Meghatározó alakja volt a brit szélsőjobbnak, az 1980-as években, kamaszként lépett be a Nemzeti Frontba, ahol fontos pozíciót töltött be, az 1990-es évek elején letartóztatták egy mecset megrongálásáért, de még a közelmúltban is felszólalt neonáci rendezvényeken, idén márciusban pedig elítélték internetes gyűlöletbeszédért. Aztán valami eltört benne.
Kevin Wilshaw negyven év után felhagyott a gyűlölettel, otthagyta a mozgalmat, nyíltan kezdett el beszélni zsidó származásáról, és homoszexualitásáról.
Dupla coming out
„Anyám lánykori családneve Benjamin volt, zsidó vér folyik az ereimben” – mondta Wilshaw a Chanel4-nak adott interjújában, ahol arról is vallott miért került egyáltalán közel az erőszakos mozgalomhoz.
„Az iskolában nem igazán voltak barátaim. Tartozni akartam egy csoporthoz, akiknek közösek a céljaik, akikkel bajtársi viszonyba kerülhetek. Még ha ez egy olyan csoport is, melynek tagjait extrém nézeteik miatt kiveti magából a társadalom. Sőt, ez a számkivetettség még erősebb köteléket jelent a tagok között.”
Wilshaw megmutatta régi relikviáit a riporternek. A horogkeresztes náci zászlót, amelyik évtizedeken át díszítette hálószobája falát, Adolf Hitler mellszobrát, neonáci plakátokat. „Célom, hogy a fajom fennmaradását fenyegető zsidók elleni harc az egész világon elterjedjen” – írta a Wilshaw 13 évesen a jelentkezési lapra, amelyikkel a Nemzeti Szocialisták Világszövetségébe kérte a felvételét.
A fiatal fiú pontosan azt kapta a szélsőjobbos társaságtól, amit elvárt tőlük. Barátokat, akik mellette állnak, mindaddig, amíg osztja az eszméiket. Azt mondja, gyűlölni könnyű volt. Soha nem fordult meg például a fejében, hogy náci értékrendje, és az anyja zsidó származása között bármilyen ellentét lenne. Amikor a zsidóságra gondolt, soha sem emberek, anyák, jutottak eszébe, csak egy hatalmas arctalan massza.
Wilshaw azt állítja, a hosszú évtizedek alatt soha sem bántalmazott senkit. Legalábbis nem ok nélkül. Egy választási gyűlésen szétvert egy széket egy antifasiszta fején, de olyan támadásokban nem vett részt, amelyekben neonácik a bőrszínük miatt támadnak rá amúgy békés emberekre. Tanúja volt ilyen eseteknek, és felfordult tőlük a gyomra, de mélyen eltemette magában ezeket az élményeket, és soha sem gondolt rájuk.
Saját bőr
Mi változott meg? Wilshaw az utóbbi időben kapott néhány durvább támadást azoktól az emberektől, akikhez tartozni akart.
„Az, hogy valaki meleg, a társadalom számára ma már elfogadható, de ezek között az emberek között nem. Volt néhány eset, amik miatt elkezdték gyanítani, hogy meleg vagyok. Zaklatni kezdtek. Tudom, nagyon önzőnek fog hangzani, amit mondok, de amíg azt láttam, hogy másokkal durván bánnak, ordítanak rájuk, zaklatják őket, nem gondoltam bele, hogy ez mennyire rossz érzés lehet. Csak akkor jöttem rá, amikor elkezdtek velem is így bánni.”
De nem Kevin Wilshaw az egyetlen, aki nemi irányultsága ellenére jutott jelentős pozícióba a brit neonácik között. Martin Webster, a Nemzeti Front korábbi vezetője is meleg volt. De meleg volt Nicky Crane is, Anglia leghírhedtebb neonáci skinheadje. Amikor róluk kiderült nemi identitásuk, a szélsőjobb hívei próbálták relativizálni a tényeket: nem is annyira melegek, vagy melegek, de ők a kivétel.
„Nicky Cranet mondjuk már csak azért sem támadták be, mert megölt volna mindenkit” – mondja Wilshaw.
„Miután 2015-ben meghalt az anyja, észrevettük, hogy szenved. Szinte vártuk, hogy mikor hív fel bennünket segítségért. Aztán megtette” – nyilatkozta Wilshawról, Matthew Collins aki korábban szintén neonáci volt, de ma már a Hope not Hate (Reményt a gyűlölet helyett) nevű antifasiszta szervezetnek dolgozik.
Kevin Wilshaw oldalt váltott, és ma már legalább akkora elszántsággal harcol a szélsőjobb ellen, amekkorával korábban támogatta. Azt mondja, bántani akarja azokat, akik a gyűlölet propagandáját terjesztik, hogy megérezzék, mit tesznek a célpontjaikkal. Ártani akar nekik. Felkészült azonban arra is, hogy lesznek, akik meg akarják majd büntetni az árulásáért.
