Alphonse Gabriel Capone akkor is nehezen lehetett volna “rendes ember”, ha lettek volna ilyen irányú tervei. Szülei Nápolyból költöztek az Egyesült Államokba1894-ben, Al öt évvel később született egy New York-i nyomornegyedben. Kilencen voltak testvérek, ő volt a negyedik.
Al, a Sebhelyes arcú
Durva, kezelhetetlen gyerek volt, másodszor járta a hatodikat, amikor megverte egyik tanárát, majd örökre hátat fordított az iskolának. Nem volt buta, de a tanuláshoz nagyon Dolgozott eladóként, könyvkötő mellett, lőszergyárban, tekepályán, de a munka “kötött” világát nem tudta elviselni. Őt pedig agresszív, antiszociális viselkedése miatt főnökei rakták ki egymás után. Egyenes útja volt az alvilágba.
Tinédzserként lépett be Frankie Yale bandájába, egy brooklyni bárban lett csapos és kidobó. Itt balhézott össze Frank Gallucióval egy lány miatt, akkor szerezte arca bal felére a világhírűvé vált vágást, amely miatt a Sebhelyes arcú gúnynevet ragasztották rá. Az Al megszólítást ő követelte ki magának. Egyrészt nem volt büszke olasz származására, és az Al “amerikaiasabban” csengett. Másrészt egy keményfiút mégsem hívhatnak Alphonse-nak…
Még csak 19 éves volt, amikor megnősült, fia született. Közben pedig eddigi “főnökének” mentora felfedezte tehetségét, és meghívta chicagói bandájába. Ő volt Johnny Torrió, aki mellett Al Capone kitanulta a mesterséget, akire apjaként tekintett, és akihez mindig hűséges volt.
Az alvilág élén
A nagy nap 1920. január 16. után virradt fel a banda számára, ekkor tiltották be Amerikában az alkoholtartalmú italok gyártását, szállítását és forgalmazását. A duó hamar meglátta a szesztilalomban rejlő lehetőségeket, azonnal nekikezdett a csempészhálózat kialakításához.
Aki az útjukban állt, eltették láb alól, miként a chicagói maffiafőnököt, Jim Colosimót is, aki egyébként Torrio nagybátyja volt. Aki nem lépett vissza a vetélytársak közül, mind az életével fizetett. Volt, akit saját főhadiszállásán lőttek agyon “ismeretlen tettesek”, temetésén pedig a legszebb koszorún az “Altól” felirat állt.
Az erőszak volt Al Capone igazi terepe. Torrió egy merényletben életveszélyes sérüléseket szerzett 1925-ben, és úgy döntött, visszavonul. Az “üzletet” természetesen barátjára, bizalmasára, azaz Al Caponéra hagyta. A 26 éves férfi egy csapásra egy körülbelül ezer fős banda vezére, Chicago leghatalmasabb maffiafőnöke lett.
Mindenkit lefizetett, a városi közigazgatás a zsebében volt, ő irányította a szeszkereskedelmet, övé volt a szerencsejáték és prostitúció minden bevétele. A metropolisz szomszédságában fekvő Cicero városába költözött, ahol középkori hűbérúrként viselkedett. A polgármestert például egyszer a nyalt utcán, rendőrök szeme láttára pofozta fel, mert az nem egyeztetett vele egy rendelet kiadásáról. De 1927-ben emberei megostromolták a chicagói rendőrséget is.
A szembeszegülőket, vetélytársait mind eltette láb alól, ha kellett, a saját kezével ölt. Miközben ő maga is merényletek célpontja volt, tucatnyi testőrrel és golyóálló autóval közlekedett. Elegánsan öltözködött, szerette az ékszereket, szívesen cseverészett riporterekkel, miközben egyfajta modern Robin Hoodot játszott.
Lehetetlen volt elkapni
Özvegyek, árvák javára adakozott, a közvélemény egy darabig tényleg elhitte, hogy a köz javát szolgálja. Ő maga így fogalmazott:
A város lakóinak kilencven százaléka iszik és szerencsejátékot játszik, bűnöm csak annyi, hogy biztosítom számukra ezeket a mulatságokat.
Közben pedig folyt a vér. Al Capone leghírhedtebb akciója az 1929-es Valentin napi mészárlás volt: a rendőrnek öltözött gengszterek a rivális Moreno-banda hét tagját végezték ki egy garázsban.
A polgármesterrel és a rendőrséggel a “zsebében” a Sebhelyes arcú érinthetetlen volt, bár a Bálint napi vérengzés kicsapta a biztosítékot. Philadelphiában tiltott fegyverviselésért egy évet kapott, amiből kilenc hónapot ült le luxuskörülmények között. Lassan viszont a nagypolitika és a közvélemény is mielőbb rács mögött akarta látni a maffiafőnököt.
De nem volt könnyű. Egy évtizedig folyt a hajsza Al Capone után, mire végre 1931-ben 22 rendbeli adócsalásért 11 év börtönre ítélték. A gyilkosságokat, a zsarolásokat, a megvesztegetéseket, a kábítószer- és szeszcsempészést megúszta.
Először Atlantában ült, majd az Alcatrazban, de nem töltötte le büntetését: egészségi állapotára való tekintettel 1939-ben kiengedték. A börtönben kiújult a vérbaja, elméje elborult, az orvosok szerint szellemi képességei egy gyermekével voltak egyenlőek. nyolc évig élt még visszavonultan családi körben floridai birtokán, míg 1947. január 25-én 48 éves korában agyvérzés vitte el.
