Az ötvenes években Alfred Kinsey szexológus és biológus jó sok évet töltött azzal, hogy feltérképezze a férfiak nemi működését. Az akkor közzétett Sexual Behavior of the Human Male című könyvében az önkielégítésről is írt. Riportjában rávilágít arra, hogy butaság bármelyik nő részéről az az elvárás, hogy a férje vagy élettársa soha ne nyúljon magához, még nagyobb butaság ezt tiltani. A házas férfiak még az 56-60 éves korosztályban is magukhoz nyúlnak (körülbelül 20 %), a 21 és 55 éves korosztályban pedig a legritkábban a negyvenes házas férfiak igénylik a maszturbálást (25-30 %). Ezek az adatok akkor születtek, amikor még nem volt Pornhub, így az ötvenes évek óta csak nőhetett azoknak a férfiaknak a száma, akik párkapcsolatban, házasságban maszturbálnak.
Az önkielégítés akkor válik a házasság vagy párkapcsolat kárára, ha tartós, és csak és kizárólag az az egyetlen örömforrás. Ha pornófüggés párosul, vagy ha a partner tiltja, és emiatt állandó a bűntudat és szégyenérzet.
Időszakos is lehet
Minden más esetben érthető és teljesen valószerű, hogy a férfi a másik szobában morzsinkálja magát: például a szülés utáni 6 hetes szextilalom alatt sem várható el, hogy ne könnyítsen vágyain a férfi. Az együttélésnek számtalan olyan aspektusa van, amire nem gondolunk, amikor a nagy szerelemben összebútorozunk. Benne van a pakliban, hogy a másik álmában magához nyúl, ahogy az is, hogy napközben amikor egyedül van otthon, vagy éppen elvonul a dolgozószobájába, belenyúl a gatyájába.
Az önkielégítés alapvetően fontos és hasznos a szexuális életben, a pszichoszexuális fejlődés természetes része. A fantáziák, amik előidézik a nemi izgalmat, és amik hatására történik a nemi ingerlés, közvetve fejlesztik a szexuális reagálókészséget. Például azok a férfiak, akik szeretnének hosszabb ideg tartó merevedést, akár 30 percen át, kézi vezérléssel, saját fantáziára gyakorolják a magömlés visszatartását.
Neveltetés kérdése, ki hogyan képes feldolgozni, ha azt látja, élete szerelme, gyereke apja éppen magához nyúl. Vannak olyan nők, akik valóban árulásnak, szinte a megcsalással egyenértékű szörnyű traumának élik meg a látottakat. Ezt a fajta hozzáállást muszáj feloldani, hiszen látható, hogy az önkielégítés az élet természetes velejárója.
Szexmegvonás? Ne!
Ha a feleség vagy élettárs beszólogat az önkielégítés miatt, tiltja azt vagy undorral tekint a férjére, az hosszú távon nagyon rossz hatással lesz a kapcsolatukra. A férfi ugyanis akaratereje teljes csődjeként fogja megélni, ha mégse tudja a kezét a paplan felett tartani. Az se jó, ha a nő prédikációt tart a maszturbálás káros hatásairól, annak hosszú távú veszélyeiről, neadjisten szexmegvonással zsarolja a férfit. Ezzel csak szorongást alakít ki a partnerében. Amennyiben időszakonként van jelen és nem tartósan, ha nem befolyásolja a szexuális élet minőségét és nem párosul függéssel, akkor nincs értelme a szankcióknak.
Nőként tudni kell, hogy hol vannak a határok. Vannak dolgok, amikhez nincs a nőknek közük, és vannak, amikhez a férfiaknak nincs. A párkapcsolat akkor egészséges, ha a két ember meg tudja tartani a saját énjét, ha nem kér egyik fél sem olyan cselekvést a másiktól, ami áldozatvállalással járna, és ami indokolatlan gátlásokat, szorongást okozna.
Szexuálterapeuta szerzőnk további cikkeit ide kattintva olvashatja.
Kiemelt kép: Thinkstock
