Lotti
Mielőtt leírnám az első három hét tapasztalatait, szeretnék reagálni az előző, bevezető cikkünk alatt található kommentekre.
Sokan kérdeztétek, hogy miért nem a LifeTilt módszert választottam, ugyanis csak az lehet hatásos, semmi más. A válaszom erre a következő: mert addig még életemben nem hallottam róla. Utánanéztem, hogy mi ez a nagy felhajtás.
Tényleg LifeTilt Tominál lenne a Szent Grál, ahogy azt 10-ből 9 nő állítja?
Remélem, senki nem tör az életemre emiatt, de miután átnyálaztam az életművét, arra jutottam, hogy nincs nála. Ő ’csak’ egy jó üzletember, aki ügyesen ráérzett arra, hogy a magyar nők jelentős hányada elégedetlen a testével, és – valószínűleg a hibás apaképüknek köszönhetően – odáig van a macsó, ,,márpedigénmindenkinekmegmondomafrankót” férfiakért, akik megalázzák őket és beléjük törlik a lábukat. Ahogy azt leszűrtem az edzéstervéből (amin egyébként látszik, hogy sok energiát fektetett bele), tulajdonképpen az ő módszere is a kemény munkára és a mértéktelen evés visszaszorítására épül (máshogy hogyan is lehetne bármit elérni?). A fő különbség közte és a többiek között a stílus és a motiváció módja. Röviden: vannak emberek, akiket a siker motivál, és vannak, akiket a kudarc. Hosszabban: Az előbbi csoport akkor szárnyal, ha biztatják, ha pozitívan állnak hozzá (pl.: ,,Meg tudod csinálni!”, ,,Mindenre képes vagy!”), az utóbbi pedig akkor produkál jelentős eredményeket, ha negatív képekkel riogatják őket (pl.: ,,Ha most megeszed azt a pudingot, akkor mindig ilyen ronda leszel!” vagy ,,Nem csoda, hogy így nézel ki, ha így elhagyod magad!”).
Mindkét módszer hatásos, viszont – mivel viráglelkű ember lévén én az első csoportba tartozom – inkább maradnék Réka ösztönző szavainál. Nem zavar, ha valaki máshogyan van bekötve, de nálam a kedvesség jobban működik. Ehhez készítettem szemléltetésképpen az alábbi illusztrációt:
Na de kanyarodjunk is vissza az edzéshez. Rá kellett jönnöm, hogy tarthatatlan a mindennapi gyúrás, egyszerűen nem mindig fér bele az időmbe. (Ezt úgy próbáltam kompenzálni, hogy ha kiesett egy nap, akkor másnap hosszabb ideig edzettem.) Az első héten egy-egy 1,5 kg-os súlyzót használtam, a második héttől pedig 2-2 kilogrammra emeltem a súlyokat (Azt csak jóval később vettem észre, hogy a súlyok közötti rúd még pluszban fél-fél kilós). Körülbelül a 10. nap tájékán kicsit elszaladt velem a ló, mert lábsúlyokat is magamra tettem edzés közben, és miután végeztem, nem vettem le őket, hanem még fél órát bicikliztem a levegőben a kanapén henyélve. Emiatt másnap beütött a krach: egy régi horror síbaleset (jeges pálya, rosszul sikerült farolás, le nem oldó kötés, kicsavarodó bal láb, spiráltörés és hónapokig tartó lábadozás – érted, lábadozás, haha) óta néha-néha úgy dönt a térdem, hogy neki nem jó a helyén és kicsit arrébb megy, ezzel őrületes fájdalmat okozva a gazdatest számára. Nem meglepő módon a lábsúlyoknak (és a saját botorságomnak) hála ez megismétlődött. Miután sikerült visszapattintanom, egy napig pihentettem, illetve pár napig csak ülve súlyzóztam, hogy ne terheljem. Tanulság: ne használj lábsúlyokat, ha gyenge a térded.
