Nehogy már ilyen-olyan Dalcsináló Ákos úr adjon már szintipopot (Tipikus sztereó, Előkelő idegen) a magyaroknak. Ha minőségi szintipop, akkor Kolin, új lemezzel tértek vissza nyolc év után.
A Kolinban mindig volt valami mocskos, kicsit szexi, nagyon provokatív hype, ami miatt kilógott a trendi magyar zenekarok (Middlemist Red, Ivan & The Parazol, We Are Rockstars) közül, nem csak a szintipop beütéssel.
A 2008-as Yell Into The Kazoo albumuk olyan szinten volt trash, fordítsuk le, minőségi mocsokság, hogy Ron Werber megnyalta volna Puch László mind a tíz ujját.
Aztán egy idő után a zenekarnak ciki lett a szar. Mert a trashnek van egy olyan hozománya, mint a rezsicsökkentésnek az állam csecseire való rácuppanás, hogy kevesen veszik komolyan azokat, akik művelik.
Szeretik, de nem vele nevetünk, hanem rajta.
Ciki lett a megafonba üvöltés, ciki lett a Bitches On The Truck szám alatt felhívni egy csajt a színpadra és lesmárolni, ciki lett bunkó vidékizni.
Mára minőségi trasht egyedül a Soerii & Poolek csinál itthon.
Az új Kolin olyan, mintha egy fiatal művész először kerülne az Uffizi közelébe. Persze, volt neki kiállítása, a garázsban, mondták is a szomszédok, milyen jól csinálja. Ezért összeszedte a festőállványát és a vásznát, felhívja magára a figyelmet, elment a képtárba. Ott a képei senkit sem érdekeltek, de lehányta a da Vinci Angyali üdvözletét. A teremőrök szitkai közt menekült, de mindenki rajta röhögött. Nem tudott mit kezdeni magával a kétes hírű művész, elbújt a világ elől. Évekkel később tért vissza az Uffizibe, a Daedalonnak köszönhetően fegyelmezetten mosolyogta végig kiállításának megnyitóját.
Kolin Márkó bekerült a mainstream médiába, egy tehetségkutató zsűrije volt, a Kolin új lemeze is mainstream lett. Minden hang a helyén, alig van megafon, a szövegek érettek és komplexek, a KRIXKRAX lemezről a Kaleidoscope-t úgy is hallgathatnánk, hogy azt hisszük, a Muse zenél épp. A Recycled közben meg az az érzésünk, hogy az M83 sem csinált jobbat, legfeljebb ugyanilyen jót a Lower Your Eyelids To Die With The Sun című számában.
De ahelyett, hogy a régen minden jobb volt ultima ratiója csengene ki, a legfontosabb mégis csak az, hogy a Kolin nyolc év után egy olyan lemezzel tért vissza, ami képes betölteni azt a szerepet, hogy sokak hallgassák rongyossá.
Szinte mindent képes vagyok kétségbe vonni, de azt nem, hogy Kolin Márkónak veszett jó hangja van.
*
Ugyanakor az eddigi Kolint bárki meghallgathatta a péntek esti buli előtt, az új album számait már szombat délelőtt, a relax fotelből, horribile dictu, mosogatás közben.
A Kolin legújabb albumát itt lehet meghallgatni az Apple Musicon és itt a Spotifyon.
Kiemelt kép: The Kolin / Dancs Enikő Bianka / Facebook
