A szülők hatnak a testképre, a testkép pedig a szüzességre
Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő szerint először azt kellene megérteni, hogy egy fiatal számára nem a szüzesség kérdése a legfontosabb tényező, hanem hogy hogyan viszonyul a saját testéhez, mennyire tiszteli azt. Ez pedig visszavezethető oda, hogy milyen környezetben nő fel, mennyire tisztelik a szülei a magánszféráját, hogyan érnek hozzá, kényszerítik-e arra például, hogy puszit adjon vagy beleüljön a nagymama ölébe. A gyerekeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy önálló döntéseket hozhassanak ezzel kapcsolatban.
Van különbség aközött, hogy a szülők mit mondanak és hogyan nevelnek. Lehet, azt sugallják, hogy vigyáznod kell a testedre, és a szüzességedet ne add oda bárkinek, miközben megütik, vagy éppen rányitják az ajtót a kamaszra.
A fiatalok már olyan oldalakon is szexuális töltetű reklámokba futhatnak, ahol nem is számítanának rájuk, ezért a legfontosabb nem a megelőzés lenne, hanem az, hogy a gyerekek értelmezési keretet kapjanak ezzel kapcsolatban. Gyurkó szerint az a gyermek, aki magára van hagyva ezekkel az információkkal, más következtetéseket von le, mint az, aki beszélhet és kérdéseket tehet fel.
Az, hogy a gyerek pornót néz, alapvetően nem fogja megváltoztatni a testéhez való viszonyát. Akinek nincs erős testképe, annak az első szexuális aktus is rossz irányba értékelődhet
– teszi hozzá.
Az életkornak megfelelő, hiteles információk megosztásához járul hozzá a Yelon szexedukációs program chat felülete, ami azért jött létre, hogy a fiatalok név és tabuk nélkül beszélgethessenek testkép, szerelem, kapcsolatok és szexualitás témakörökben. A chatügyelők szerint nagyon kevés gyerek tud a szüleivel nyíltan beszélni erről a témáról, sok családban tabuként kezelik a szexualitást, vagy egyáltalán eszükbe sem jut beszélni róla. Az is probléma lehet, ha ezt későn kezdik el, vagy abban bíznak, hogy az iskolai felvilágosítás leveszi ezt a terhet a vállukról. De lehet, hogy ők maguk is nehezen beszélnek róla, zavarban vannak, vagy nem tudják, mikor és hogyan volna érdemes elkezdeni.
Az egészséges szexualitásra nevelés nem a kamaszkorban kezdődik, hanem sokkal korábban. Ez egy hosszú folyamat, a gyerek egészséges nevelésének szerves része, ami alapja a tabumentes légkör, ahol bátran kérdezhet, és az életkorához mérten megfelelő válaszokat kap a szüleitől. Fontos, hogy megtanulja kifejezni magát, legyenek szavai arra, amiről kérdezni, beszélni szeretne
– mondja Gyurkó, majd hozzáteszi: az, hogy milyen kihasználtsággal pörögnek a lelki segély vonalak, és a csetszobák, mind azt mutatják, hogy nagyon sok fiatal magányos. Legtöbbször a szülőknek nincsen idejük a gyerekükkel valódi beszélgetéseket folytatni, és amíg a gyerek nem kezd el „tünetelni”, nem vesz fel devianciát, addig azt gondolják, hogy megúszhatják az ilyen típusú témákat.
A szexuális élet elkezdéséhez nem elég egy-két tanóra
Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus szerint az egyik legfőbb probléma, hogy iskolák nagy része kevés időt szán a felvilágosító órákra.
Előfordult, hogy engem is hívtak előadást tartani a szexről, de hát ez egy-egy óra. Ez a maximum Magyarországon. Bár az alapvető tudnivalókat ennyi idő alatt is át lehet adni, a lelki felkészítésre nem marad idő, pedig az lenne a legfontosabb. Alapvetően már az késő, hogy ezt a középiskolákban kezdik el. De az sincs tisztázott, hogy ez valójában az iskola vagy a szülő feladata.