Az étrendemen szerencsére nem igazán kellett változtatnom. Talán több tojást eszem, mint eddig, de ez nem esik rosszul, hiszen minden formájában imádom. (Ennek – és a véletlennek – köszönhető legutóbbi undorítókaja-felfedezésem is: rájöttem, hogy a főtt tojás-Ferrero Rocher kombó egészen jó párosítás. Eskü nem direkt ettem meg a kettőt egymás után, az Élet hozta így!)
Megpróbáltatásaim ellenére sikeresnek mondanám az első három hetet, mivel fittebbnek, energikusabbnak érzem magam, ráadásul a felkaromon lévő, eddig láthatatlan pukli is kezd előbújni titkos rejtekhelyéről. A 2. háromhetes ciklusban a felkar-felsőtest tornát intenzív hasizom gyakorlatokkal fogom kiegészíteni, remélhetőleg a következő bejegyzésben már látható is lesz némi eredmény.
Maci
Lottival ellentétben én már kevesebb pozitív fejleményről tudok beszámolni. Amitől a legjobban tartottam, vagyis a napi egyszeri, legalább húszperces testmozgás beiktatása számomra is problémás volt. Hozzá képest amúgy négynapos csúszással kezdtem el az edzéseket, ráadásul, mint ahogy korábbi cikkünkben írtam, két hétre hazalátogattam Kárpátaljára a szüleimhez, ahol nem teljesen úgy sikerült végrehajtani a terveimet, ahogy szerettem volna:
- Az ott töltött 14 nap alatt 9-szer edzettem
- Nem futottam egy métert sem, mert olyan fagyos volt a talaj mindenütt
- A favágós-edzés sem jött össze, mert apám eminens volt, és mindent felaprított még január első heteiben
- A diétás terveim is dugába dőltek, mert anyám jól és sokat főz, én pedig rendkívül gyenge jellem vagyok
Az edzésem abban öltött testet, hogy reggelente klasszikus testnevelés órai feladatokat végeztem, amelyek számát és mennyiségét alakalomról-alkalomra növeltem. Első ízben összesen 30 felülés és ugyanennyi fekvőtámasz, míg az utolsó alkalommal már 60 fekvőtámasz, 60 felülés, 60 guggolás, 30 fordított felülés, 60 vádligyakorlat + kétszer (jobb és bal karral külön-külön) 45 súlyzógyakorlat, 5 kg-os súlyzóval volt a terítéken.
Amit ezzel elkezdtem, nem igazán segít az áhított kockahas elérésében, hiszen ha lentebbi képeimet nézzük, túl sok változás nem látszik rajtam. Érzem ugyan, hogy most már vannak izmok a testemben (az első napokban a minimális izomláz abszolút rádöbbentett erre), de ugyanúgy 74 és fél kilót nyomok, mint pár hete, igaz a közérzetem már jobb, kevésbé érzem puhának magam. Az viszont biztos, hogy az eddig elkezdett feladatok önmagukban kevesek, tehát változtatnom kell. Jó lenne, ha kicsit javulna az időjárás, mert akkor végre elkezdhetnék futni. Addig is kezelésbe veszem a szobabiciklit és tekerem, amíg nem félek attól, hogy bokámat töröm a Római parton.
Előrelépés, hogy sikerült rendszert vinnem az étkezésembe és naponta négyszer eszem egy keveset. A csokit egy az egyben ignoráltam, Túró Rudival is csak háromszor bűnöztem, de a búzasör ivásának többször is áldozata lettem. Fontolva haladok, igyekszem folyamatosan változtatni az étrendemen. Amiben viszont drasztikus változásokra lesz szükségem, azok az edzésmódszereim, ha hatékony változást szeretnék elérni. Elnézve azt, hogy mások hogyan haladnak:
van rendesen lemaradásom, ezért a sima mezei tornát kicsit hanyagolom, és új kihívást választok, Cindy Crawford edzésmódszerére váltok:
A jelenlegi helyzetnél biztosan jobb lesz, mert még eléggé formátlannak érzem a testemet továbbra is, ahogy a mellékelt ábra is bizonyítja. Tanácsokra továbbra is vevő vagyok.
