Fesztivált alapít Vicenzában Fischer Iván, aki a The Times című brit lapban a Budapesti Fesztiválzenekar közelgő skóciai fellépése alkalmából hétfőn megjelent interjúban arról is beszél, hogy jobban szereti a próbákat az előadásoknál, és vallja, hogy a zenében mindent megtehet az ember, amit egyébként igyekszik kordában tartani magában.
Gyilkolhatsz. Flörtölhetsz. Gyűlölhetsz. Lehetsz agresszív, lehetsz érzelgős, fejti ki a zenészeknek adott tanácsairól.
Bevallja, a turnék nincsenek a kedvére. Azt pedig, hogy jobban szereti a próbákat a fellépéseknél, azzal magyarázza, hogy az előadók szeretnek ismételni, ő pedig egy ponton felismerte, hogy inkább az innováció érdekli. “Talán rossz hivatást választottam. Nem vagyok tipikus karmester, de jól van ez így. Talán rendhagyó karmester vagyok” – fogalmaz.
Legyen szó akár Mozart Don Giovanni című művéről – amelyet az Edinburghi Nemzetközi Fesztiválon játszik a zenekar Fischer Iván rendezésében augusztus 9. és 12. között – vagy Mahler III. szimfóniájáról – amely a legutóbbi a lemezfelvételek sorában -, a karmester felrázza a nézőket a The Times szerint. A művész egyébiránt elmondta a lapnak, hogy a Mahler-lemezek sora nem lesz teljes, a VIII. szimfónia kimarad, mert egyes részeit nem érti. Olyan sok érdekes feladat van, miért kellene ragaszkodni ahhoz, hogy teljes legyen a ciklus? – veti fel.
Fischer Iván kitért arra is, hogy addig nem vállal új állandó feladatot, míg jövő évben le nem jár a megbízatása a berlini Konzerthaus zenekarának élén. Vendégkarmesterként régi kapcsolat fűzi kiváló együttesekhez, a Concertgebouw zenekarhoz és a Berlini Filharmonikusokhoz – emlékeztet a lap, amire a dirigens megjegyzi: “mi az, hogy kiváló zenekar?”. Szerinte például egyetlen zenekar sem annyira innovatív, mint a Budapesti Fesztiválzenekar.
A művész pályafutását felidézve a lap kitér arra, hogy Fischer Iván tanult Bécsben is. A karmester feleleveníti, hogy már akkoriban elkezdett távolodni a Karajan-féle ízléstől, amelyben mindennek “kereknek és szépnek kellett lennie”.
Az általa alapított BFZ-nél arra bátorítják a zenészeket, hogy legyenek kreatívak, ne kövessék az előírásokat, ne hódoljanak be. A kulturális örökség sokrétű – utal az egykori Habsburg-birodalom sokszínű zenei világára, benne a cigány, az orosz vagy épp a balkáni ritmusokra.
Épp ezt a sokszínűséget hiányolja a Bécsi Filharmonikusok nagyszabású újévi koncertjéből, amelynél – mint mondja – nem is tud elképzelni hamisabbat. “Az emberek azt hiszik, hogy amit ott hallanak, az a régi bécsi stílus?” – kérdezi, hozzáfűzve véleményét, miszerint a Habsburg-birodalom sokkal színesebb, ellentmondásosabb és érdekesebb volt ennél. Mindig is foglalkoztatta a gondolat, hogy szervezzen egy alternatív újévi koncertet – jegyzi meg. “Mert Bécsben, az első világháború előtt nagy feszültségek voltak németek, csehek és zsidók között” – folytatja, Mahlerre visszatérve pedig hozzáteszi, hogy a zeneszerző mindennek a középpontjában állt.
A kérdésre, hogy kihall-e politikai feszültségeket Mahler zenéjéből, Fischer Iván azt válaszolja, egyértelműen. “Ezek a feszültségek vezettek az első világháborúhoz, az pedig a másodikhoz és mindazokhoz a válságokhoz, amelyeket azóta megtapasztaltunk.”
A The Times emlékeztet arra, hogy a karmester többször is bírálta Orbán Viktor miniszterelnöknek a lap által nacionalistának nevezett politikáját. Fischer Iván – bár visszalépésről beszél -, az interjúban azt mondja, nem aggódik túlságosan. “Azt hiszem, Európa végül egyesülni fog.”
Munkájára visszatérve elismeri, egomániának tűnhet, hogy egyszerre rendez és vezényel. “A rendező hiszi, hogy közelebb kell hozni az operát napjaink közönségéhez. A karmester pedig főpapnak gondolja magát, akinek tiszteletben kell tartania a kottát. Szélsőséges mentalitások ezek” – magyarázza, hozzátéve, hogy autentikus megoldásokat keres.
E célból alapít fesztivált az olaszországi Vicenzában, a Teatro Olimpicóban, amely 1585-ben, nem sokkal az opera születése előtt épült. Ez azonban nem jelenti, hogy hanyagolni fogja a műfajt, ellenkezőleg – hangsúlyozza. “Mindent szeretnék ott játszani, még kortárs operát is” – teszi hozzá.
Arra a kérdésre, hogy a végsőkig fog-e vezényelni, határozott nemmel válaszol. Komponál is, amit nagyon szeret, csakúgy, mint a rendezést. Szívesen tölti az idejét a világról és a “dolgok jövőjéről” való elmélkedéssel. Tennivalóinak még hosszú a sora. “De nem hiszem, hogy számomra az a legfontosabb, hogy egy pálcát lengessek” – zárja szavait Fischer Iván.
(The Times, MTI)
