Dianne Lake volt a hatvanas évek végének leghírhedtebb, szektájának legfiatalabb tagja. A vasárnap éjjel, 83 éves korában meghalt Charles Manson követői nyolc embert mészároltak le 1969 nyarán. A gyilkosságok idején 16 éves lányt tanúként hallgattak meg az ügy 1971-es tárgyalásán. Most újra felidézte a közel fél évszázaddal ezelőtt történteket.
„Ma is nehezen azonosítom azt az embert, akivel 14 éves koromban, 1967-ben találkoztam, azzal a szörnyeteggel, akinek ma a világ Charliet ismeri. Nagyon szorosan kötődtem hozzá. Úgy tűnt, hogy ő az egyetlen, aki tökéletesen megért, aki sohasem hagyna cserben, vagy árulna el, ellentétben azokkal, akik az addigi életemben fontosak voltak számomra.
Ma már pontosan tudom, hogy Charlie kihasznált. Ez kicsi ember tele volt önbizalommal, áradt belőle a szexepil, és ahogy időről-időre bebizonyította: mindig pontosan tudta, hogy mit miért csinál. Számára a szex a férfi kielégítéséről szólt. Tisztában volt vele, hogy sok férfi fizetne azért, hogy olyan fiatal lánnyal legyen együtt, mint amilyen én voltam akkor, és egy pillanatig sem habozott élni ezzel a lehetőséggel. Tudta, hogy minél tapasztaltabb és ügyesebb vagyok az ágyban, annál többet érek.
Azon a fekete buszon éltem át életem első LSD-élményét, amit csak úgy hívott, hogy az ő varázsbusza. Körben ültünk, és csöndben figyeltük, ahogy Charlie mindegyikünk nyelvére tesz egy droggal átitatott papírdarabkát. Behunytam a szemem, és hallgattam, amint Charlie arról beszél, hogy okkal vagyunk mind együtt. Azt mondta, gondoljunk csak a nevére: Manson, Man-son, a man’s son (magyarul az ember fia).
Mind egyek vagyunk, ezt ismételgette folyton, és a dalaiban is mindig erről énekelt. Órákon át mesélt magáról, a gondolatairól. Ha nem figyeltél eléggé, az tiszteletlenségnek számított, pofon, verés járt érte.
Amikor kiköltöztünk a Baker-farmra, elkezdett túlélőkké kiképezni minket. Már nem emlékszem, mikor adott először kést a kezembe, csak arra, hogy kényelmetlenül éreztem magam tőle, ezért vissza akartam neki adni. Ő azonban azt mondta, hogy meg kell tanulnom használni, mert közeleg az apokalipszis.
Azt mondta, előfordulhat, hogy ölnöm kell majd, és megmutatta, hogyan kell csinálni. Amellkason kezdeni, aztán húzni fölfelé. Amikor erről beszélt, már nem úgy hangzott, mintha prédikált volna, sokkal inkább úgy, mint egy parancsnok, aki a katonáihoz beszél. Elég nyugtalanító volt.
Tex Watson odajött hozzám 1969 augusztusában, és megmutatta az újságot, ami a címlapján egy brutális gyilkosságról számolt be. Elmondta, hogy ő csinálta, Charlie parancsára. Akkor elborzadtam, és rettegni kezdtem, mert megértettem, hogy bár nem csináltam semmit, eleget tudok ahhoz, hogy veszélyes legyek a családra.”
(via The Sun)
