajnos az utcán szembejöttek. A srác egy agyontetovált cingár fiú volt, és bevallom, kiakadtam, hogy ezt az embert többre értékelte nálam. Megkérdeztem tőle, hogy mégis tényleg emiatt a srác miatt küldött el engem? A válasza meglepett. A srác nem mindennapos semmiben, és 25 centis farka van. Azt érzem, hogy akárhányszor illedelmesen, normálisan viselkedem, elhajtanak. Kudarc kudarc hátán, és nem jó irányban változnak a nők.”
Mit lehet tenni?
Mindannyian tartozni szeretnénk valakihez, aki mellett biztonságban érezzük magunkat, akit megismertünk, akit vonzónak tartunk, aki mellett jónak érezhetjük magunkat. A kapcsolatok alapja a bizalom, nem pedig a farokméret, így bármeddig is lesz olvasónk randipartnere a másik férfival, hosszú távon nem a 25 centijét fogja szeretni, hanem a személyiségét. Hogy valóban ekkora mérete lenne a másik férfinak, azt valójában csak ők tudhatják, lehetséges, hogy egyfajta lekoptató szöveg volt a csaj részéről, de az is lehet, hogy nem.
Akármelyik is legyen, biztos, hogy nem tervezett sokáig olvasónkkal, hiszen a következetesség hiányzott. Ha időközben másokkal is randizott azalatt a két nap alatt, akkor nagy valószínűséggel egyáltalán nem társat keres, hanem szórakozást. Ennek van egy biztos jele.
Azt az opciót ne vessük el, hogy talán olvasónk viselkedése okozott benne hirtelen változást: a randi után hány üzenetet váltottak, ki kezdeményezte? Vannak férfiak, akik kényszerét érzik annak, hogy az első randi után mindenről tudjanak, amit a másik csinál – még azt is, ha a nő kimegy a konyhába egy pohár vízért. Ha egy pasi sok egy nőnek, akkor azt általában a nők nem mondják meg, hanem füllentenek valamit és kész.
Olvasónknak igaza van abban, hogy mindenki azt mondja, legyünk őszinték az ismerkedés elején, mégis olyan elvárásokkal találkozni, hogy nehéz nem másnak mutatni magunkat. Pedig aki másnak adja ki magát, biztosan csalódni fog – azok az emberek vonzóak számunkra, akik hasonlóak hozzánk. A kudarcélmények nyomot hagynak az önbizalmon és az önértékelésen, és egyre nehezebbé válik az ismerkedés. A társkeresésre igaz csak igazán, hogy kutyaharapást szőrével, azaz minél többet kellene randizni, elvárások nélkül, és ha lehetséges, akkor a pillanat hevében a szexuális együttlétet egy picit több beszélgetés, közös élmény előzze meg: a beszélgetésekből gyorsan kiderül, hogy van-e a két embernek köze egymáshoz.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
