Üdvözlöm! Ötvenéves nő vagyok, a párom ötvenhárom. A kapcsolatunk két éve tart, és kezdetben maga volt a mennyország, azonban egy év elteltével problémáink adódtak. A párom nagyon érzéki volt és odaadó, minden téren: kiadós szeretkezéseink voltak, maximálisan odafigyelt rám. Egy éve úgy viselkedik, mint akit kicseréltek, a szexuális életünk egyenlő a nullával. Általában valami problémára hivatkozik, hogy itt fáj, ott fáj, vagy egyáltalán nem is próbálkozik. Egy ideig kezdeményeztem, de sajnos falakba ütköztem, mert nem fogadta szívesen. Mostanra belefáradtam a visszautasításba és a próbálkozásokba, és azt hiszem, félek is az elutasítástól, ezért nem is nyitok. Nőnek érzem magam, de így sajnos az önbecsülésem rovására megy, hogy már nem tekint rám nőként. Nem szeretnék kinézegetni a kapcsolatunkból, ezért fordultam önhöz, segítséget szeretnék kérni. Mit tehetnék?
Olvasónk, Enikő írt nekünk a szexmentes életéről, ami gyakorlatilag egy teljes éve tarthat. A válasz kicsit bonyolultabb annál, minthogy azt javasolja bárki is, hogy lépjen tovább. A szex csak egy területe a párkapcsolatoknak, és ha minden más működik, és azzal elégedettek mindketten, érdemes lenne foglalkozni a gondokkal mélyebben.
Mit lehet tenni?
A férfiak libidóhiányának rengeteg oka lehet, testi, lelki egyaránt. Hormonális változás, ami az ötvenes korosztályban előfordulhat, lehet, hogy szívgondok vannak a háttérben és a merevedéssel kapcsolatban kell keresni a fő kiváltó okot. Az is lehet, hogy sokat stresszel, hogy egzisztenciális válságba került, és nem tud még erről beszélni a partnerének.
Meglehet, hogy a nővel való kapcsolat miatt alakul ki szépen lassan a libidóhiány. Leginkább azoknál a kapcsolatoknál figyelhető meg, ahol a nő jobb egzisztenciájú, jobban keres mint a férfi, és otthon a nő a családfő. A nemi szerepek valamennyire eltolódnak, általánosítani persze nem lehet, mindig azt kell figyelni, hogy az adott nő vagy férfi milyen nemi szereppel tud azonosulni. Egyáltalán nem biztos, hogy a férfi jól viseli, ha a nő a főnök, és az sem biztos, hogy a nőnek ez hosszú távon nem lesz a terhére számos más feladata mellett. Ennek a típusú libidóhiánynak a legjellemzőbb tünete, ha a férfi azt érzi, mindenkit lefektetne, kivéve a partnerét, a feleségét. Sok esetben visszatartó erő az is a szexuális vágyban, ha merevedési gondok lépnek fel, vagy ha egyszer-kétszer hamarabb élveznek el, mint szeretnének. A csalódás, az, hogy nem tudnak úgy teljesíteni, ahogy remélték, eltántorítja a férfiakat a továbbiaktól, és a félelem, gátlásosság lesz úrrá rajtuk. Ez is olyan gond, amit csak ők vehetnek észre.
A megoldás az, ha lehetőséget teremt az olvasó az őszinte beszélgetésre, ne nyomasztással és cseszegetéssel rákényszerítve ezzel a férfit, hanem gondosan jelezze, hogy ennél több igénye van a szexre, szóljon a férfi, ha készen áll arra, hogy erről beszélgessenek egymással. A beszélgetés célja ne a másik dorgálása legyen, ne is a bűntudatkeltés, és ne is legyen szakítással való fenyegetés. Ha a nő úgy érzi, hogy segíthet a párterápia, dobja fel lehetőségként, de apró lépésekben is helyre lehet tenni kettesben, ha őszintén beszélnek arról, mi válthatta ki az eltávolodást, és hogyan lehetne ezt megelőzni az elkövetkezendő időben. A randizgatásokkal, az egymásra fordított minőségi idővel, rengeteg csókolózással újra egymásra találhatnak. Ehhez türelem, kitartás és problémamegoldó gondolkodás szükséges.
Ha a férfi nem igazán nyitott a megoldásra, és inkább hárít, vagy azt mondja teljesen őszintén, hogy neki elég, ha háromhavonta egyszer van szex, akkor célszerű átgondolni, hogy az ennyire eltérő libidót hogyan lehet egymáshoz közelíteni, lehet-e egyáltalán. Ha nem, és hatalmas a távolság, akkor sajnos tovább kell lépni, hiszen ráerőltetni a szexet senkire nem lehet, de nem is kell senkinek önmagát éveken át visszafogni, csakhogy megtartsa a párkapcsolatát. A nemiségre és az önbecsülésre ez hosszú távon igen rossz hatással van.
Szexuálterapeuta szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Besenyei Violetta
