Mindig szerette a munkáját az idén 62 éves Malcolm Applegate. Annyira, hogy a legszívesebben folyton kertészkedett volna. Nem is volt ezzel semmi gond, amíg a férfi meg nem nősült.
Applegate a déli tengerparton, Eastbourneben ismerte meg a feleségét. Jól megértették egymást, Birminghamben házasodtak össze és telepedtek le. Ahogyan telt az idő, az asszony egyre házsártosabb lett. Úgy gondolta, a férjének sokkal több időt kellene otthon töltenie, és sokkal kevesebbet munkával. Ahogy azonban említettük, Applegate szerette a munkát. A veszekedések egyre sűrűsödtek és hevesedtek. Háromévnyi házasság után aztán a férj úgy döntött, elég volt. Összepakolt néhány holmit, felpattant a biciklijére, és elindult a 200 kilométerre fekvő London felé, hogy új életet kezdjen.
„Elegem lett a veszekedésekből. Folyton azt akarta, hogy dolgozzak kevesebbet, hiába mondtam neki, hogy nem tehetem, mert jó hírem van, sokan keresnek, egymásnak ajánlanak az emberek.”
Az út három hétig tartott, mert Oxfordban valaki ellopta Aplegate biciklijét, így gyalog kellett továbbmennie. A férfi a főváros délnyugati peremén fekvő Kingston mellett, egy erőben táborozott le. Nem sokkal később munkát is talált, egy idősek otthona kertjét kezdte el gondozni.
„Hárman éltünk az erdőben, senki más nem tudott a helyünkről, mert jól el volt rejtve. Én az otthonban mostam és fürödtem, megvolt mindenem.”
Malcolm Applegate tíz éven át élt így, miközben a feleségének, és a családtagjainak sejtelmük sem volt róla, hogy hová tűnhetett. A férfi úgy vélte, egy idő után biztosan belenyugodtak, hogy meghalt valahol.
A kertész aztán nemrég elkezdte úgy érezni, hogy lassan túl öreg lesz az erdei élethez. Greenwichbe költözött, egy hajléktalanotthonba. Ekkor döntött úgy, hogy tíz év után megkeresni a feleségét. Levelet írt az asszony régi címére, a nő pedig felhívta telefonon.
„Sokat sírt, beszélgettünk. Most újra jó a kapcsolatunk”
Applegate ennél többet nem mesélt a házasságáról. A férfi dolgozik most is, az otthonnak, amelyikben él. Hol eladóként, hol sofőrként, s ha más feladat nem akad, adományokat gyűjt. Nem érdekli, milyen munkákat bíznak rá, amíg hagyják, hogy a maga ura legyen.
„Van egy szép szobám, munkám, és társasági életem. Nekem ennyi elég ahhoz, hogy úgy érezzem, sínen vagyok.”
(via Daily Mail)
