Kezdeti nehézségek
Dr. Hardi Richárd 21 éve szemészeti műszerekkel megpakolt bőröndökkel indult útnak Kongóba, Afrika második legnagyobb országába.
A célállomás Kelet-Kasai tartomány, Kabinda városa volt, ahol eleinte egy belga megszállás alatt épült, 35 méter hosszú pavilonokból álló kórházban dolgozott.
Az első tíz évben rengeteg minden történt, ami nem a szemészettel kapcsolatos. ’98-ban háborús időszak lépett föl, az akkori sebészünk elmenekült, rám hárultak a sebészeti feladatok. Mindenfélét kellett csinálni, amire éppen szükség volt.
A 2002-ig tartó háború elég komolyan lerombolta az országot. Nem fizikailag, mert a kis kunyhókat könnyen újjá lehet építeni, de az amúgy is labilis egészségügyi rendszer összeroppant.
A harcok vége után újra szabadon lehetett mozogni az országban, és egyre több beteg ment hozzájuk távolabbi helyekről is.
Új utakon
A magyar orvos úgy döntött, hogy Kabindától 150 kilométerre fekvő, kétmilliós Mbuji-Mayiban, Kongó gyémántfővárosában egy bérelt házban nyit szemsebészetet. Az első stáb 15 főből állt, de dr. Hardi Richárdon kívül nem volt orvos, mindent egyedül csinált.
Akkor a helyi optikus még smirglipapírral csiszolta az üveget, hogy beleférjen a keretbe. A feladat mára Hardi egyik segítőjére hárult, aki berajzolja és lecsiszolja az üveget a keretbe.
Céljuk, hogy népegészségügyi, minőségi és átfogó ellátást nyújtsanak, ami elérhető a szegényeknek, a gazdagoknak egyaránt, de a misszió inkább előbbiekhez szól.
Jelenleg négy rendelési box áll rendelkezésükre. Az egyik Hardi Richárdé, a másik három az általa betanított afrikaiaké. Mint fogalmazott, a perspektíva, hogy minél több helyi fiatalembert kiképezzenek.
Tengernyi beteg
Mivel Kongóban a társadalombiztosítás nem működik, az egészségügyi ellátásért mindenhol fizetni kell. Ezért is a személyzet egyik legfontosabb tagja a szociális nővér.
Ő állapodik meg a betegekkel, hogy milyen árat kérünk egy műtétért. Elkezd vele beszélgetni, felméri a helyzetet. Megnézi, van-e kísérő. Megnézi, hány és milyen telefon van a kezükben. Akinél iPhone-t lát, tudja, hogy szilárd háttér van mögöttük.
Mostanra évente húszezer beteget látnak el. A rendelésre látogatók 20 százalékát műtenie kell a magyar szakembernek, a leggyakoribb a szürkehályog.
Hardi Richárd felhívta a hallgatóság figyelmét, a világon a vakság első oka a szürkehályog, mert nincs aki megoperálja ezeket a betegeket ezekben az országban. Kongóban körülbelül 300 ezer vak beteg van, a tartományukban 40 ezer. Kialakulásának első oka az UV-sugárzás, de a higiénia és a genetika is nagy szerepet játszik benne.
A legnagyobb gond az, hogy a betegek túl idősen kerülnek hozzájuk.
Ha gyerekkortól totálisan fedett a látás, akkor nem alakul ki látás. Az agy nem tanul meg látni, a látóideg nem működik rendesen. Ha 6-7 éves kor után operáljuk meg a gyereket, akkor bár látni fog, de nagyon gyengén.
A gyerekeken végzett műtéteket altatásban kell csinálniuk, amihez jó altatóorvos és műszerek szükségesek, ami általában nincs. Intravénás szerekkel altatnak, aminek hatásfoka jó lehet, ha nagyon ügyes, aki adagolja.
Fül-orrgégész nincs az egész megyében, fogász is csak egy, de nagyon drága, ezért gyakran fordulnak hozzájuk más problémákkal is a kongóiak.
Fotó: Berecz Valter
Víz van, de nem a csapban
Áram gyakorlatilag nincs a városban, ezért mindenért meg kell küzdeniük. A problémát generátorral és szünetmentes tápegységgel próbálják meg orvosolni. A belső vidékeken pedig gazdagnak számít az, akinek napelemes a háza.
