Az igazi párkapcsolat megtalálását számtalan más párkapcsolat kialakulása és azok felbontása előzi meg. A futó kalandok, a serdülőkori hatalmasnak érzett szerelmek mind kellenek ahhoz, hogy végül megtaláljuk azt az egyet, aki mellett szívesen ébrednénk fel 70 éves korunkban is. Csakhogy bármilyen könnyű felszedni manapság valakit, annyira nehéz megtartani. Az egyik legfőbb hiba amit bárki elkövethet az, ha az égvilágon mindent megtenne a másik kedvéért. Akármit. Ez a viselkedés serdülőkorban még valamelyest érthető, hiszen óriási a szerelem érzése, de sokan felnőttként, harmincakárhány évesként is így állnak a párkapcsolatukhoz. Nők, férfiak egyaránt. Jellemzően kétféle típusú elakadás létezik a párkapcsolatokban, az egyik a se vele se nélküle viszony, a másik, ami szintén az individuum határainak problémaköréhez tartozik, ha az ÉN háttérbe kerül a MI kedvéért.
A tisztelet és a saját élet hiánya
A szerelmes ember hajlamos a túlzásokra, és bármit megtesz a fiú/lány kedvéért. A szimbiózisra vágyni a rózsaszín köd időszakában valamennyire normális érzés. Az már kevésbé, ha az egyik fél legszívesebben kisajátítaná magának a másikat, és ez nemcsak a kapcsolatra veszélyes, hanem az egyénre is. Azonnal fejest ugrani egy kapcsolatba, anélkül, hogy tisztában lenne, mit várhat a másiktól, elhamarkodott döntés. Nemcsak, hogy azt nem tudja, mit várhat a másiktól, de azt sem, hogy ő mit tudna adni abban a kapcsolatban. A másik óhaját leső férfiból könnyen papucs válik, és ha ez megtörténik, akkor a mellette lévő nő az égvilágon mindent meg fog tenni, hogy gyötörje szegény férfit. Ilyenek a nők. A szerepek és a párkapcsolat egyensúlyának olyan felbomlása ez, amiből rengeteg konfliktus, kimondatlan vita, hazugság és neadjisten női elnyomás is lehet.
Ha a nő kerül ebbe a helyzetbe, hogy az égvilágon mindent meg akar tenni a férfi kedvéért, és mindent elnéz neki, akkor az a férfi nem fogja tisztelni a nőt. Senkinek nem kell olyan partner, akit nem kell meghódítani, a férfiaknak igenis szükségük van arra, hogy a nőben ott legyen a kiszámíthatatlanság és a misztikum. Azt a nőt keresik, akibe valamiért beleszerettek – főleg az erős nők azok, akik párkapcsolatban sokat leadnak magukból, csak azért, hogy mindenáron maguk mellett tartsák a férfit. Akármelyik helyzet is álljon elő, egy dolgot nem árt tisztázni, kellő távolsággal kell kezelni egymást.
Ezzel együtt a szerelem érzése, az egymásba feledkezés, a szenvedély nem kell, hogy elmúljon. Ha a kapcsolat jó alapokon nyugszik, akkor az autonomitás lesz az, ami miatt újra és újra egymás karjaiban kötnek ki a partnerek.
Az ÉN lemondása a MI kedvéért rövid időn belül a magára hagyottság érzésével járhat együtt. Ha valaki mindenről lemond, csakhogy a partnerével lehessen, hogy a kedvében járjon, ne várja el, hogy a másik ugyanezt tegye. Nem kell a másik beleegyezése vagy helyeslése bizonyos döntésekben. Attól még, hogy párkapcsolatban élünk, kell, hogy legyen saját életünk. Ezt csak és kizárólag kellő józansággal lehet kialakítani, és kissé vissza kellene fognia magát az illetőnek. A személyes felelősségvállalásra érdemes törekedni az egyéni programok beiktatásával, akár úgy, hogy heti egy-egy nap kimenője van mindkét félnek. Ez a mérsékeltebb viselkedés ne legyen passzivitás és ne is legyen taktikázás, játszmázás, csakhogy a másik jobban rá figyeljen. Minél több helyzetben ismer meg minket a választottunk, annál jobban megszerethet, ennek csak az a titka, hogy őszintén kell viselkedni. Ne felejtsük, hogy az igazi párkapcsolat a legszorosabb emberi kapcsolat az adott életszakaszunkban.
Szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatja.