Szerinte elsősorban azt kellene átbeszélni egy fiatallal, hogy mit gondol az intimitásról, hogyan tudja kifejezni a szerelmét vagy a vonzódását, és hogy hányféle egyéb tartalma van a szexualitáson kívül az intimitásnak. Gyurkó azt vallja, az ilyen típusú beszélgetések a legtöbb esetben hiányoznak a családi életekből, és nagyon sok esetben az iskolában sem kapják meg a fiatalok ezeket az inputokat, mert nincs rájuk idő.
Az elsődleges tájékozódási platform az internet
Csonka Balázs pszichológus, szexuálpszichológus, a Kész fantázia című könyv szerzője 8 évi kutatómunka alapján azt állítja, a hivatalos statisztikák az online tájékozódás ügyben meglehetősen félrevezetőek, jellemző ugyanis, hogy csak a 18 évnél idősebbekre vonatkoznak. Vagyis úgy kell tenni, mintha a fiatalabb korosztály – akiknek elvileg nem volna szabad – nem nézne pornót. A kutatási adatok ehhez képest azt mondják, hogy egy átlagos gyerek 11 éves korában találkozik először az ilyen tartalmú filmekkel.
A ma 30 éves vagy annál fiatalabb férfiak körében – akiknek serdülő korában már megvoltak ezek a feltételek – 83 százalék nézett kamaszként legalább hetente pornót, 30 százalék pedig naponta.
Az ebből származó legnagyobb kár szerinte éppen az, ha a fiatalok a pornóból készen kapott szempontokra szűkülve definiálják a szexualitást. Ebből eredően több kárt tesznek egymásban, mint amit a pornóhasználat közvetlenül képes okozni.
Nem azért erőszakolják rá a fiúk a pornóban látottakat a partnerükre, mert azt látták a pornóban, hanem azért, mert azt hiszik, hogy attól lesz jobb a szex. Függetlenül attól, hogy az adott dolog a szexuális élvezetet vagy akár a hatalom érzetét hivatott fokozni. A lányok pedig sokszor azért mennek bele, mert nem akarnak prűdnek meg frigidnek tűnni, nem akarnak konfliktust, és legfőképpen nem akarnak egyedül maradni. És közben ők is azt hiszik, hogy a férfiaknak ettől lesz jobb.
Csonka szerint az tévút, hogy magától a pornótól akarjuk megóvni a gyermekeket. Ténylegesen a pornó rájuk gyakorolt hatásaitól kell őket megóvni. A hogyanra pedig azt mondja: hatásnak kell lenni szülőként, tanárként, szakemberként, társadalomként, kultúraként. A szexualitást, ami az utódnemzésen túl a kapcsolat erősítéséről és a testi örömszerzésről szól, egyre inkább ez utóbbi mentén definiáljuk. Ezt a felborult egyensúlyt feladatunk visszaállítani azzal, hogy felhívjuk rá a figyelmüket: a szex alapvetően egy emberi kapcsolat, a szex nem csak arról szól, hogy orgazmust csinálunk egymásnak.
Hittanóra helyett például jó lenne
A problémák megoldását előremozdítaná az, ha az oktatás része lenne az érzelmi intelligencia fejlesztése, hogy a gyerekek ne csak kognitív ismereteket szerezzenek. Nagy szükség van a minőségi szexuális edukációra. A téma oktatása sokkal inkább a párbeszédről kellene, hogy szóljon. Arról, hogy a fiatalokban milyen félelmek, vagy milyen ismeretek vannak, és ezzel szemben, mire lenne szükségük.
Gyurkó a pozitív szerepmodellek fontosságára is felhívná a figyelmet.
Mindent szexszel adnak el, ezáltal egyfajta helyi értékessé válik a szexualitás. A szüzesség elveszítésével nagyon sokszor a csalódottság érzés párosul, hiszen lehet a testük már készen áll arra, hogy valami történjen, viszont az ehhez szükséges érzelmi felépítmény az abszolút hiányzik. Emiatt, sokszor éveknek, évtizedeknek kell eltelnie, hogy a szex örömet jelentsen számukra.
A szülők és az iskolák már óvodás kortól a testtudatosság oktatásával, és az erre való érzékenyítéssel nagyon sokat tehetnék azért, hogy a gyerekek az ilyen típusú döntéseiket sokkal tudatosabban hozzák meg és ne fantáziákra építsék azt, ha valakivel lefekszenek, az tényleg valódi döntés legyen.
Kiemelt kép: Thinkstock
