Élet-Stílus

Az állatvilág az oka, hogy kiborulunk, ha nem akarnak szexelni velünk!

Az egész egy ártatlan tweettel kezdődött. Neil de Grasse Tyson fizikus az élvezet természetes szelekcióban betöltött fontos szerepéről posztolt, sokan azonban szemrehányást tettek neki, mert elfelejtkezett azokról az állatokról, akiknek szokatlan és kegyetlen párzási szokásaik vannak.

Az emlősök nagyon logikusan úgy fejlődtek, hogy az agyukból örömérzetet okozó vegyi anyagok szabaduljanak fel, amikor a túlélés szempontjából valami pozitív dolog történik. Minél fontosabb egy viselkedésforma e szempontból, annál kellemesebb művelni, mivel a testet elárasztják a boldogságért felelős vegyi anyagok, mint a dopamin, a szerotonin, az oxitocin illetve az endorfin.

Ezzel szemben, amikor valaki vagy valami az életrünkre tör, rossz érzések öntenek el bennünket. A kortizol hatására jön a félelem, a szorongás és a stressz, de ugyanez az érzet figyelmeztet a fizikai fájdalomra is. A szorongató érzés azért hasznos, mert motiválja az emlősöket, hogy sürgősen cselekedjenek, fussanak, ahogy a lábuk bírja.

Ez legalább szex, baby!

Talán furcsán hangozhat, de az intim együttlét sem egy merő gyönyör, sőt a tudósok szerint a párzás jutalmak és fenyegetések összessége.

És ezzel egy percig sem azt akarjuk azt mondani, hogy a fájdalmas szexuális élmény természetes, vagy elfogadható lenne.

Csupán arról van szó, hogy az evolúció magyarázatot ad arra, miért annyira kínzó a romantikus természetű csalódás.

Az állatvilágban a szaporodásig vezető út, és maga a procedúra gyakran kellemetlen élmény, és a nemi szervek folyamatosan fejlődnek, hogy versenyképesek maradjanak a túlélési harcban. A szaporodással járó kellemes érzések pedig kétségtelenül arra motiválják az egyedeket, hogy még a fájdalmas csomag ellenére is partnert keressenek a dologhoz.

Az embereknek ugyan nem kell megküzdeniük tüskés nemiszervekkel vagy kannibál hajlamú nőkkel, de a lelki fájdalom kéz a kézben jár az emberi intimitással. Az elutasítás, más életünket veszélyeztető történésekhez hasonlóan, kortizolt szabadítanak fel a szervezetben, ami kiírtja a boldogsáért felelős anyagokat. Egyenesen a túlélésünkkel szembeni fenyegetségt élünk meg ilyenkor, még akkor is, ha éppen nem a szaporodás a cél. 

Semmi sem történik véletlenül

És ezzel az okfejtéssel magyarázható az is, hogy miért borulunk ki reggel, amikor a tükörbe nézve megállapítjuk, hogy egy jókora pattanás nőtt az orrunkra. Hiszen, ha szigorúan evolúciós szempontból értelmezzük a helyzetet, akkor rontja génjeink örökítésének esélyeit.

Az elutasításkor érzett rossz érzésnek azonban igan nagy gyakorlati haszna van, mert arra sarkallja az embert és a többi emlőst, hogy feladják az elérhetetlen partnerekért folytatott küzdelmet és tovább szemezgessenek a kínálatból.

Psychologytoday

Ajánlott videó

Olvasói sztorik