Őt megrohanják a többiek, töltőállomás alakul ki. Telefonokat, zseblámpákat, akkumulátorokat töltenek az illetőnél, és sokan ebből élnek.
Ami meglepő, hogy a falvakban lényegében mindenkinek van telefonja, még akkor is, ha nincsen hálózat.
Kongóban rengeteg a víz, évente 1600-1800 mm csapadék hullik, ami nagyon sok. A baj azzal van, hogy a forrásokat be kell fogni, fel kell pumpálni a víztoronyba. Tehát víz van, de nem a csapban.
Az iskolákban akkora a szegénység, hogy a gyerekek a fejükön viszik a széket az órákra.
Veszélyes kirándulások
Az országban utazni nagyon komplikált, ennek ellenére a magyar orvos és csapata időközönként távoli missziókon vesz részt, hogy esélyt adjon a szemészeti centrumtól messze élő embereknek is.
Az általában kéthetes túrákra napokig készülnek, 700-800 kilogrammos szállítmánnyal indulnak útnak. Előfordult, hogy leszakadt alattuk a fából tákolt híd és aludtak már nagy esőzésektől sártömeggé változott útba ragadva is.
Sok helyen van kiképzett szakápolójuk, aki vizsgálja és gyűjti a betegeket. Aztán szólnak nekik, hogy van már egy bizonyos számú szürkehályogos beteg, Hardi Richárdék pedig összepakolnak és indulnak.
Fotó: Berecz Valter
Autót szerel, olvas, sakkozik
Az előadáson elhangzott a kérdés, mi tartja fenn benne az együttérzést ennyi idő után is?
Erőt ad a tudat, hogy a betegek rám várnak. De vigyázni kell rá, hogy az embernek maradjon saját és imaélete.
Mivel Kongóban több, mint száz nyelvet használnak, dr. Hardi Richárdnak sokat segít, hogy mindig van mellette tolmács. Ő elmondja a diagnózist és a tanácsokat franciául, amit lefordítanak az adott törzs nyelvére, bár az alapvető szavakat, mint szúr, viszket, homályos, mindenhogy megérti.
Állítása szerint betegei rendkívül türelmesek és példamutatóan veszik tudomásul azt is, ha nem lehet rajtuk segíteni. Van, hogy öt napot is várnak a vizsgálatra.
Arra a kérdésre, miként kapcsolódik ki, úgy felelt, autót szerel, olvas és ha teheti, sakkozik. Nincs lehetősége sportolni vagy sétálni a városban, mert fehér emberként állandóan megszólítanák.
Sztorik
Egy idős férfi egy évet várt rájuk, miután akkor érkezett Hardi Richárdék missziójára, mikor ők már elmentek. A helyi nővér tájékoztatta őt, hogy lekéste a rendelést.
– Mikor jönnek vissza?
– Egy év múlva?
– Jó, akkor én megvárnám őket.
Az úriember ugyanis 600 kilométert gyalogolt a vizsgálatért, és nem akart így hazatérni. Megszálltak egy faluban, a következő évben pedig ő volt az első beteg, akit sikeresen ellátott a magyar doktor.
Vannak olyan betegségek is, amikor nem tudnak mit csinálni. Egy másik férfi elment egy szekta gyógyító prófétához, aki befújta a szemét egy spray-vel, hogy kiűzze az ördögöt belőle. A lényeg az volt, hogy tartsa nyitva a szemét. A szaruhártyája szétolvadt, egyszerűen megvakult, abszolút nem lát semmit.
Dr. Hardi Richárd egy teljesen elfelejtett parazitózisra is rábukkant az elmúlt években. Egy kislány szeméből kukacot sikerült kioperálni.
Elhoztam Magyarországra a kukacot. Az ELTE-n megvizsgálták és megállapították, hogy ilyesmi a kígyókban él. Akkor esett le a tantusz, hogy ők a kígyókat eszik, manipulálják. A kígyónak a tüdejében él ez a parazita.
A szemész szakorvos megjegyezte, a helyi népesség azt hiszi a kukacról, hogy egyfajta rugó a kígyónak, ami segíti őt, hogy jobban tudjon ugrálni és mozogni.
Hardi doktor az előadás végére hagyott egy aranyos történetet is.
Volt egyszer egy házaspár, tíz éve nem láttak, se a férfi, se a nő. Megoperáltuk őket ugyanazon a napon. Aztán izgultunk, ha levesszük a kötést, mi lesz. Válóper? De nagyon nagy volt az öröm.
