Három ember ül egy függöny előtt, karjukat átdugják egy kisebb lyukon. A túloldalon nagy munkában vannak, épp tetoválják őket. A Szimpla Kert és a Pop-Up Tattoo ’Légy bátrabb a legbátrabb gyermekekért!’ nevű rendezvényén járunk, melynek lényege:
Óriási volt az érdeklődés, két nap alatt körülbelül hatvan ember jelentkezett, és mivel sokan kiszorultak, a Pop-Up Tattoo művészei szeretnének folytatást. Az eseményen négy tetováló dolgozik: Szenteleki Dóra, Jakócs Dorottya, Dorca Borca és Ódor Viktor egy percre sem pihen, amint elkészül egy tetoválás, már kezdik is a következőt. A workshop ötletgazdája nem ők, hanem a Szimpla Kert munkatársa, Kópis Benedek volt: minden hónapban más alapítványt támogatnak a Szimpla Kert Treasures programsorozata keretében.
Szenteleki Dóri tizenhat éve kezdett el tetoválni, és nyolc éve foglalkozik vele intenzívebben. Jelenleg a Pop-Up Tattoo lelkes csapatának tagja.
A Pop-Up egy francia kezdeményezés mintájára alakult. Kortárs magyar grafikusok munkáiból szervezünk kiállítást, az egyes műveket pedig a bőrükre vásárolhatják az érdeklődők.
Kiskéry Dánieltől, az esemény kreatív menedzserétől tudom meg, hogy a négy-öt független grafikuson kívül a tetoválók is terveznek grafikákat, a tetoválásra vágyók pedig 2-300 minta közül választhatnak, de nem egyentetoválásról van szó: a szervezők megkérték a jelentkezőket, hogy küldjenek magukról egy 3-5 mondatos bemutatkozást, ez alapján döntötték el, kire mi kerül.
A tetoválásra várakozó Papp Annamari csak egy kicsit izgul, mivel még sosem varratott úgy, hogy nem tudja, mi lesz a végeredmény. Igaz, ez már körülbelül a tizenhetedik tetoválása lesz, szóval elfér rajta bármi. Megnézte a Pop-Up csapatának munkáit is – nem adnák a nevüket olyanhoz, ami nem igényes.
Nála is nyugodtabb Nemes Judit, akin meg sem látszik, hogy épp a karját tetoválják.
Egyáltalán nem aggódom, mert már régóta ismerem a tetoválót. S ha egész életemben fogok is viselni valamit, ami nem tetszik, ez semmiség ahhoz képest, amit a beteg gyerekek átélnek.
Az eseményre ellátogatott Sedlák Gabriella, a Démétér Alapítvány koordinátora is. Az alapítvány célja, hogy nemcsak fizikálisan, de lelkileg és szociálisan is segítse a beteg gyerekeket és szüleiket. Amikor a kicsi kórházba kerül, a család jellemzően kettészakad: az egyik szülő otthon marad az egészséges gyerekkel, és mellette pénzt keres, míg másikuk a beteggel van. Így nem tudnak találkozni, a másik gyerek hiánya pedig csak fokozza fájdalmukat. A Démétér Házban viszont élhetnek egy kis családi életet. Jelenleg kilenc apartmanjuk van, és mindegyik foglalt, ezért bővíteni szeretnék a Szent László Kórház melletti épületeket, amihez azonban 100 millió forintra van szükség. A már meglévő kilenc ház felépítéséhez is ugyanennyi pénz kellett.
Sedlák Gabriella szerint ezek a családok minden támogatást megérdemelnek.
Ha kiderül a diagnózis, az rendkívül megterhelő számukra lelkileg, fizikailag és anyagilag egyaránt. Az egyik szülő szavaival élve, mintha víz alá nyomták volna a fejét, és onnantól kezdve megszűnt minden.
Közben elkészül az első tetoválás. Király László mosolyogva mutatja a karját díszítő mintát: két összefonódó kéz.
Lászlónak nagy szenvedélye a tetoválás, ez már a nyolcadik. Ha az ember egyszer rákap, állandóan a következőn gondolkozik, mondja. Emellett az adományozás is motiválta. A kisfia koraszülöttként jött a világra, emiatt ha támogatásról van szó, csakis a gyerekek jöhetnek nála szóba.
Rácz Erika bokájára egy nagyon különleges rajzot varrtak: Dorca, a tetováló, akivel régóta ismerik egymást, megkérte Erika kislányát, tervezze meg édesanyja tetoválását.
Szőrös Anita párjával és gyermekével érkezett. Anita maga is érintett: kislánya két és fél éve gyógyult fel leukémiából. Lara kórházi kezelése a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán tizenegy hónapig tartott, utána pedig egy évig otthoni körülmények közt kapott kemót. Ez idő alatt Anita igyekezett minden negatívumot kizárni az életükből, egyfajta védőburokkal vette körül a családot. A szerettei rengeteget segítettek a fiatal anyukának: párja, István, és a férfi kamaszfia mellette álltak a bajban. Ez az összetartás lendítette át őket ezen a nehéz időszakon.
„Amikor a kemoterápiás kezelések miatt kihullott a haja, szolidaritásból nagyon rövidre vágattam a sajátomat. Később együtt növesztettük meg – Larának már a fenekéig ért –, és közösen levágattuk, hogy felajánljuk egy alapítványnak, ami beteg gyerekek számára készít parókát. De kupakokat is rendszeresen gyűjtünk. Folyamatosan figyeljük, kinek tudunk segíteni.”
Hasonlóakon ment keresztül Takács Andi is. Kisfiánál, Levinél májusban leukémiát diagnosztizáltak. Mivel kemoterápiával nem tudták gyógyítani, transzplantációra volt szüksége. Egy 19 éves izraeli fiú felajánlásának köszönhetően igen hamar, augusztusban sor került az őssejt-beültetésre. A műtét idején Andi mindkét fiával együtt beköltözött a Démétér Házba, így mindig tudta fogni Levi kezét.
Sajnos kevesen tudják, milyen fontos, hogy minél többen jelentkezzenek őssejtdonornak, hívja fel a figyelmet egy komoly problémára Andi barátnője, Pintér Éva. Pedig a beavatkozás egyáltalán nem jár fájdalommal, ami visszariaszthatná a segíteni vágyókat. Évát ugyan elutasítottak az alacsony hemoglobinszintje miatt, de mindenkit arra buzdít, próbálja meg.
Donornak minden országos vérellátó intézménynél lehet jelentkezni, ahol vért vesznek az illetőtől. Amennyiben megfelelt véradónak, őssejt-donorja lehet egy rászorulónak. Ez egy-két kellemetlen vizsgálattal és pár nap kórházi kezeléssel jár, de, ahogy Andi fogalmaz, a donor cserébe megmenthet egy életet.
Bár az elején izgultam, rájöttem, nem az a lényeg, hogy nekem tetsszen, hanem az üzenet
– vallja be Starck Szandra.
Az eseményen 220 000 forint adomány gyűlt össze a Démétér Alapítvány részére. Év elején pedig következik az ismétlés.
