Megtudtuk, hol késett eddig a meleg

Minden évben Sándornak, Józsefnek és Benedeknek kellene meghoznia a meleget zsákban vagy anélkül. Weöres Sándor a forgatókönyvet is megadta:

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.

Ehhez képest – ahogy korábban írtuk – Sándor napján, március 18-án országszerte csapadék hullott, erős szél fújt és a hőmérséklet is visszaesett. Józsefkor, március 19-én már viszonylag jobb idő volt, a Dunától keletre kisütött a nap, majd többfelé felszakadozott a felhőket, az erős szél viszont maradt. Benedek viszont megmentette a csapat becsületét, kedden szépen süt a nap, esőre nem kell számítani, a hőmérséklet 17 és 23 fok közé emelkedett.

Az emberek tavaszért könyörögtek

És akkor lássuk, hogy miért volt olyan rossz idő a múlt szombati Sándor napon, és miért nem szűnt meg a szél vasárnap, József ünnepén. A választ egy népi mese, monda örökítette meg, amely Bibliai alakok főszereplésével varázsolja színes történetté a tél és tavasz fordulóját.

Történt egyszer, hogy kemény, hosszú tél volt, az emberek szünet nélkül imádkoztak az idő jobbra fordulásáért. Szent Péter nem győzte már hallgatni a számtalan fohászt, valószínűleg meg is sajnálta az embereket, ezért fogott hát egy hatalmas zsákot, megtöltötte a Nap melegével, és Sándorra bízta, vigye le a Földre az emberek közé.

Sándor azonban elfáradt az úton, a zsák is nagyon melegítette a hátát, hogy betért egy Tejút melletti kocsmába, hátha kicsit lehűl. Nemcsak lehűtenie sikerült magát, hanem ottfelejtenie is zsákostul, melegestül a kocsmában.

Hárman ittak, nem búsultak

Az emberek pedig csak türelmetlenkedtek, Péter ezért újabb zsáknyi meleggel Józsefet indította útra: keresse meg Sándort, és vigyék mindkét zsákot a Földre. Csakhogy József is éppúgy járt, ahogy Sándor, amikor találkoztak, már együtt iszogattak, dalolásztak a tejúti kricsmiben. Három a magyar igazság, Szent Péter Benedeket szalasztotta a másik kettő után, de a biztonság kedvéért az ő hátára is pakolt egy zsáknyi meleget.

De már Benedek is csak betért az ivóba, és a három cimbora együtt ivott, együtt mulatott, és együtt nem törődött a feladattal.

A tavasz első napja viszont feltartóztathatatlanul közeledett, a mennyek kapujának őrizője elveszítette türelmét, Mátyást küldte a három korhely után. De nem meleget adott a hátára, hanem korbácsot a kezébe.

Megbocsátottunk mindhármuknak

Mátyás pedig kikergette a kocsmából a három léhűtőt, így végül megérkezett a tavasz, rögtön három zsák meleggel együtt. Az emberek pedig úgy megörültek, hogy Sándornak, Józsefnek és Benedeknek el is nézték a késlekedést.

Ma már csak ritkán kerül szóba kis kitérőjük, sokkal inkább úgy emlegetjük őket, mint akik zsákban hozzák a meleget. Persze Mátyásról sem feledkeztek meg, hálából Jégtörő Mátyásnak nevezik itt, a földön.