Toszkánáról a legtöbb embernek a gyönyörű városok és falvak évszázados, girbegurba utcái, épületei, a finom ételek, borok, és a festői tájak jutnak eszébe, de a Tirrén-tenger partjának homokja nem mindig az, aminek látszik.
A Rosignano Solvay közelében fekvő, egyszerűen csak Spiagge Bianche-ként (fehér partok) ismert helyeket ugyanis homok helyett egy kémiai gyár mellékterméke borítja.
Az 1863-ban alakult belga Solvay 1912-ben nyitotta meg első olasz gyárát, a Livornótól alig huszonöt kilométerre fekvő Rosignano Marittimo közelében. Az évtizedek alatt a gyár óriási ütemben nőtt, annyira, hogy dolgozói egy egész várost építettek a közelben: Rosignano Solvay-t.
A hétköznapokban leggyakrabban használt kemikáliákat – így hidrogén-peroxidot, kálcium-kloridot, klórt vagy nátrium-karbonátot (sziksó) – gyártó üzemben azonban a mészkő mellett más, emberi szervezetre káros melléktermékek, így arzén, kadmium, króm, ólom, ammónia és higany is keletkeznek, ezt az elegyet pedig évtizedek óta egyszerűen a tengerbe öntik. Ez adja a partszakasz fehér homokját, melyen minden évben fürdőzők tízezrei pihenik ki a hosszú munkanapok fáradalmait, az ártalmas anyagok pedig lassan utat találnak a szervezetükbe.
A környéken élők közt a 2008-2010 közti időszakban mérhetően magasabbak voltak a halálozási adatok: a férfiak körében 2,2, a nők pedig 8,3 százalékkal haladták meg az olasz átlagot, sőt, a 65 év alattiak közt is jóval több daganatos megbetegedést diagnosztizáltak.
A probléma megoldására azonban senki nem fordít energiát, annak ellenére is, hogy a helyet az ENSZ környezetvédelmi programja már 1999-ben a Földközi-tenger 15 legszennyezettebb partszakasza közt emlegette. A parton nincsenek veszélyre figyelmeztető táblák, sőt, a Spiagge Bianche-t úszásra és fürdőzésre alkalmas, biztonságos helyként ajánlják.
