A fájdalom mértékét érzékletesen körbe lehet írni, rendelkezésre állnak meghökkentő statisztikák és beszédes számadatok, de azt, hogy egy súlyos nőgyógyászati betegséggel milyen érzés együtt élni nap mint nap, senki más nem tudja hitelesen elmondani, csak maguk az érintettek. Három endometriózisban szenvedő nőt kértem meg, meséljenek őszintén betegségük történetéről.
Gyógyszerrel átvészelt tanórák
Tomózer Bianka számára a közelmúltban derült ki, hogy az egész kamaszkorát végigkísérő durva tünetek hátterében egy rejtélyes nőgyógyászati betegség állt. A lány a gimnáziumi évek alatt csak napi 4-6 fájdalomcsillapítóval tudta átvészelni a tanórákat, majd később, amikor a gyógyszer sem használt, három napig nyomta az ágyat otthon.
Próbálkoztunk meleg vizes palackkal, infralámpával, magzatpózban párnát szorítottam a hasamra, de ezek a házi módszerek maximum kis ideig tudták enyhíteni a szenvedésemet. Leginkább aludtam, hogy túléljek.
Bianka alapvetően jó szakembernek tartja egykori nőgyógyászát, komolyabb vizsgálatokra mégsem utalta be soha, leginkább fájdalomcsillapítókkal kísérleteztek. A lány visszatekintve úgy véli, talán nem panaszkodott elég erőteljesen, abban a hitben élt, hogy a vérzés előtt és alatt jelentkező kínzó alhasi fájdalom, a hányinger, illetve a fájdalmas székelés normális velejárói a havi vérzésnek. Tizennyolc éves korára azonban a tünetek elviselhetetlen mértéket öltöttek. A reggel hatos ébredést követően nagyjából délután egy órára tudta összeszedni magát.
Nagyjából két évvel ezelőtt a családja megelégelte a dolgot, és ismerősi ajánlásra felkerestek egy szakembert, így került a Semmelweis Egyetem I-es Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Endometriózis Centrumába.
Keresztanyám és édesanyám gyanakodni kezdett, hogy valami komolyabb baj lehet. Látták, hogy ezekben a napokban számomra még a fű se nő, annyira rosszul vagyok. Édesanyámmal főként a szex közbeni fájdalomról beszélgettünk sokat, ez a tünet nagyon nyugtalanító volt.
A lányt néhány hónappal a vizsgálat után, az érettségit követően operálták meg, amikor is bebizonyosodott, hogy súlyos a helyzet. A bal petefészkében találtak egy csokoládécisztát (a petefészekciszta speciális fajtája, mely az endometriózissal összefüggésben alakul ki), ami akkora volt, hogy egészen a méh mögé húzta hátra a petefészkét, de ezenkívül a beleiről is le kellett szedni endometriózist, és a hüvely és a bél között is volt egy kisebb csomó (ez okozta a fájdalmas intim együttléteket), a hasürege pedig tele volt összenövésekkel. A műtét során ezeket mind eltávolították.
Biankának terápiaként már az operációt megelőzően felírták a fogamzásgátló tablettát, ekkor még szünet nélkül, a műtét óta pedig normál módon, egy hetes kihagyásokkal kell szednie a gyógyszert. Mint mondja, mostanra túl van a harmadik fájdalommentes ciklusán, és elképesztően boldog, hogy nem kell minden áldott hónapban három napon keresztül magzatpózban kínlódnia.
„A méhem eltűnt, az endometriózis visszatért”
Radosiczky Éva története 15 évvel ezelőtt kezdődött, a vészjósló tünetek, mint a fájdalmas menstruáció, fájdalmas székelés, a ciklusok közötti vérzés azonban kamaszkora óta megkeserítették az életét, hol jobban, hol rosszabbul volt. A panaszokra Éva akkori nőgyógyásza fogamzásgátlót és fájdalomcsillapítót írt fel, ha nem vált be az egyik, akkor kipróbáltak egy másik fajtát. Orvosa egyetlenegy alkalommal küldte el hormonvizsgálatra, de az eredményt nem követte további kivizsgálás.
Évek múlva, 2002 nyár elején egyik reggel rendkívül erős vérzésre ébredt, bekerült a SOTE-ra, ahol öt napig az intenzív osztályon tartották, vérátömlesztést kapott és folyamatosan vizsgálták.
Végül három hét és két kisebb műtét után egy harmadik operáción diagnosztizálták az endometriozist a kismedencéje hátsó falán. A laparoszkópos műtétet követően hat hónapig injekciós kezelést kapott, mesterséges klimaxot idéztek elő a szervezetében, egészen pontosan leállították a menstruációját, hogy ne rosszabbodjon az állapota. A kúra végeztével első házasságából spontán módon megfogant ma már 14 éves fia.
A szülés után, szintén terápia gyanánt, fogamzásgátlót szedett, de egy idő után közti vérzései lettek, majd következett a régről ismerős fájdalmas székletürítés illetve a fájdalmas szex. A panaszok miatt az első műtét után tíz évvel újra megoperálták, és eltávolították mélyen beszűrődő, végbél és hüvely közti endometriózisát. Ebben az időszakban ismerte meg jelenlegi férjét, akivel elhatározták, közös gyereket szeretnének.
Nem kértem kezelést az operáció után, hanem belevágtunk a családtervezésbe. A baba hamar össze is jött, de sajnos a 18. héten elvesztettük és vele együtt a méhemet is. Öt év múlva derült ki, hogy valószínűleg a méhem körüli komplikáció is az endometriózis egyik terhességi mellékhatása volt.
A műtétet követően nem kellett volna menstruálnia, Éva havi ciklusa mégsem szűnt meg, sőt, a fájdalmas tünetek újra jelentkeztek. Hiába járt nőgyógyászról nőgyógyászra, sehol sem vették komolyan, számos kínos pillanatot élt meg az orvosok lekezelő hozzáállása miatt. Egy évvel ezelőtt végül újra egy budapesti kórházban kötött ki, ahol kitartó érvelésének köszönhetően megműtötték.
Megjártam a háziorvosi ügyeletet, majd a sürgősségit, ahonnan két nap után hazaküldtek, de a negyedik nap visszamentem, mert a helyzet odáig fajult, hogy már nem tudtam lehajolni, illetve a vizelet és a székletürítés is lehetetlenné vált. Bár befektettek, megmondták, nem nagyon tudnak velem mit kezdeni. Nagy szerencsém volt, hogy összeismerkedtem egy fiatal rezidenssel, aki arra biztatott, hogy ne hagyjam magam. Elmagyarázta, hogy ha a petefészkek megmaradtak, akkor igenis lehet endometriózisom.
A rezidens sejtése végül beigazolódott, a műtét során kiderült, Évának mégis kiújult a betegsége. A méhnyálkahártya egy részét ekkor ugyan eltávolították, de a panaszok nem múltak el teljesen, ezért Éva visszament az Egyetemre. A klinikán ismét hormonkezelést írtak fel neki, miután MR vizsgálattal kimutatták, hogy a fájdalmas székelést egy vastagbélre tapadt szövetdarab okozza. A műtétet hamarosan el kell végezni, de mivel a gyógyszer ideiglenesen felfüggesztette a kínzó panaszokat, Éva úgy döntött, vár a megfelelő időpontra. Most egyet tehet, nagyon figyel a táplálkozására, például sok rostos élelmiszert és folyadékot fogyaszt.
„Az orvosok egyszerűen kényesnek hittek”
Fett Bianka kálváriája sok ponton hasonlít Radosiczky Éva és Tomózer Bianka történetéhez. Ő sem felnőtt korában tapasztalt először erős menstruációs görcsöket és durva járulékos tüneteket. Időnként összeesett az iskola mosdójában, máskor betegségre hivatkozva otthon kellett maradnia, mert a durva görcsöktől csak négykézlábra ereszkedve tudott közlekedni a lakásban. Ám mivel a lány édesanyjának is kínlódás volt minden egyes havi ciklusa, nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a dolognak, mondván, biztosan hajlam kérdése, valahogy el kell viselni. Tizenöt évesen a tünetek enyhítésére a nőgyógyász fogamzásgátló tablettát írt fel neki, de fel sem merült, hogy különösebb okokat keresgéljen a háttérben. A fájdalmak a gyógyszertől valamennyire enyhültek, de nem oldották meg teljesen a problémát, Bianka az egyre gyakrabban érzett kimerültséget, levertséget.
A lány nőgyógyászról nőgyógyászra járt, súlyos százezreket költött magánorvosokra, hátha kiderül végre valami, az utolsó orvost leszámítva azonban senkiben sem merült fel, hogy komolyabban utána járjon Bianka gyötrődésének. Még egy vérvételre sem küldték el.
A második orvos, akihez egy idő után szinte havonta jártam, egyfolytában nagyon erős fájdalomcsillapítót írt fel és közölte, hogy valószínűleg alacsony a fájdalomtűrő képességem, ezért nem bírom a menstruációs görcsöket. Naponta hármat szedtem a tablettából, ami arra volt elég, hogy el tudtam jutni A-ból B-be.
Biankánál szépen lassan mindennapos vendég lett a fájdalom, ha kimozdult otthonról, másfél óra múlva már rosszul érezte magát. Idén januárban jutott el ő is a Klinikára, ahol egy ultrahangos vizsgálatot követően megsejtették az endometriózist, úgyhogy márciusban már műtötték is. A lány hasfala tele volt összenövésekkel, petefészkein és méhén is találtak endometriózist, a bal petevezeték pedig úgy megroncsolódott, hogy el kellett távolítani.
A műtét közben bélendometriózist is találtak, de mivel ezen beavatkozásra a Semmelweis I-es klinikáján három év a várólista, jelenleg gyógyszeres kezelést kap. Eleinte ettől egy kicsit jobban lett, de most már így is pokol minden napja. A legnehezebb, hogy a beleire tapadt endometriózis folyamatosan szűkíti a vastagbelét, így a székelés kínszenvedés. Napi diétája bébiétel, ritkán csirkemell, tengeri herkentyűk és sok rostos üdítő ital. Mivel a fájdalommal már nem tud együtt élni, hosszútávon pedig bélelzáródás fenyegeti, úgy döntött, nem vár tovább, és egy másik klinikán műtteti meg magát.
Úgy érzem tönkretette a fiatalkoromat ez a betegség. Hatalmas szerencsém, hogy a családom és a párom támogat , és mindenki elhiszi végre a rosszulléteim okát. Szeretnék meggyógyulni, hogy ne attól kelljen rettegnem, hogy a fájdalom miatt nem tudok elmenni dolgozni, nem is beszélve a normális szexuális életről, és mosdóban töltött percekről.
Bianka emellett a babavállalástól is tart, attól fél, hogy betegsége miatt sokkal nehezebb lesz teherbe esnie.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
