Mindenki úgy képzel el egy órást, hogy az asztala fölé görnyedve egy nagyítóval a szemében dolgozik éjszakába nyúlóan. Mi a valóság ehhez képest?
Az asztal fölé görnyedő rész inkább csak a végső összeszerelésnél jellemző, amelyet sok más feladat előz meg a tervezéstől kedve a maráson és esztergáláson át a mikroszkóp alatti alkatrész-finomításig. A feladatok igen sokrétűek, és ezért ide-oda járkálok a műhelyen belül, ahol különféle miniatürizált gépek vannak. Javarészt ezek közt a munkaállomások között jövök-megyek. Mindent összevetve tehát rám nem illik a laikusokban élő elképzelés, mert a munkaidőm 99 százalékban nem az asztal felett görnyedek.
Mennyit dolgozik általában egy nap?
Ezt a vállalkozást a feleségemmel ketten alapítottuk, és gyakorlatilag minden ekörül forog az életünkben. Ha van egy kis szabadidőm, akkor általában azt is arra fordítom, hogy újabb dolgokat találjak ki, amikkel szebb és jobb órákat tudok készíteni. Ha azt is beleveszem, hogy esténként is ezzel foglalkozom, akkor 10-12 órát biztosan eltöltök egy nap munkával. Sokszor még akkor is azon gondolkodom, hogy mit lehetne javítani és jobban csinálni, amikor lefekszem aludni,.
Eredetileg nem órásnak készült annak ellenére sem, hogy két generációra visszamenőleg ezt a hivatást folytatták a szülei és a nagyszülei is. Mi vezette végül vissza a hagyományos családi szakmához?
A középiskolában még egyáltalán nem gondoltam, hogy az órás szakmában fogok elhelyezkedni. Akkor még a látványtervezés és a számítástechnika érdekelt, ami szerencsésen kapcsolódik ehhez a mesterséghez, és ezen a vonalon kerültem végül közel az órásmesterséghez, és így tudtam végül egy személyben tervező és kivitelező is lenni.
Ön szerint milyen különleges képességek kellenek ehhez a pályához?
Magyarországon a tudásanyag és az órakészítéshez szükséges eszközök nincsenek jelen, így nagyon sok olyan dolgot újra fel kellett találnom, amit Svájcban már évszázadok vagy évtizedekkel korábban kifejlesztettek. Szerencsére bennem van egy kísérletezési kedv és kitartás, ami átsegített ezen az akadályon, és úgy látom, hogy ez egy elengedhetetlen képesség nálunk ezen a területen. Természetesen vannak bizonyos fizikai képességek is, amikre szükség van, hiszen például ezeknek az apró alkatrészek összeszerelésénél nem nagyon remeghet az ember keze, és a díszítéseknél, a finishingnél, amit mikroszkóp alatt dolgozok ki is nagyon biztos kéz kell.
Az inventív hajlamra akkor is szükség lett volna, hogy olyan környezetben, például Svájcban vág bele a szakmába, ahol már jóval mélyebbek az órásmesterség hagyományai?
Még akkor sem lett volna egyszerű a helyzet, mivel ez egy nagyon összetett dolog. Én magam gyártom majdnem az összes alkatrészt az óráimhoz, és az alapmodellemben is kétszáz alkatrész van, amilyek mindegyikére ki kell dolgozni a gyártási folyamatokat. Ha egy hasonlattal kéne érzékeltetni azt, hogy mit jelent az, hogy minden alkatrészt házon belül készül, akkor azt mondanám, hogy ez olyan, mint ha valaki egy autót teljesen a nulláról kezdene megépíteni úgy, hogy minden alkatrészt maga készít, beleértve a motort is. Egyszóval akkor is rendkívül komplikált a dolog, ha minden ismeret és know-how mögöttem áll egy olyan környezetben, ahol a szakmának régi hagyományai vannak. Véleményem szerint nem csak az órásmesterségen belül jelent nagy kihívást és nehézséget kis példányszámban nagyon magas minőségű darabokat előállítani, hanem bármely más szakmában.
Egyáltalán nem használ fel előre gyártott „idegen alkatrészt” az óráiban?
Ezeket az órákat többek között az különbözteti meg a sorozatban gyártott óráktól, hogy minden egyes alkatrész külön ékszerként készül, és mindegyik kitüntetett figyelmet kap, hogy teljesen makulátlan legyen. Ezért én soha nem használok kész alapszerkezetet, sőt még fogaskerekeket sem más órákból, hanem minden egyes darabnál teljesen tiszta lappal indulok. Sok esetben még a csavarokat is magam készítem. Többször meg is kérdezték már tőlem, hogy ennek mi értelme van? Ez szabadságot ad nekem a tervezésnél, ami számomra nagyon fontos, hiszen így nem kell semmilyen kész, más által tervezett és gyártott alkatrészhez alkalmazkodnom, hanem gyakorlatilag csak a fantáziám illetve a megrendelő elképzelése szab határt annak, hogy milyen lesz a kész óra.
Ennek a vállalkozásnak csak az egyik fejezete a művészet és az órák készítése. Van emellett egy másik, nagyon fontos része is: amikor az elkészült alkotást, mint terméket el kell adni. Ebben is részt vesz?
Alapvetően ketten végezzük a feleségemmel ezt a feladatot, illetve már van két segítségünk is. Szerencsére nagyon jól meg tudjuk osztani ezt a munkát, és így nekem már szinte csak az órakészítésre kell koncentrálnom, és a feleségem nagyon sok terhet levesz a vállamról. Természetesen a megrendelőkkel én is kapcsolatban állok, hiszen velük beszéljük meg, álmodjuk meg közösen az elkészítendő órát. Általában azonban nem személyesen találkozom velük, hanem e-mailben vagy más formában osztják meg velem az elképzeléseit arról, hogy milyen órát szeretnének.
Mindig a megrendelő elképzelései szerint formálódnak az órák, vagy vannak olyan darabok is, amiket teljes egészében a saját ízlése szerint, a saját örömére készített?
A fő irányvonal nálunk az egyénre szabhatóság, tehát a megrendelő stílusához, ízlésvilágához igazodva tervezzük meg az órát. Vannak alapmodelljeim, amiket kiindulási pontként veszünk, majd ezeket az igények szerint teljesen a megbízó személyiségéhez alakítjuk.
Belefutott már olyan különleges, egyedi igénybe, amely önt is meghökkentette?
Általában úgy kezdődik egy ilyen együttműködés az ügyféllel, hogy meghallgatom az elképzeléseit, majd ez alapján készítek egy látványtervet. Megesett már, hogy stílusban olyan össze nem illő mutatókat, anyagokat és színeket szeretett volna a kuncsaft, amit nem feltétlenül tartottam jónak. Ilyenkor készítek több variációt, ami szerintem harmonikusabb, és javaslom, hogy ebbe az irányba menjünk tovább. Ez az egyeztetési folyamat addig tart, amíg ki nem alakul egy olyan koncepció, aminek nem csak a megbízó örül, hanem számomra is vállalható.
A saját kedvére készített már órát?
Az alapmodelljeim ilyen órák, de a saját, mindennapos hordásra való órámat még nem volt időm elkészíteni, mert az ügyfelek az elsők. Ez még várat magára.
A tehetségek érvényesülését és támogatását az Unicredit Bank is fontosnak tartja, ezért hozta létre a Korszakalkotók mecénás programot. Ismerje meg a program jelöltjeit!
