Az önkéntes vállalta, hogy minden pénteken és szombaton este 11 és hajnali 4 között felveszi a telefont, hogy támogatást nyújtson azoknak, akik félnek egyedül hazamenni. Ha kell, segít útba irányítani az eltévedteket, ha pedig netán baj lenne, értesíti a hatóságokat. De egyelőre leginkább csak társaságot biztosít azoknak, akik félnek az éjszakában. A nőt az eddigi tapasztalatairól kérdeztük.
Emlékszik az első hívásra?
Egy hölgy volt, aki azért hívott, hogy rákérdezzen, tényleg létezik-e ez a szolgáltatás.
Miért, ez annyira hihetetlen?
Ezek szerint. Azt hitte, csak valami automata.
Más is hívta már ezért?
Nagyon sokan. A hétvégén a hívások 80 százalékában is leginkább ezt ellenőrizték.
Számon tartja, hány hívás fut be?
Egyelőre nem, de a jövőben muszáj lesz. Novemberben indult a szolgáltatás, de csak 10 napja kezdtek el igazából hívogatni. Most ért be a Facebook-kampány és a sok médiamegjelenés hatása.
Miről beszélget a hívókkal?
Általában engem faggatnak. Vagy beszélnek a barátnőjükről, a családjukról. Volt, hogy valaki arról panaszkodott, hogy nem tud elválni a feleségétől. Vagy hogy milyen rossz lett a világ. Valaki megkért, hogy beszéljek autókról.
Autókról.
Igen. Gondoltam magamban, miért ne?! Egyébként jobban szeretek hallgatni, mint beszélni, akárcsak az életben.
Tehát egyelőre inkább panaszvonalként funkcionál. Kell ilyenkor adekvát válaszokat adni?
Persze, próbálok válaszolni, ugyanakkor jelzem azt is, hogy lehet, hogy valaki épp bajban van, és emiatt a csevegés miatt nem tudok beszélni vele.
Mivel péntek és szombat éjszakáról van szó, feltételezem, a hívások jelentős százalékában borgőzös hang jelentkezik be.
Mivel nem olyan rég kezdtek bejönni az első hívások, még nem volt ilyenre példa.
Tolerálná, ha lenne?
Igen, de az azért fontos, hogy a hívó fél tudjon kommunikálni.
Jellemzően nők telefonálnak?
Eddig több volt a férfi.
Tényleg?
Igen.
És ők mit kérdeztek?
Semmit, csak elmesélték, hogy épp mennek hazafelé. Én inkább csak beszéltetem őket.
A hívás nem emelt díjas. A Facebook-kampányt ön finanszírozza. Nemcsak hogy ingyen csinálja, de még rá is fizet?
Csak egy picit vagyok mínuszban, pár ezer forintot költöttem a Facebook-hirdetésekre. Ha kisgyerekem lenne, lehet, hogy nem költenék ilyesmire, de a lányom már nagy.
Eszébe jut, amikor éjszakánként hívják az utcáról a fiatalok, hogy akár az ön lánya is lehetne a vonalban?
Persze, ez mindig itt van a fejemben.
A család mit szólt a projektjéhez?
A férjem először húzta a száját, mert rengeteget dolgozik, és attól félt, hogy állandóan fel fogják ébreszteni. Azt mondta, kivágja a telefont. De aztán rájött, hogy így, hogy ezeken az estéken külön szobában vagyok, őt egyáltalán nem zavarják a hívások. A macskák előbb felkeltik, mint a telefonok.
Ön akkor hétvégén nem is alszik?
Napközben tudom valamennyire pótolni. De most szombaton például három órát aludtam.
Láthatóan sokakat érdekel a kezdeményezés. Magányos farkasként szeretné a jövőben is csinálni?
Mindenképp szeretném kibővíteni a szolgáltatást, hogy hétköznaponként is tudjuk fogadni a hívásokat este 8 és éjfél között. Mert hétvégén egy buli után még csak-csak jellemző, hogy együtt mozognak az emberek, de aki hétköznap késő este megy haza a munkából, valószínűleg egyedül van. Ezért szeretnék önkénteseket bevonni, csak ahhoz már meg kell teremteni a szolgáltatás jogi hátterét is. Magánemberként nem kérhetek önéletrajzot, referenciát, adatokat.
Teljesen esélytelen, hogy egy ennyire fontos szolgáltatást támogasson valaki? Mondjuk az állam. Vagy egy cég.
Már páran jelentkeztek, hogy a jövőben támogatnának, ehhez is szükséges a jogi előkészítés.
Közösségi finanszírozás?
Egyelőre nem szükséges, mert nincs költségem.
Költsége nincs, de rengeteg időt szán rá, hogy mások biztonságban legyenek. És most már a hétköznapokat is készül beáldozni.
Hétközben már a többi önkéntes fogadná a hívásokat. Akkor jól jöhet közösségi finanszírozás vagy más támogatás, ugyanis szeretnék egy központot, ahonnan az ország különböző pontjairól beérkező telefonokat tudnánk kapcsolni. Azt nem tudom zsebből kifizetni.
Egy hasonló berlini szolgáltatás adta a Hazakísérő telefon ötletét.
Tinédzserkorom óta sokat dolgoztam kint az éjszakában. Újságot terjesztettünk gyalog, gyakran féltünk, de amikor autós munkám volt, az sem volt éppen nyugis. De inkább az motivált a Hazakísérő telefon elindítására, hogy fontosnak tartom az erőszakos bűncselekmények megelőzését. Ez a szívügyem.
Milyen tekintetben?
Sokat foglalkozom vele, követem az ilyen típusú híreket, legutóbb például a soroksári futónő gyilkosságáról olvastam sokat.
A rendőrség már tud a szolgáltatásról? Valószínűleg ismerősként köszöntik majd önt a sokadik riasztás után.
Nem a rendőrségi munkát helyettesítem, hiszen ha valaki veszélyben van, gondolom, egyből a 112-t hívja. Engem inkább azért keres valaki, hogy ne érezze magát egyedül, amikor megy haza.
Ezt abból gondolom, hogy sokan mondták, hogy ilyenkor eddig úgy csináltak, mintha valakivel épp beszélgetnének, pont azért, hogy elriasszák az esetleges támadókat. De a kérdésre válaszolva, gondoltam már rá, hogy fel kellene vennem a hatóságokkal a kapcsolatot. Stockholmban és Grazban a rendőrség végez hasonló munkát önkéntesekkel, de nálunk nem volt ilyesmi, ezért gondoltam, hogy én megcsinálom. Örülnék, ha a rendőrök nem lennének ellene.
Megköszönte már valaki, hogy ezt csinálja?
Igen, főleg a fiatalok. Nagyon hálásak a telefonban.
Mik a tervek a bővítés mellett?
A legnagyobb vágyam, hogy 80-as legyen a szám, hogy ingyen lehessen tárcsázni. Nehogy épp valaki, aki veszélyben van, azért ne tudjon hívni, mert épp nincs pénz a kártyáján.
Hogy nevezné ezt, amit csinál? Önkénteskedés? Hobbi?
Valaki azt mondta, szeretetmunka.
Kiemelt kép: 24.hu/Bielik István
