A Habsburg-ház tagja csaknem pontosan négy évszázadon át viselték megszakítás nélkül a magyar Szent Koronát, de a mindenkori uralkodó és népe kapcsolata nemigen volt rózsás. A rebellis magyarok valahogy nem tűrték, hogy “idegen királyocska” korlátozza szabadságukat. Az országgyűlés a négyszáz év alatt négyszer fosztotta meg trónjától a Habsburg-házat, a leghíresebbek Bercsényi Miklós főgenerális szavai 1707-ből: „Eb ura fakó, maji napságtul fogvást Joseph nem királyunk!
Voltak azért szép pillanatok is, például amikor az “Életünket és vérünket királyunkért!” felkiáltással a magyar “virtus” mentette meg Mária Terézia trónját és az egész birodalmat. És természetesen Erzsébet királyné “magyarul érző szíve”, amelynek igencsak fontos szerepe volt a kiegyezésben, és hogy az aljas hóhér Ferenc Józsefből évtizedek múltán már a mi Ferenc Jóskánk vált.
Szerelem első látásra
Wittelsbach Erzsébet, Miksa József bajor herceg második leánygyermeke mindössze 16 éves volt, amikor 1853 augusztusában nővérével, Ilonával és édesanyjukkal Mária Ludovika Vilmával Bad Ischlbe, a Habsburgok hagyományos nyári üdülőhelyére utazott. Nem “véletlenül” – itt tartózkodott a lányok unokatestvére, az akkor 23 éves Ferenc József is. A bajor hercegné és Zsófia Friderika osztrák főhercegné egymásnak szánta Ilonát és Ferenc Józsefet, így teremtettek alkalmat újbóli találkozásukra.
Az ifjú Habsburg addigra már kosarat kapott a porosz Anna hercegnőtől, a szász Szidóniával tervezett frigyet pedig Ferenc császár utasította el. Így maradt a Habsburgokkal szövetséges bajor Wittelsbach-ház elsőszülött leánya annak ellenére, hogy a leendő pár tagjai elsőfokú unokatestvérek voltak – nem volt ez akkoriban rendhagyó, ám a pápa engedélyét ki kellett kérni.
A két család nem bánta, ők csakis dinasztiájuk érdekeit nézték, amelyek így nem csorbultak: a Habsburgok így is Wittelsbach-lányt kaptak, a bajor herceg pedig ugyanazt a kiszemelt vőt. Még augusztusban megtartották az eljegyzést, és miután a pápa beleegyezését megkapták – az egyházfő sem húzta az időt, fontos emberek fontos ügyéről volt szó – az esküvőt 1854. április 24-ére tűzték ki.
Kétszeres boldogság
Akkoriban feltehetően nem volt boldogabb ifjú pár a világon Sisinél és Ferenc Józsefnél. A házasságok többsége – főleg uralkodók esetében – érdekből és nem szerelemből köttettek, az ifjú pár az oltárnál csak reménykedett benne, hogy idővel egymás társaivá válnak. Ők viszont rajongtak egymásért:
Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam, és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem boldogságát
– fogalmazott Ferenc József.
Kemény munka
Sisi előtt kőkemény hónapok álltak az esküvőig. Kezdődött azzal, hogy anyagi körülményei jóval szerényebbek voltak, mint amit egy császári kérő esetében elvártak. Hozományát Ferenc József hatalmas összeggel egészítette ki, és rengeteg pénzt adott nászajándékként is, Zsófia főhercegnétől pedig annyi ékszert kapott, amelyek értéke eredeti hozományának teljes összegével vetekedett… A bécsi arisztokrácia ezért már akkor a szájára vette, amikor még nem is ismert.
De vissza kellett ülnie az iskolapadba is, hiszen másodszülött leányként nem számítottak ilyen magas rangú kérőre, így viselkedésben, műveltségben nem volt “méltó” Ferenc Józsefhez. Franciául és olaszul tanult, az udvari etikettet gyakorolta, a társalgást, és megismerte a birodalom történetét. Állítólag ekkor ejtette rabul a tinilány romantikus képzeletét és szívét a magyarok harcokkal teli múltja, szabadságszerető, a túlerővel is szembeszálló mentalitása.
A szülői házat és Bajorországot 1854. április 20-án kellett elhagynia: vőlegénye Linznél fogadta a hajóval érkező Erzsébetet, aki április 23-án hatalmas pompával vonult be a császárvárosba. Szemtanúk szerint az 1815-ös bécsi kongresszus óta nem látott ünnepség fogadta, Bécs a legpompásabb arcát mutatta. Sisinek viszont nem tetszett a felhajtás, az ünnepségek során egyre gyakrabban vonult félre, hogy kisírhassa magát. Április 24-én este hét órakor, az ágostonosok templomában tartották meg az esküvőt.
