Magyarországon már alig kilenc évvel a világ első utcai gázlámpáinak megjelenése után, 1816-ban kezdett világítani az első gázlámpa (a Nemzeti Múzeum előtt), tömeges elterjedésükre viszont az 1850-es évek második feléig kellett várni, hiszen a mai II. János Pál pápa tér oldalán csak 1855-ben nyitott meg a Légszeszgyár, ami gázzal látta el a fényt először 1856 szentestéjén adó belvárosi, illetve Rákóczi úti utcai lámpákat. Buda és Pest 1873-as egyesítésekor Pest utcáit egyébként 1669, Budáét pedig további 501 ilyen fény világította meg, de a lakásokban még további negyvenötezret találhattunk volna belőlük.
Az elektromos világítás XIX. század végi megjelenésével a hirtelen ósdivá váló rendszer kisebb meglepetésre nem szorultak ki teljesen a főváros utcáiról, sőt, néhány túlélőjüket még a Kádár-kor derekán is kézzel gyújtották meg: a lámpagyújtogatók egy hosszú póznával előbb ügyesen kinyitották a lámpatestekbe futó gázvezetékek csapját, majd kanóccal begyújtották a fényeket.
A British Pathé közel végtelen filmgyűjteményében akadtunk rá egy éppen ötven évvel ezelőtt, 1966-ban készült, másfél perces filmhíradóra, az Életet az éveknek című tévésorozattal ismertté vált, de leginkább filmrendezőként és operatőrként működő Knoll István Budapesti gázlámpák című rövidfilmjére, mely még harminchat fős lámpakezelő-csapatról számol be, sőt, a gázlámpák szerkezetét is megismerhetjük belőle – ma is épp ilyenek állnak még a Budai Várban, a Margitszigeten, vagy épp a Lukács Fürdőnél.
A filmhíradó érdekessége, hogy rögtön az elején láthatjuk benne a Lánchídon a második világháborús pusztítás után végül már nem újjáépített vámszedő házakat:
És a lámpagyújtás mechanizmusát – ez némiképp egyszerűbb volt az eredetinél, hiszen itt már gázgombaizzók adták a fényt, és nem volt szükség a pózna végére tűzött, borszesszel átitatott rongyra:
A teljes filmet itt nézheti meg:
