Élet-Stílus

Nincsenek meg a kezei a 14 évesnek, de így is bedobja a hárompontosokat

Nem adta fel, hogy valóra váljon az álma és kosárlabdázhasson. Igazi hős lett belőle.

Minden héten, mikor kiment a parkba Jamarion Styles, hogy kosárlabdázhasson a többi gyerekkel, a többiek nem engedték.

Amikor kiválasztották a csapatokat, én voltam az egyetlen, akit senki sem választott. Aztán azt mondták nekem, hogy menjek haza

– mesélte Jamairon. Azért nem választotta senki, mert mindkét kézfejét és a karja nagy részét elvesztette egy ritka bakteriális fertőzés következtében.  De nem adta fel, tovább próbálkozott a kosarazással. A CBS riportere meg is kérdezte tőle, miért nem választotta, akkor már inkábba focit?

Azt gondolnád, hogy jó vagyok a fociban, de nem vagyok. Borzalmasan játszom

– válaszolta nevetve a 14 éves fiú.

A 8. osztály első napján aztán Jamarion odament a kosárlabdaedzőhöz, és azt mondta neki, a csapat tagja akar lenni. Darian Williams, pedig azt válaszolta, „gyere, próbáljuk meg!” De azt is gondolta:

Ennek a fiúnak nincsenek karjai, hogy fog így kosárlabdázni?  De Jamarion azt mondta nekem: »Mr. Williams, sose voltam egy csapat tagja sem korábban. Ha nem is játszok, csak a csapat tagja szeretnék lenni.« Erre hogy mondhattam volna nemet?

– mesélte Williams.

Így lett Jamarion iskolája kosárcsapatának kettesszámú játékosa.

Ő volt az első a teremben és ő is hagyta el utoljára általában

– folytatta a történetet az edző. Jamarion a bajnokság nagy részét a padon ülte végig, de aztán egy nap az edző hat perccel a meccs vége előtt beküldte játszani. A pálya szélén kapta meg a labdát, és mindenki azt ordította: „Dobjad! Dobjad!”

És el is lőtte, így dobott be egy hárompontost. Aztán még egyszer megkapta a labdát, csak most a másik oldalon állt, a kijelzőn megint három ponttal lett több a csapatának.

https://www.facebook.com/260387287505338/videos/602190519991678/

Mára Jamarion a helyiek hőse lett, a középiskola csapatába is bekerült és arra törekszik, hogy egyszer majd egy egyetemi csapat tagja is lehessen. De a legjobbnak mégis azt tartja, hogy ma, ha lemegy a parkba, már nem küldik haza, hanem ő is játszhat a többiekkel.

A riporter arra is rákérdezett, szeretné-e ha visszakaphatná a kezeit? Mire azt felelte mosolyogva:

Nincsen rájuk szükségem.

Kiemelt kép: Facebook

Ajánlott videó

Olvasói sztorik