– De hát látom, hogy olyan más a kisugárzásod!
– Igen, boldog lettem rögtön, hogy a 33 ezer forintos gázfűtésemet és a 20 ezer forintos lakbért könnyebben tudom kifizetni, mert 57 ezerből nem tudom, az biztos!
Egy zuglói szépségszalonban járunk, az asztal két oldalán a manikűrös és a vendég. A párbeszéd szokatlan, a körömreszelő és a csillogó géllakkok felett ritkán kerülnek szóba ennyire súlyos anyagi problémák.
A szalon kozmetikusa, fodrásza és egyben manikűröse, Rózsa Magdolna egy állásinterjú előtt találkozott először Kiss Katalinnal. Most csak egy kis igazításra jött vissza hozzá, mivel egy rossz mozdulat után két körme is megrepedt. A hónapok óta munkanélküli hölgy a zuglói Család- és Gyermekjóléti Központban hallott a díjmentes lehetőségről, a szociális szépségszalonról. Eredetileg csak egy kis lakkozást szeretett volna, mondván, ha “szép és kedves lesz, talán szívesebben felveszik”.
Ha már eljött hozzám, rábeszéltem egy gyors frizurára, egy finom sminkre és egy kis arcradírozásra, masszázsra. Éreztem, hogy jól esne neki a törődés. Eleinte nagyon tiltakozott, főleg az arckezelést illetően, de aztán ellazult, sőt, el is aludt az ágyon
– meséli mosolyogva Magdi.
A 65 éves nyugdíjas nő végül sikerrel járt, megkapta a takarítói állást. A havi plusz 85 ezer forint szó szerint az éhenhalástól mentette meg.
Egy szempillantás a szakadékban volt
Katalin egy zuglói szociális bérlakásban él, tavaly május óta teljesen magányosan, miután férje tíz év hosszú betegeskedés után meghalt. Gyerekeket nem vállaltak, de most azt mondja, szerencse, hogy így történt, mert az elmúlt években semmit sem tudtak volna adni nekik.
Nem voltunk lecsúszott emberek. A férjem gépészmérnök volt, én egy szállodában dolgoztam, és mellette biztosítóztam. Nem volt semmi gondunk, becsülettel megkerestük a pénzünket, és jól éltünk belőle. El sem tudtam képzelni, hogy ne ugorjak ki három napra Svájcba megebédelni. Most a sarki büfébe nem tudnék lemenni, ha buszjegyet kéne vennem.
A pár élete akkor került lejtmenetbe, amikor kiderült, hogy a férfi hasnyálmirigyrákban szenved. A betegség minden vagyonukat felemésztette: megtakarított pénzt, siófoki nyaralót, új autót, mindent. Később az asszony is állás nélkül maradt, aztán pedig jött az 57 ezer forintos nyugdíj, ami semmire sem volt elég.
Minden hónapban 93 ezer forintot költöttem rákos gyógyszerekre. A férjem áttétes lett, hétszer műtötték, az orvosok pedig csak tartották a markukat. Magyarországon az államtól szinte semmi támogatást nem kaptunk, egy osztrák alapítvány hozott pelenkát kocsiszámra, hogy arra legalább ne kelljen költeni.
Amíg a férfi egészséges volt, szinte minden hétvégéjüket a Balatonon töltötték a telken. Ezzel szemben az elmúlt hónapokban annak is örült, ha volt valami a hűtőben. Tudta, hogy lennének ingyen népkonyhák, de soha nem vitte rá a büszkesége, inkább napokig éhezett.
Egy-két jó szó csodákra képes
A Katalin történetéhez hasonlók szinte mindennaposak a zuglói Tükörkép Műhelyben. A szalont a kerületi önkormányzat nyitotta január elején azzal a céllal, hogy segítsenek a nagyon rossz anyagi körülmények között élőknek kitörni a sokszor évek óta tartó nihilből. A szociális szépségszalonba elsősorban olyanokat várnak, akik már régóta nem engedhetik meg maguknak, hogy fodrászra vagy manikűrösre több ezer forintot költsenek, illetve kiemelten foglalkoznak álláskeresőkkel, akik egy-egy interjú előtt rendbe hoznák a külsejüket. A szolgáltatás ingyenes, csak egy kupon szükséges hozzá, amit a helyi Család- és Gyermekjóléti Központban lehet igényelni.
Természetesen egy kellemes smink, egy jó frizura és a szép körmök önmagukban is hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy valakit szívesebben felvegyen egy munkáltató, de ennél jóval fontosabb, hogy a szépítkezés közben önbizalmat is csepegtetek a vendégeimbe. Előfordult, hogy valakivel körömápolás közben elpróbáltuk az állásinterjút, de gyakran már az is nagyon sokat jelent, ha valakivel beszélhetnek a problémáikról. Sok a magányos ember, akiknek hatalmas szüksége lenne a törődésre, bátorításra és itt erre van idő
– meséli az eddigi élményeit Rózsa Magdolna, aki szépítész és szociális munkás egy személyben.
A kétgyermekes anyuka tizenhét éve foglalkozik szépségápolással, és csaknem húsz éve végez önkéntes munkát különböző platformokon. Eleinte kórházi bohócműsorokhoz csatlakozott, később pedig, amikor kitanulta a kozmetika szakma mellé a fodrászatot is, egy hirtelen ötlettől vezérelve segítségnyújtás gyanánt ingyen hajvágásba kezdett. Többségében anyaotthonokba járt frizurát készíteni, de két éve nyáron például
A segíteni akarás mindig is a személyiségének a része volt, de egy bizonyos ponton úgy érezte, pusztán az empátiás készsége kevés. Először beiratkozott egy OKJ-s családpedagógiai mentorképzésre, majd felvételizett szociális munka szakra. Utóbbit most fejezte be, ám közel sem végleg, mert februártól az ELTE mesterszakán folytatja. Mint mondja, szeretne szakmailag még tovább fejlődni, akkor is, ha hivatalos papírja már van a szakmájáról.
Magdi egyébként maga is megküzdött az élet nehézségeivel. Elvált, ezért egyedálló anyaként neveli két gyermekét,
Berci nem reagált a kemoterápiára, ezért csontvelődonort kerestek neki, és 2014 elején megtörtént a transzplantáció. A fiú azóta tünetmentes, és édesanyja nagyon reméli, hogy teljesen meg fog gyógyulni.
Bercivel olyan fájdalmakon mentünk keresztül, hogy én eléggé megerősödtem. Minden nap, minden este a pozitívumokra kellett koncentrálnunk, és ezért ez a szemlélet még inkább a részemmé vált. Amikor a vendégek a szalonban elkezdik mesélni a sok-sok bajt és sorscsapást, akkor én mindig rákontrázok valami pozitívval. Kell az empátia, de nem szabad belemenni a gödörbe az ügyféllel.
A szomszédba mentek a jó ötletért
A Tükörkép Műhely ötlete Zugló szociális ügyekért felelős alpolgármesterétől, Szabó Rebekától származik, aki egy budapesti szalon alapján valósította meg a tervét.
Szabó Rebeka innen nyerte az ihletet, amit aztán hosszú egyeztetések után a helyi képviselő-testület elfogadott, és meg is valósítottak.
Rózsa Magdolna munkájának pedig egyre nagyobb híre megy városszerte.
Elmondása szerint több szépségápolásban dolgozó kollégája jelezte, hogy szívesen segítenének ők is valamilyen formában, épp ezért a közeljövőben terveznek egy tavaszváró napot, amikor szeretettel fogadják azokat a kerületben lakókat, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak, hogy az új évszak közeledtével túl sokat áldozzanak a külsejükre.
