A kognitív etológiai kutatások egyik legnépszerűbb alanya világszerte a kutya, ami döntő részben az ELTE Etológia Tanszékén működő kutatócsoportnak köszönhető. A vizsgálatok sokszor olyan feladat elé állítják a kutyákat, ahol a látásuk alapján kell választaniuk, döntést hozniuk, így egészen fontos kérdés: hogyan lát a kutya?
Másként látnak
A tanszéken most egy olyan számítógépes programot készítettek, amelynek segítségével modellezhető a kutyák által látott kép, és kiderült, ez alapján az emberek sem mindig tudnak megfelelően teljesíteni. A kísérlet eredményeiről és általában a kutyák látásáról Pongrácz Péter etológust, a tanszék docensét kérdeztük.
Régóta ismert tény, hogy legjobb barátaink látása az emberhez képest más, most még mondjuk azt, “rosszabb”:
- kevesebb színt tudnak elkülöníteni;
- homályosabban látnak;
- látásuk kevésbé kontrasztos.
A rosszabb szót azért tettük idézőjelbe, mert a mi a jobb és mi a rosszabb kérdését az adott faj életmódja válaszolja meg. Ha valaki lenéz a 10. emeletről az utcára, látja a járókelőket, azt is milyen színű ruha van rajtuk, hosszú vagy rövid-e a hajuk, de azt már nem, hogy épp mit mutat az arckifejezésük. Egy sólyom még azt is látná ilyen távolságról, ha szempilla hullott valakinek az orrára, de nekünk erre nincs szükségünk.
Így lát egy kutya
Mint ahogy az ebeknek sem a mi látásunkra. A kutya olyan ragadozó, amely “eredetileg” sokszor gyenge fényviszonyok mellett mozgó prédára vadászik.
Egyszóval a kutya látása tökéletes a maga nemében, de más, mint az emberé – mondja Pongrácz Péter. A probléma az, hogy az etológiai kísérletek túlnyomó többségét az emberi látásra alapozva tervezik, így az apró részletek észlelése a kutyáknak gondot okozhat, ebből pedig téves megállapítások születhetnek.
Az Etológia Tanszéken Péter András PhD-hallgató a kutyák által látott lépet lemodellező programot készített, és embereken teszték, hogy a kép minősége mennyiben befolyásolja döntésünk sebességét és pontosságát. Bal oldalon az “eredeti” fotók, jobbra pedig az, ahogyan a tudomány jelenlegi állása szerint ezeket az ebek látják:
Az eredmény nem meglepő: a “homályos” képeket látva az első kettőnél nem volt nehéz eldönteni, merre jelez a kísérletvezető. A harmadikkal azonban, ahol a pillantás irányát kellene értelmezni, bizony az emberek is éppoly bajban voltak, mint a négylábú tesztalanyok.
Eddig a tudományos módszertan, most nézzük a gazdiknak szóló érdekességeket, amelyek a mindennapokban, egy átlagos kutya-gazdi kapcsolatban is tetten érhetők.
Látja a képeket, de “keveri” a színeket
Sokan még ma is abban a hitben vannak, hogy a kutyus nem érzékeli a kétdimenziós képet, vagyis nem látja a fotókat, a tévét. Pongrácz Péter ezt egy korábbi kísérlet felemlítésével cáfolja. Az ebeknek 10 tájkép és 10 embereket ábrázoló kép alapján megtanították, hogy mindkét típusra másként jelezzenek.
Nemcsak hogy különbséget tudtak tenni, de később általuk addig soha nem látott képekről is teljes bizonyossággal “megmondták”, hogy embereket vagy természeti részletet ábrázolnak-e. A tévéről már fentebb szóltunk: nagyon is jól látják, sőt. Színérzékelésben viszont ne számítsunk rájuk.
A rikító színű labda tehát csak azért hasznos, mert legalább a gazdi nehezebben veszíti szem elől.
Ismeretlen fenyegetés a sötétből
Minden kutyatartó előtt ismert jelenet, amikor az esti sétán Buksi megugat egy sötétben álló embert, kapu elé húzott kukát, kidobott autógumit, nagyobb papírdobozt vagy egy teli szemeteszsákot. Óvatosan, ugrásra készen megy egyre közelebb, megszagolja, esetleg meg is jelöli, majd mintha mi sem történt volna, séta tovább.
A gazdi ilyenkor általában kineveti a gyagyást, és nem érti, miért ijedt meg egy kukától. Azért, mert nálunk homályosabban és “gyengébb felbontásban” lát, amíg nem megy közelebb, amíg szagok, hangok nem sietnek a segítségére, a szokatlan helyen fekvő tárgyat nem tudja azonosítani – magyarázza az etológus.
Sőt, mivel az a valami mozdulatlanul “lapul”, még fenyegetést is jelent: mi van, ha lesben álló ellenség?
(Kiemelt kép: Europress Fotóügynökség)
