Az emberek fejében a tóval azonosított, a második világháború után két község egyesítésével létrejött Hévíz jóval több egy egyszerű üdülőhelynél, noha mai méretét és kiépítettségét a gyógyvíz nélkül biztosan nem érte volna el. A kétszázötven éve tanulmányozott, de már a kőkorszaki ember által ismert tó körül ugyanis nem csak a szocializmus évtizedeinek óriáshotelek, illetve bevásárlóutcák húzódnak, így legalább egy sétát mindenképp megér a környék felfedezése.
A mai formáját 1926-1932 közt elnyert fürdőépületekhez legközelebbi érdekesség a városka legnagyobb egyházi épülete, az ezer fő befogadására képes Szentlélek templom, melynek hét tornya a Szentlélek hét ajándékát – Bölcsesség Lelke, Értelem Lelke, Tudás Lelke, Jámborság Lelke, Erősség Lelke, Jótanács Lelke, Istenfélelem Lelke – jelképezi, avatására pedig a szemben álló városházával egy napon, 1999.9.9-én került sor.
A Bocskai János építész tervei nyomán hároméves munkával (1996-1999) megszületett, a levegőből nézve kitárt szárnyú galamb alakját öltő épületben orgonahangversenyeket és koncerteket is tartanak, kevesek által ismert különlegessége pedig az építést is szorgalmazó Bencsik Pál apát által még káplán korában talált, egy falusi templom tornyából megmentett kéz nélküli korpusz.
Hasonlóan érdekes a református és evangélikus gyülekezet által ma használt, 1998-ra elkészült templom története is, hiszen annak tervei már a második világháború derekán, 1941-ben készen voltak. A többek közt a miskolci Deszkatemplomot, a soproni teológiai internátust, valamint a Kenderesen álló, kölcsönökből, a falu vagyonából, illetve Horthy Miklós jókora adományából felépült óriási községházát és templomot is megtervező Szeghalmy Bálint azonban hiába végezte el az utolsó simításokat a terveken, a háború, illetve az azután fellépő pénzhiány és a templomépítések hosszú időn át való tiltása közbeszólt, a közösség pedig hotelek különtermeibe szorult.
A saját templom álma a rendszerváltás után éledt újjá: 1995-ben végül meg is indulhattak a munkák, hogy közel hat évtizedes késéssel megszülethessen a vöröskővel és márvánnyal díszített épület.
A Kós Károly művészetéből inspirálódott Szeghalmy ezt azonban már nem érhette meg: a szocializmus idején Horthyval való kapcsolata miatt azonnal mellőzött személlyé vált, majd feleségével együtt a németországi Deggendorfba menekült, ahol egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig élt.
Megéri egy félórás sétát tenni – vagy kisvonatra szállni – a Balaton környékén épen maradt három Árpád-kori templom egyikéért is, hiszen a Hévízet alkotó falvak egyike, a nevét az égerfa nevéből nyert Egregy egy XIII. század közepén született egyházi épületet is rejt:
A román templom sérüléseit a török kiűzése után röviddel, 1731-ben értő kezek tüntették el, számos társával ellentétben megőrizve a már akkor is közel ötszáz éves részleteket, így a mai épület nyolc évszázad nyomát – így a közel háromszáz éves belső díszítőfestést –viseli magán.
Sokakat persze a templomoknál, illetve a történelmi villáknál jobban leköthetnek az apró templom körül egykor elterülő jókora szőlőültetvények maradványai is, melyek gyermekei a szőlősorok közt épült borospincékben, borozókban és éttermekben akár egy kellemes vacsora társaságában érhetők el a látogatók számára.
