Egy 15. kerületi gyermekotthonban él Gyömörei Vivien. Tárt karokkal rohan kísérőmhöz, Feszt Tímeához, aki bő két éve meghatározó ember a 16 éves, első pillantásra is nagyon érzékeny lány életében. Veseátültetése óta a pótanyjának tekinti a transzplantált fiatalokkal foglalkozó Trappancs Egyesület vezetőjét.
Vivien három társával osztja meg szobáját. Katonás rend van, a kimosott ruhák is tökéletesre igazítva lógnak a szárítón. Nem tagadják, hogy az interjú miatt ma nagytakarítás volt, de sehol semmi jele, hogy máskor nagy káosz vagy piszok lenne körülöttük.
Az apró termetű lány eleinte megilletődve, szemlesütve válaszolgat a kérdésekre. Örömtől izgatottan, tőmondatokban osztja meg, nagyon szeret itt lakni, jók a lakótársai, kedvesek a nevelők, de azért jobban szeretne a nagyinál élni, mert akkor a testvérével lehetne.
Mutatja is nővérét egy tőle kapott tablón. Gyerekkori közös képeik között feliratok:
Tudod, miért a nagytestvérek születnek előbb? Hogy megvédjék a kistestvérüket, akik utána születnek.
Én mindig itt leszek neked.
Szeretlek hugi!
Most 18 éves nővére mellett a nagymama nem tudta vállalni a beteg Vivien nevelését is, így ő több gyerekotthonban, illetve 8 éves korától három évig nevelőszülőknél is élt. Noha ott mindenki idegen volt neki, de mégiscsak család, így azt gondolnánk, ott érezte a legjobban magát. Kurta választ ad, milyen volt.
Jó.
Egy bátorító kérdésre zavartan mosolyogva jön az új válasz, hogy inkább rossz. Öt gyerekkel élt és a kisebbek megkeserítették a lány életét.
Tönkretették a cuccaimat, ha rosszak voltak, rámfogták, és én kerültem büntibe. Sarokba állítottak. Egyszer kaptam egy pofont is. Meg hideg zuhanyt, mert hisztiztem. Aztán minden gyereket elvettek tőlük és én gyerekotthonba kerültem.
Most már adódik a kérdés, hol vannak a szülei. Könnyeivel küszködve kezdi a választ, majd száraz tényként tálalja múltját.
Az apukámat akkor láttam utoljára, amikor csecsemő voltam. Anyukám is elhagyott minket. Legutóbb tavaly karácsonykor látogatott meg, előtte sokáig nem. Börtönben volt. Bántott egy kisfiút. Befogadta egy házaspár, és az ő gyereküket bántotta. Ott is ivott, biztos azért. Engem is bántott. Beledobott a kiságyba. Azért vittek csecsemőotthonba.
Új vese, új élet
Másfél évesen került állami gondozásba. Nyolcéves koráig volt egy helyen, majd a nevelőszülők után újabb otthon következett. Ott is sokat betegeskedett. 2014-ben volt veseátültetése. Előtte sokat szenvedett, a javulást ígérő nagy műtétnek azonban nem örült.
A dialízis nagyon rossz volt. Heti háromszor kellett menni, 4-5 óra volt a kezelés, fájt a fejem, szédültem és nagyon-nagyon melegem volt. Amikor megtudtam, hogy kapok új vesét, nagyon sírtam. Megijedtem. Féltem a fájdalomtól.
Az operációról Timea mesél:
Akkori nevelője, Zsófi néni nagyon tündéri volt, ő volt a kórházban vele. Mivel éjjel kettőkor tolták Vivit a műtőbe, próbáltam rábeszélni, menjen haza, de hajthatatlan volt.
Timea a transzplantációs klinikán ismerte meg az akkor 14 éves lányt. Azóta elválaszthatatlanok.
Amikor Vivien akkori otthonában kicserélődtek a nevelők, a lány egyre rosszabbul érezte magát és ahogy Timea meséli, nem akarta hazavinni a közös fotóit, játékait, mert félt, hogy bántani fogják az irigyei.
Tőlem kért segítséget, hogy elköltözhessen az otthonból. Onnantól kezdve gyakorlatilag a kórházban “tároltuk” Vivit. Kérésemre igyekeztek a legtovább benntartani egy-egy kontroll után. És ha kiengedték, hamar gyengélkedni is kezdett, 200 lett a vérnyomása. Fél évbe telt, mire sikerült ide költöztetni.
Vivien azt mondja, az új vese neki teljesen új életet jelent. A változást abban látja, hogy örökre gyógyszereket kell szednie és abban, hogy a Trappancs tagja.
Itt mindenki szeret. Régen nem éreztem ilyet.
Vivien most fürdik ebben az érzésben, ha csak teheti, öleli pótanyját és többször ki is mondja, hogy szereti. Egyszer azt is kérdezte, nem fogadná-e örökbe. Erre Timinek nemet kellett mondania, mert nagyon sok szervátültetett gyerek és kamasz között kell megosztania idejét, energiáját. A kilencedik éve működő egyesületnek száznál is több tagja van.
Mielőtt elkísérjük Vivient edzésre, megosztja velem, hogy szakácsnak vagy cukrásznak fog továbbtanulni. Más választása nem nagyon van a kisegítő iskolában, ahová újszülöttkori agyvérzése okozta enyhe értelmi fogyatékossága miatt jár.
Lehetnék még kertész, de az nem szeretnék. Azt mondják, jó a kézügyességem, csak olyan iskolába nem járhatok, ahol ezzel foglalkozhatnék.
Futtában mutat még rajzokat, papírból font díszdobozt, amit ő készített. Nagyon szeret ajándékokat gyártani.
