Egy teljesen hétköznapi, nem túl jól sikerült fotót osztott meg vasárnap a Twitteren Craig Stone, brit író. A kép pont olyan, amilyet százával lát a közösségi portálokon mindenki, akinek kisgyermekes ismerősei vannak. A történet azonban, amit Stone a kissé elmosódott fotó mellé írt, mellbevágó.
„Látod azt a padot? Nyolc évvel ezelőtt ott ültem, és azon gondolkodtam, hogy a vízbe vetem magam a Blackfriars hídról. Ma egy fotót készítettem itt a kisfiamról. A holnap talán ugyanilyen lesz, de az is lehet, hogy sokkal derűsebb. Az is lehet, hogy valami elképzelhetetlenül csodálatos dolgot hoz majd. Tarts ki. A szeretet úton van.”
See that bench. 8yrs ago I sat on it thinking about throwing myself off Blackfriars Bridge. Today, I took this pic of my son. Tomorrow might be the same. But it might also be brighter. It might even bring unimaginable brilliance. Hang in there. Love is always coming. #depression pic.twitter.com/91mYk9hvEo
— Craig Stone (@craigstone_) 2017. november 19.
Az író, a hozzá hasonló, depresszióban szenvedő embereknek szánta a posztot és célba is talált. Százával érkeztek a bejegyzés alá a hozzászólások, amikben az emberek megosztották saját tapasztalataikat a depresszióval kapcsolatban. Stone másnap újabb bejegyzésben köszönte meg nekik a közvetlenséget, az együttérzést és a bátorítást.
Az Independent kérdésére Stone elmondta, hogy őszintén meglepődött a posztjára érkező pozitív reakciókon. Kifejtette, hogy szerinte miért fontos, hogy a depressziós beszéljenek a problémáikról.
„A beszélgetés gyógyító erejű. A betegség azért késztet hallgatásra, mert úgy tud a leghatékonyabban működni. Ha a depresszió a töltény, ami áthatol az ember agyán, akkor a némaság a fegyver. A depresszió trükkje, hogy minden nap elszívja az életenergiádat, miközben meggyőz arról, hogy mond azt mindenkinek, hogy remekül vagy. Ezt addig csinálja, amíg egyedül már képtelen vagy a felszínre evickélni. Ilyenkor már csak úgy menekülhetsz meg, ha észreveszed, mekkora bajban vagy, és elkezded keresni a segítő kezet.
Ezért fontos, hogy őszintén beszélgess másokkal: családdal, barátokkal, vagy ha nincs más, az emberekkel a buszmegállóban. Amikor szenvedsz, ne próbálj mindent egyszerre megoldani. Minden nap csak a másnapot add meg magadnak. Ha ezt elég sokáig csinálod, a rossz napok szépen elhalványulnak majd.”
