A kutya vagy a macska a jobb társ?

A világ egyik legértelmetlenebb, mégis gyakran fellángoló vitáját kutyások és macskások folytatják, amely során rendre a „melyik a szebb, jobb, okosabb, megbízhatóbb, őszintébb” témaköröket veszik sorra nem minden elfogultság nélkül. Pedig ősapáink már rég felismerték, ránk is hagyományozták: de gustibus non est disputandum, azaz ízlésről nem lehet vitatkozni.

Bár két teljesen különböző fajról van szó, mégis adódik egy közös nevező: a kutya és a macska ma már a két legnépszerűbb és legelterjedtebb társállat. Ezen az alapon pedig összevethetők – de semmiképp nem értékelhetők – az emberrel való kapcsolat alapján.

Kutya is lehetett volna a macskából

Laikusként gondolhatnánk, a fő különbség genetikai hátterű. A macska függetlensége, önállósága, talpraesettsége eredeti, vadonbeli életmódjának hozadéka: magányos, territoriális állat, fajtársait csak a párzás idejére tűri meg. A kutya függősége, emberközpontúsága annak köszönhető, hogy egy szociális állatot háziasítottunk ugyancsak szociális közegbe: az ős-farkasfalkából emberi közösségbe.

Logikáját tekintve nem rossz gondolatmenet, ám nem igaz.

A legújabb tudományos eredmények szerint a mai házi macska elődjét 10-11 ezer éve kezdte domesztikálni az ember, ennyi idő alatt pedig bőven volt lehetőség bármilyen tulajdonságokkal és azok ellentéteivel is »felruházni«. Azért olyan most amilyennek ismerjük, mert eddigi közös történetünk során ez felet meg leginkább az elvárásainknak

– mondja a 24.hu-nak Pongrácz Péter etológus, az ELTE Etológia Tanszékének docense.

Manapság a macskák a világ jelentős részében éppoly társállatok, mint a kutyák. A jövőben minden bizonnyal folytatódik az urbanizáció, ezzel együtt pedig a trend, hogy mind többen tartanak lakásban cicát. Logikus választás, sokkal kevesebb időt és energiát igényel mint egy eb már csak azzal, hogy nem kell naponta legalább kétszer megsétáltatni.

A következő évszázadokban eldől, milyen igényeket támasztanak a belvárosi gazdik macskájukkal szemben, a tenyésztés nyilvánvalóan ezt fogja követni.

Bőven elképzelhető, amint a következő évezred cirmosai macskasuliban tanulják az ül, fekszik, igazodj vezényszavakat, pórázon sétálnak az ember mellett vagy macskafuttatókban kergetőznek.

A különbség eredete egyben a lényege is

Kutya-ember és macska-ember kapcsolata azért különbözik, mert alapvetően eltérő igények szerint alakítottuk őket.

A macskával szembeni elvárások:

• Minden körülmények között maradjon a ház mellett, lankadatlanul irtsa a kamrát dézsmáló, betegségeket hordozó rágcsálókat. Olyan jól sikerült, hogy a házi macska gyakorlatilag akkor is öl, ha nem éhes. Mondhatni játékból.
• A munkáját végezze egyedül, önállóan, emberi beavatkozás nélkül. Ne kelljen már minden egérre külön ráuszítani a macskát.

A kutyával szembeni elvárások:

• Kövesse az embert, segítse vadászni, terelni, védje ha kell.
• Csak akkor dolgozzon, ha arra parancsot kap, és azt csinálja, amivel megbízzák.

Fajták közt és az állatok személyisége alapján nyilvánvalóan vannak különbségek, de viselkedésük pilléreit ezek határozzák meg. Innentől kezdve kutya és macska összeméregetése teljesen értelmét veszti, azért a tételes cáfolat kedvéért nézzük a főbb „vitapontokat”.

Hűség

A kutya az emberhez hűséges, a macska a házhoz, kis rosszindulattal ahhoz, aki eteti. Részben igaz, de nincs rajta mit csodálkozni: generációk tízezrei során a cicát arra szelektáltuk, ne mozduljon a háztól, a táborhelytől, míg a kutyát épp ellenkezőleg. Az eredmény, hogy az ebek kétségbe esnek, amint egyedül otthon hagyjuk őket, míg a macskák akkor kerülnek stresszhelyzetbe, ha kivisszük őket jól megszokott környezetükből.

