Élet-Stílus

Tízből nyolc edzőteremből elküldték a látássérült lányt

Tízből nyolc edzőteremből elküldték a látássérült lányt

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf

Vincze Zsuzsi mitokondriális beteg, ami egy genetikai eredetű probléma. Általánosságban nincs gyógymódja, csak tünetileg kezelhető, neki viszont ez sem segített, csak az életmódváltásban bízhat.

Ez egy anyagcserezavar, és minél jobban pörög a szervezet, annál jobban tud működni. Havi 60 ezer forintnyi vitamint eszek meg, hetente ötször edzek, és ketogén étrendet tartok. Tüneteim közé tartozik az immunhiány, epilepszia vagy a polineuropathya, ezeknek mind jót tesz a sport. Ha nem tudom betartani az olyan feltételeket, mint például a rendszeres testmozgás, az állapotom romlásnak indul és kerekesszékbe is kerülhetek.

Nyolc-tíz edzőteremmel próbálkozott, ebből csupán kettő volt nyitott arra, hogy fogadja. Szerencsére talált egy olyan edzőt, aki hajlandó volt elszakadni a rutintól és speciálisan vele foglalkozni. A látássérült embereknek nincs vizuális kontrolljuk, nem látják például, hogy egyenes-e a hátuk, illetve amikor az ember elveszti a látását, olyan dolgok tűnnek el, mint a testérzet és az egyensúlyérzék, ezért először a stabilizáló izmokat kell felépíteni, ami közlekedés közben is nagyon jól jön.

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf

Szerinte az sem könnyíti meg a dolgát, hogy a legtöbb edzőteremben bömböl a zene.

Ilyenkor kiabálok, hogy az adott gépnél van-e valaki. Egyszer nem tettem meg és beleültem egy pasi ölébe. Ő persze teljesen idiótának nézett, ugyanis nem látszik a szememen, hogy probléma lenne a látásommal.

Pozitív fordulat

A RAGE Budapest edzője, Koleszár Anita úgy döntött, hogy elvállalja a lány edzését. Elmondta, a legnagyobb nehézség az volt, hogy általában azzal kezd, hogy bemutatja a gyakorlatot, amit a vendég lát, és megpróbálja elismételni, de arra nincs felkészülve, hogy ezt szóban hogyan kell átadni. Ezért meg kellett tanulnia leírni minden gyakorlatot úgy, hogy az vizuális visszacsatolás nélkül is érthető legyen, és helyesen meg tudja csinálni az alany.

A nehézségek ellenére egyébként azért is döntött így, mert a lány állapota nem jelent veszélyt önmagára sportolás közben. Ez azért is fontos, mert ilyenkor minden felelősség az edzőt terheli.

A legtöbb edzői képzésen nem tanítanak semmit azzal kapcsolatban, hogyan kell foglalkozni egy testileg nem ép emberrel. Éppen ezért sajnos érthető, hogy nem merik ezt bevállalni. Sajnos egyelőre nincs mód arra, hogy ilyen képzést kapjunk, pedig legalább a lehetőséget meg kellene adni.

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf

A két lány többek között azért fogott össze, hogy megpróbáljanak egy olyan programot felépíteni, amit aztán továbbképzés formájában át lehet adni az edzőknek, ám a program egyelőre gyerekcipőben jár. Zsuzsi szerint ő kivételes helyzetben van, ugyanis a párja látó és mindenben támogatja, így szinte nem is léteznek számára határok.

De mi a helyzet, ha az ember mellett nincs egy ép társ?

Az egyesületek próbálnak a helyzeten javítani

A Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete, azaz a LÁSS 2006-ban alakult, amit 12 látássérült fiatal hozott létre. Céljuk a speciálisan szabadidős sporttevékenységek lehetőségének megteremtése vakok és gyengén látók számára. Programjaikon bárki részt vehet, így akár a család sérült és ép tagjai is együtt sportolhatnak kedvük szerint.

A résztvevők rengeteg lehetőség közül választhatnak: táborokat, sporteseményeket szerveznek, de heti rendszerességgel van náluk jóga, pilates, aerobik, hastánc, falmászás, darts is. És az országban egyedülállóan vakfoci is.

Igazából nagyon hasonló a rendes focihoz. A labdánk is ugyanakkora, csak kis korongok vannak beleépítve, melyek csörgő hangot adnak ki. Fontos az is, hogy a szurkolóknak teljes csöndben kell figyelniük a mérkőzést, ugyanis a játékosok elhelyezkedését három segítő irányítja: a kapus, az edző és a guide, aki az ellenfél kapujánál áll. Emellett nekünk, játékosoknak is folyamatosan helyzetjelentést kell adnunk, erre szabály is kötelez minket a balesetek elkerülése érdekében

– meséli Forgács Szabolcs, az egyesület elnöke, aki szintén a focisták táborát erősíti. Az órákon való részvételnek nincs díja, illetve aki támogatni szeretné az egyesület működését, kifizetheti az éves tagdíjat, amivel számos egyéb szolgáltatáshoz juthat.

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf

A LÁSS elnöke szerint a látássérültek sportolási lehetőségei valóban korlátozottak, kifejezetten a vidéken élőké. Sok megkeresést kapnak azzal kapcsolatban, hogyan is lehetne a tevékenységüket átültetni más városokba, ezt azonban az egyesület képtelen finanszírozni, de nem csak ez jelent akadályt. Szerinte azt is fontos lenne tudni, hogy a látássérült embereknek mennyire van erre igényük — ugyanis születtek próbálkozások vidéken is, ezek nagy része azonban résztvevők és támogatás hiányába megszűntek.

De vajon itt valóban az érdeklődés hiányáról lenne szó?

Egy 2016-os tanulmányból kiderült, hogy a megkérdezett látássérültek közel háromnegyede kísérővel indul sportolni, egyedül csak kicsivel több mint negyedük. A segítőtől való függés és az időpontegyeztetés jelentős nehézség, és visszatarthatja őket a mozgástól.

Fóris Norbert születésétől kezdve vakként éli életét. Már gyermekkorában is imádott sportolni, és mivel speciális iskolába járt, volt is rá lehetősége. Később, Magyarországon egyedülállóan, nappali tagozaton szerezte meg a sportszervezői diplomát.

Sajnos pont a tanáraim között akadt olyan, aki megpróbált lebeszélni erről, ám én kitartottam a céljaim mellett. Most a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanulok közigazgatás szervezést.

Fóris Norbert (zöld pólóban) segítőjével a futópályán
Fotó: Facebook

Fóris hallgatóként szerencsés, ugyanis az integráltan működő sport-szakosztályokon belül sokkal több lehetőséget kap a mozgásra. Most például heti egyszer edzeni, heti kétszer pedig dzsúdózni jár az egyetemen. Elsődleges célja, hogy sportközigazgatással vagy államtitkársággal foglalkozzon, de a parasport is érdekli.

A legfontosabb, hogy létrehozzunk egy bázist, egy oldalt például, aminek komoly szervezeti háttere van, és összegyűjteni országos szinten, hogy hol van lehetősége egy mozgássérült vagy látássérült embernek sportolni. Ugyanis az emberek azt sem tudják, mik a lehetőségeik. Másodszor fel kellene mérni, hogy erre milyen igény van. Ugyanis egy 2016-os tanulmányt leszámítva szinte egyáltalán nem született felmérés. Erre lennének terveim.

Norbert több szervezetet is felkeresett az ötleteivel, és munkakeresés céljából is, azonban eddig mindenhol visszautasították.

Kiemelt kép: Karancsi Rudolf / 24.hu

Olvasói sztorik