Négy évvel ezelőtt pokollá változott a brit Jayne Hardman élete. Nem merte elhagyni a lakását, nem bírt tükörbe nézni, alig kapott levegőt, és nem érezte az illatokat, sem az ízeket.
A nőt véletlenül sebesítette meg, közel 90 kilós nápolyi masztiff kutyája. A kutya örömében ugrott gazdija nyakába, de a fejével csúnyán megütötte Jayne orrát, ami vérezni kezdett.
A nő fájdalmai az idő múlásával nem csillapodtak, az orra eltorzult és egyre gyakrabban vérzett. A kórházban nem tudták megállapítani, hogy mi lehet a baj, míg végül egy specialista rájött a probléma forrására. A kis sérülés felszínre hozott egy ritka autoimmun betegséget, ami addig minden jel nélkül lappangott Jayne szervezetében.
A Wegener-granulomatózis egyfajta vérgyulladás, ami először orr, illetve az orrmelléküregek érhálózatát támadja meg. A kór minden 11 millió emberből egyben van meg, a betegek azonban általában nem is tudnak róla, amíg egy fertőzés, vagy egy trauma be nem indítja.
Jayne Hardman orrának a szöveteit gyakorlatilag felzabálta a kór. Évekig élt lelkileg összetörve, a négy fal között rejtőzködve, mígnem egy évvel ezelőtt úgy döntött, egy tévéműsorban a világ elé áll, és segítséget kér.
A nő azóta műorral él, ami mágnesekkel csatlakozik a koponyacsontjához. Hardman az ITV reggeli tévéműsorában mesélt arról, hogyan változtatta meg az életét a protézis, amit az első médiaszereplése után kapott.
A műsorban a nő elmondta, hogy szó szerint új életet kapott a protézissel. Nem csak emberek közé mer újra menni, de az illatokat, és az ízeket is újra érzi. Sőt, ma már látja a humort is az állapotában. Azt mondja, amikor tüsszentenie kell, mindig nagyon vigyáz, nehogy lerepüljön a protézise. Elmesélte azt is, hogy éjjelente nem a műorrban alszik, ám ilyenkor egy tapasszal eltakarja az arcán tátongó üreget, mert fél, hogy belemászhat egy pók.