Az erősen territoriális állatok ugyanis úgy érzik, kicsúszott lábuk alól a talaj, az idegen környezetben folyamatosan támadástól rettegnek. De nem mindig és nem mindegyik.

Vidéken, kertes övezetben megfigyelhető, ahogy sok cica elkíséri a gazdasszonyt a szomszédba vagy a boltba, városokban pedig egyre több pórázon sétáltatott macskát láthatunk. Sok egyed tehát nem esik kétségbe otthonán kívül, és ha az effajta igény nő, ez lehet a faj jövője – utal vissza a fentebb leírtakra Pongrácz Péter.

Önállóság

A macska önálló, a kutya elveszett ember nélkül. Ez megint csak általánosságban igaz, oka ugyancsak a háziasítás kezdetétől máig tartó tudatos kiválasztás. Érdekesség: a kutya az egyetlen állat, amelyik elvárja és kéri is az ember segítségét.

Az ELTE-n korábban folytatott kísérletben szelíd farkasok és a kutya viselkedését hasonlították össze, egy kis ketrec alá madzaggal kihúzható húst tettek eléjük. A farkasok mindenáron maguk akarták megszerezni a falatot, addig küzdöttek, míg ki nem erőszakolták onnan vagy véget nem vetettek a kísérletnek.

Az ebek ezzel szemben próbálkoztak egy darabig, majd kétségbeesett tekintettel néztek a gazdira: „Csinálj már valamit, nem látod, hogy nem boldogulok?!”

Ész és önzés

A macska buta, nem lehet semmire megtanítani. Az etológus erre kérdésekkel válaszol. Az engedelmesség ész kérdése? Az az okos, aki tűri a kötelékeket? Nem, az idomíthatóság nem intelligencián múlik. Ahogy már írtuk, a kutya engedelmességre és taníthatóságra lett szelektálva, arra hogy magától figyeljen az emberre, a macska pedig önállóságra.

A macska önző, mert… kezdetű érvet Pongrácz Péter gyorsan semmissé teszi:

a kutya is az, de úgy csinálja, hogy az tetszik nekünk, cukinak tartjuk.

Egy eb elől a gazdi bármikor elveheti az ételt, de a legtöbb macskától is. A kutyából tudatosan kiirtottuk az emberrel szembeni agressziót, a macska esetében ez nem volt szempont. Gondoljunk csak bele: még fél évszázaddal korábban is amelyik kutya ráharapott a gazdájára, menten agyoncsapták. Mert hamis. A macskától ki akarta elvenni az egeret? Vagy ha igen, legfeljebb oldalba rúgták a dühös cirmost. Ismét a tudatos kiválasztáshoz kanyarodtunk vissza.

Mindketten értenek minket, mi csak a kutyát

A kutya keresi az emberrel való interakciót, a macska nem. Ez sem igaz, teljesen fajta és egyénfüggő – „levakarhatatlan” macskák éppúgy vannak, mint maguknak való kutyák. De tovább is mehetünk, kísérletek bizonyítják, a cicák éppúgy követik az ember kommunikációs jeleit, mint az ebek. Mit jelent ez? Két tál, az egyikben étel van, a másik üres.

Ettől függetlenül, sőt felülírva saját érzékelésüket az emberrel együtt élő a kutyák és a macskák is ahhoz a tálhoz mennek, amelyikre az ember mutat, vagy csak amelyikre ránéz.

Mindkét faj kiválóan ért minket, de míg a kutya ennek folyamatosan jelét adja, a macska nem. Esetében ezért nagyon nehéz eldönteni, pontosan mit ért meg és mit nem, illetve mi az, aminek jelentésével pontosan tisztában van, csak éppen figyelmen kívül hagyja. És nem lesi minden pillanatban, mit akarunk tőle.

Fordítva már nem így működik. A legtöbb ember a kutya által kiadott hangok alapján nagy biztonsággal képes megállapítani az állat hangulatát: ijedt, mérges, elégedett és így tovább. A macska nyávogására viszont a kísérletek résztvevői csak annyit tudtak mondani: akar valamit.

Hosszasan folytathatnánk, de nincs értelme, mindig ugyanoda lyukadnánk ki: nincs jó vagy rossz tulajdonság, csupán eltérő emberi igények. Ez utóbbi változott nagyot az utóbbi évtizedekben, amikor mindkét faj nagy tömegben tartott társállattá vált. Jövőjük, jellemvonásaik is elvárásaink szerint alakulnak majd a jövőben.