Vivien pár hónapja már egyedül is eljut az edzésre, de korábban csak Timi kíséretével tudott tömegközlekedni.
Másfél éve kezdett futni, és nyáron a Transzplantáltak Európa Bajnokságán már négy érmet szerzett. Most rövidtávfutásban versenyez, de lehet, hogy váltani fog.
A Budapest Maratonon a 2 kilométert simán megcsinálja, a végén megkérdezi, miért nem az öt kilométert futjuk? Őt egyébként tesióráról először kitiltották, miután megtudták, hogy transzplantált. Kevesen tudják, hogy a szervátültetetteknek nemhogy szabad, de kötelező a sport
– mondja Timi.
Virág javítja a statisztikát
A Honvéd sporttelepre érkezésünk után pár perccel berobog egy magas, törékeny kamaszlány, Jenes Virág, Vivien edzőtársa és barátnője. A nagypapája, Venyige László kísérte, de ő még kint maradt a friss levegőn, nem érzi jól magát. Miután kifújta magát és belép, gyorsan tereli a figyelmet az ő rosszulléte felől unokájára.
Sajnos a lány sincs jól. Most fejeztünk be egy kéthetes antibiotikum kúrát, de még mindig nincs rendben.
Virágnak – vele született rendellenesség miatt – nyolc éve van új tüdeje, elég gyakran küzd rosszullétekkel. Timea magyarázza miért:
Az összes szerv közül a tüdő a legérzékenyebb, bármilyen betegség megtámadja a tüdőátültetetteket, azonnal tüdőgyulladásuk lesz.
A nagyapa szerint a statisztika sem biztató:
A felnőtt tüdőtranszplantáltak fele éli meg az öt évet az új szervvel.
Sietve hozzáteszi, hogy Virág már javítja a statisztikát.
Tilos kifulladásig küzdeni
Kétszeres vesetranszplantált atléta, Jung Ágnes edzi Vivit és Virágot. Egy verseny miatt most nem ér rá, ezért a lányok csak egy rövid edzésre ugrottak be.
Mindkettőjük célja, hogy jövőre kijussanak a malagai világbajnokságra. Heti kétszer két órában készülnek.
Timea szerint náluk nem szabad a kifulladásig küzdeni, a legfőbb szabály, amit tartaniuk kell, hogy megállnak, ha a testük azt jelzi, túl sok.
Egyik csapattagunk heti 3 művese-kezelés mellett fut, sokat. Nemrég 30 kilométeres maratonon indult. Nagyon nem örültünk, ez orvosilag sem javasolt. Azt mondta, bízzunk meg benne, nem terheli magát túl. 28 kilométer után állt ki. Valóban bebizonyította, hogy tudja, mikor elég.
A lányok készen állnak az edzésre, de edző nélkül kicsit komótosabban indulnak.
Nem bánom, ha most nem járatja magát csúcsra
– mondja László.
Virág mosolyogva rázza a fejét a kérdésre, hogy jól van-e, de nem akarja megúszni a villámedzést.
200 méteres síkfutás után a nagyobbak, a legjobbjaink lihegnek a földön és próbálnak bőrön át lélegezni, Virág az egyetlen aki állva marad és beszél
– méltatja Timi a tüdőátültetett lányt, amíg ő Vivivel futja a köröket.
Virág életébe a nagypapa avat be:
Kétéves volt, amikor az anyja kilépett az életünkből. Már korábban elváltak, az apja új családot alapított. Nem volt más választásunk, mint magunkhoz venni őt és a három évvel idősebb nővérét. Két éve meg is halt az édesanyja.
Virág egyik szemére alig lát, ezért a látássérültek pesti kollégiumába járt, és csak hétvégén volt a nagyszülőknél Szolnokon. Pár hete viszont helyi iskolába jár, csak edzésekre, versenyekre jönnek Pestre.
László azt mondja, 74 évesen már nem könnyű egy beteg gyereket nevelni, különösen, hogy kamasz és nem nagyon akar tudomást venni arról, hogy neki mások a korlátok, mint egészséges társaiknak.
A tüdőátültetés előtt is elment biciklizni oxigénpalackkal az oldalán. Mindig nagy volt a mozgásigénye.
A nagypapa felidézi a nagy műtét előtti időszakot is, a rengeteg kezelést és nehézséget.
Két hétig volt óvodás, utána hat hétig intenzíven.
Virág is azt tartja a legrosszabb emléknek a múltból, hogy nem mehetett gyerekek közé a fertőzésveszély miatt.
Korábbi iskolájában kezdett sportversenyekre járni. Akkor úszott, aztán két éve beszélte rá Timi az atlétikára a Trappancs csapatban.
Mindkét lány eddigi legnagyobb sikere a nyári Eb.
Virág alaposan meglepte nagyszüleit az eredményeivel.
Telefonban csak egy aranyat vallott be, majd’ elájultam, amikor megláttam a reptéren négy éremmel a nyakában
– meséli a nagypapa. Nagyon büszke arra, amit unokája elért.
Ő egy csoda. Az is benne volt, hogy halva születik. Magzatként sokáig oxigénhiányos állapotban volt az alapbetegsége, a cisztás fibrózis miatt. Fél naposan már műtötték bélelzáródás miatt. 7 évesen kapta egy 5 éves kisfiú tüdejét. Hihetetlen, hogy most ilyen teljesítményekre képes.
Virág kórházban akart dolgozni, de nem lehet a fertőzésveszély miatt.
Az ápolónőről már lemondtam, a dadusról viszont még nem. És szeretnék híres sportoló lenni. Olyan, akit szeretnek.
